Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-721

330 tózkedése következtében tehát be fog állni az az eset, hogy a rendezett tanácsú városokban nagyon fontos rendőri ügyekben a rendőrkapi­tány fog intézkedni, hogy tisztán a főispántól fog függni az, hogy a polgároknak a minden­napi életben előforduló dolgaiba ki fog bele­avatkozni. Az eddigi tapasztalatunk nem va­lami biztatót jósol nekünk arra, hogy a tör­vénynek ez az intézkedése a közérzülettel találkozni fog. Nagyonjól tudjuk, hog3?amúltban a rendőrkapitányoknak az első, legfőbb quali­fikácziójuk csaknem országszerte kivétel nélkül az volt, hogy jó kormánypárti kortesek legye­nek, (Úgy van! a szélső haloldalon.) hogy előre biztosítékot nyújtsanak arra nézve, hogyha ők rendőrkapitányok lesznek, valóságos rabszolgái lesznek a hatalomnak ; (Igás! Úgy van! a szélső haloldalon.) tehát legnagyobb részében az ország­nak a rendőrkapitányok qualifikáczióval, leg­alább olyannal, mint a minőt a törvény meg­kíván a polgármesterektől, nem birnak. Tobor­zás útján lettek ezek a kapitány urak az 1886-iki törvény értelmében kinevezve a foglalkozással birok és foglalkozással nem birok közül, a tár­sadalom különböző rétegeiből. Én most is tu­dok oly rendezett tanácsú városokat, a hol a rendőrkapitány semmi más qualifikáczióval nem bir, mint azzal, hogy hosszú ideig kereskedő­segéd volt, azután lett imok, mint irnok be­vált jó kortesnek, és mikor az 1886-iki tör­vény beillesztetett a községi önkormányzatba, akkor kineveztetett rendőrkapitánynak. Ez az egyik kifogásom arra nézve, hogy az elsőfokú bíráskodás rendezett tanácsú városokban kihá­gási ügyekre nézve a rendőrkapitány kezébe adassék. Kifogásom tehát először az, hogy nem választott tisztviselő, másodszor az. hogy nem bir kellő qualifikáczióval és nem kívánja meg sem törvény, sem miniszteri rendelet azt, hogy olyan qualifikáczióval bírjon, a mely szükséges arra, hogy ezen a polgárokat nagyon közelről érdeklő rendőri ügyekben ítélkezhessek. (Az elnöki széket Tallián Béla alelnök foglalja el.) Másik kifogásom az, hogy a helyett hogy az által, hogy a rendőrkapitányra bizzuk a kihágási ügyekben való bíráskodást, egyszerű­sítenők az eljárást, sokkal bonyodalmasabbá teszszük, mert ennek a törvénynek nem is czólja, hogy a különböző hatósági szervek hatáskörét korlátozza, vagy megváltoztassa, egyedül csak a kifogásokra vonatkozólag in­tézkedik ily kivételesen. Most már azoknak a törvényeknek, a melyekben a közigazgatási útra tartozó kihágási esetek felsoroltatnak, legnagyobb része a jogot egyenesen a polgár­mesterre bizza. A legfontosabb törvények, a minők a közegószségi törvény a vízügyi tör­vény, mezőrendőri törvény stb. — Valami 18 június 2l-én, péntekéin ilyen törvény van — kizárólag a polgármes­tert bízzák meg, hogy ezekben a törvények­ben a hatósági közbelépést illető kérdésekben eljárjon. 10 törvény van olyan, a melyben az mondatik, hogy 7 vag}^ a rendőrkapitány, vagy pedig a tanács által megbízott közeg itél; de csak egyetlenegy törvéirv van, az 1895-iki, a mely kizárólag a rendőrkapitányt nevezi meg és a mely a gazdasági termények ós mag­vak hamisításáról szól. Ha már most, miután ez a törvény nem altér álja a törvényeknek azon intézkedéseit, a melyek szerint a polgár­mester jár el olyan ügyekben, a melyekben hatósági beavatkozás válik szükségessé : min­den más kérdésben az illető törvónvek intéz­kedései szerint a polgármester lesz az első fokú hatóság, a mely intézkedik. így pélclá­nakokáórt a mezőrendőri törvénynek van vagy nyolcz fejezete; mind a nyolcz fejezet külön­böző intézkedéseket foglal magában, a melyek szerint mindenütt a polgármester az az első fokú hatóság, a mely eljár. így van a víz­ügyi törvényben, a mely határozottan a pol­gármestert bizza meg minden oly ügyben, a melyben nem engedélyezési kérdésekről ós el­járásról van szó, hanem más olyan termé­szetű kérdésekről, a melyek különösen kihá­gási kérdésekkel szoros kapcsolatban vannak. Ha már most ezekben a törvényekben foglalt hatósági intézkedéseknek óriási részét továbbra is a polgármester fogja teljesíteni, magát a kihágási tények elbírálását pedig a rendőr­kapitány fogja végezni: ezáltal nem gyorsít­juk és egyszerűsítjük az eljárást, hanem komp­likáljuk és zavarossá tesszük, mert legtöbb esetben a hatósági közbelépés és eljárás köz­ben tűnik az ki, vájjon kihágás követtetett-e el, vagy nem. Már most a polgármester az egész eljárás befejezte után — ha ez a tör­vény így marad — át kell, hogy tegye eze­ket a dolgokat a rendőrkapitányhoz, a ki újra kezdi a dolgot, és megvizsgálja: követtetett-e el valósággal kihágás, vagy nem. Én tehát a ' magam részéről egyáltalá­ban nem tudok belenyugodni abban, hogy a törvény akként intézkedjék, hogy az első­fokú bíráskodást a rendezett tanácsú váro­sokban a rendőrkapitány teljesítse, mert nem nyugtat meg engem a törvényjavaslatnak indo­kolása, a mely szerint a rendőrkapitány lát­szik legalkalmasabb szervnek ezen funkczió teljesítésére. Szerintem ép a rendőrkapitány látszik a legtöbb községben a legalkalmatla­nabb szervnek arra, hogy ezen fontos funk­cziót teljesítse, mert a rendőrkapitány igen sok helyen állást foglal el a társadalommal és magával az elöljárósággal szemben, a mely iránta a bizalmát nemcsak hogy egyáltalában Í2Í. országos ülés 1901.

Next

/
Thumbnails
Contents