Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-721

721. országos ülés 1901. junins 21-án, pénteken. ggg kézbesítése alkalmával, vagy az ezt követő naptól számított 15 nap alatt« stb. Kérem ezen javaslatokat elfogadni. Elnök: Mindenekelőtt a t. ház határozatát kell arra provokálnom, hog}^ elfogadja-e a miniszterelnök úr javaslatát, hogy a 17., 18. és 19. §-ok együtt tárgyaltassanak? (Elfogadjuk !) A ház elfogadja, s ezt határozatilag kimondom. Következik a 17., 18. és 19. §-oknak eg3nlttes tárgyalása,. Barta Ödön: T. ház! Egészen jól értette a t. miniszterelnök úr iménti felszólalásomat. Én azt kértem, hogy a tárgyalás technikájának helyesbítése czéljából méltóztassék a büntető parancs egész fejezetére vonatkozó módosításait megismertetni és ennek kapcsán azt kértem, hogy méltóztassanak a, felett határozni, nem méltóztatnak-e szükségét látni annak, hogy ezen módosítások kinyomassanak és esetleg a közigazgatási bizottsághoz utasítassanak. (Ellenmondás jobbfelöl.) Ha nem méltóztatnak szükségét látni, ón nem akaxok ebből tőkét kovácsolni, szívesen részt veszek a tárgyalásban ma is. de jobbnak látnám, ha oda utasíttattnának, mert más is oda van utasítva és a közigazgatási bizottságnak, a melynek javaslata ellen irányúi a módosítás, mód nyújtatnék, hogy hozzászóljon. Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Méltóztassanak ezen szakaszokat tárgyalás alá venni és az én módosításomat a közigazgatási bizottsághoz nem utasítani. Egészen más ez az eset és más az, mikor kértem az odautasítást. Én akkor kértem az odautasítást, mikor felmerült egy oly eszme, mely a vita folyamában megvitatva nem lett és a melynek megfontolását és a szakaszba való beiktatását kérem és alkalmasnak tartom, hogy vele a törvényjavaslat javíttassák. Most azonban nem akarom a módosítást szövegezés, megfontolás ós esetleg elfogadás végett oda utasítani, hanem most az eset az, hogy az általános vitában kifejtett nézetek, a hallott kifogásokra tett észrevételek alapján tettem három módosítást, ezeket megismertettem, most beadtam, ezeket már tárgyaltuk és megbeszéltük az általános vita alatt, a mely tegnapelőtt kezdődött. Ez egy megvitatott kérdés, a melyet újabban részletesen tessék megvitatni, a mennyire csak akarják, de szükségét nem látom, hogy a közigazgatási bizottság rekonszideráczió alá vegye, mert nem tartalmaz a javaslatom semmi olyat, a mi a szakaszoknak elvével, vagy czólzatával ellenkeznék, vagy oly módosítást, a melyről nem volt még szó, vagy a melyet elleneznének. Ellenkezőleg, olyan javaslatokról van szó, melyeket azon aggályok eloszlatására tettem, a melyeket az általános vitában hallottam, így nem látom szükségét annak, hogy a közigazgatási bizottsághoz utasíttassanak a módosítások és kérem azok tárgyalását. Barta Ödön: T. ház! Elnök: Bocsánatot kérek, magához a szakaszhoz kivan szólani? Barta Ödön: Igen! Elnök: Akkor engedelmet kérek, de annak daczára, hogy el lett határozva, hogy a 17., 18. és 19. §-ok együttesen fognak tárgyaltatni, azok mind még nem olvastattak fel. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 18. és 19. §-okat is felolvasni. Lázár Árpád jegyző (olvassa a 18. és 19. §-ohat). Elnök: Most méltóztassék Barta Ödön képviselő urnak hozzászólani. Barta Ödön: T. képviselőház! Elismerték több helyről, hogy e törvényjavaslat tárgyalásának ütköző pontja, az, a melyhez most immár elérkeztünk. Ütköző pontja nemcsak azért, mert az általános vitának leersúlvosabb argumentumai ezen intézmény ellen irányultak, hanem azért is, mert ez a szakasz, a mely — bár Horánszky Nándor t. képviselőtársam honábilis kijelentésnek tartja is, bárha frázisnak deklarálta, is tegnap — mégis súlyosan érinti a polgárok százezreinek, millióinak szabadságát, s így a közszabadságot! Az általános vitában már nekem is volt szerencsém jelezni azt az álláspontot, a melyet a büntető parancs intézményével szemben ez a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, elfoglal. Jeleztük többen, hogy ebben a javaslatban olyan intézkedést látunk, a mely ellenkezik egy magyar és általánosan elfogadott büntetőjogi sarkalatos elvvel, a mely abból áll, hogy senkit kihallgatás nélkül elítélni nem szabad. Már itt jelzem, hogy Horánszky Nándor t. képviselő úr tegnapi beszédében ezzel az állásponttal szemben arra hivatkozik, hogy ha itt elváttörésről van szó, akkor ezt az elvet ő szerinte áttörte már az 1896. évben megalkotott büntető perrendtartás. Az az éles bonczoló kés, a melyet Horánszky Nándor t. képviselőtársam olyan kitűnően kezel ilyen kérdések szótválasztásánál, ezúttal cserbenhagyta őt. Az elváttörés kérdésénél igen tisztelt képviselőtársam egy szillogizmushoz volt kén}^telen folyamodni. Az az álláspont pedig, a mebyet mi elfoglalunk, minden szillogizmusok ellen meg van védelmezve. Mi azt állítjuk, hogy a közszabadságon ós azon elven, hogy kihallgatás nélkül elítélni nem szabad, az ezen javaslat szerint kontemplált büntető parancs