Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-721

328 '21. országos ülés 1901. június 21-én, pénteken. tem, t. képviselőház, hogy hol hibáztam előadásomban, de meg akarom magyarázni szavaimat újra, hogy a határozathozatal előtt a t. háznak legyen módja magát az általam mondottakra nézve tájékozni. (Halljuk! Halljuk!) Ha van egy fórum, legyen az akármelyik, a melyik kimondta, hogy az újrafelvételi megengedhetőnek tartja, tehát már elbírált egy olyan esetet, a melyet a t. miniszterelnök úr is úgy jellemzett, hogy summum jusból summa injuria származott, és ha már megengedte az újrafelvételi, akkor sem legyen szabad a törvény szerint a végrehajtást felfüggeszteni, nem injuria-e ez? Nem ellenkezik ez a javaslat szellemével? Ezt akarja a t. miniszterelnök úr most lehetetlenségkép feltüntetni, a mikor azt mondja, hogy a törvényjavaslat szerint egy év van az újrafelvétel iránti lépések megtételére. De ha egy hatóság annak tudomására jut. hogy igazságtalanság történt, akkor ha tíz év múlva történik is a, jogorvoslás keresése, restituálni kell azt, ha lehet. Eh csak azt akartam elérni, a mi, azt hiszem, a törvén}'javaslatnak is a czólja, hogj- tudni • illik, ha új rafel vételnek helye van, akkor a végrehajtás felfüggesztessék. Hogy ezt miért ne lehessen ós miért ne kelljen beleilleszteni ebbe az új rendszerbe, a mely az ujrafelvételt megengedi, azt nem értem. Hogy pedig miért az első fokon óhajtom beadatni az újrafelvétel iránti kérelmet, ós hogy mi különbség van a fokok tekintetében a között, a mit a javaslat kontemplál ós a mit én mondottam, arra nézve is kifejeztem véleményemet. Megmondottam, hogy az első fokra nézve határozottan sértő, hogy ha nem ő bizatik meg az új bizonyítókok feletti első fokú bíráskodással, mikor a harmadik szakaszban azt mondja a javaslat, hogy más fórum mondja meg először, hogy van-e megengedhetőség ? A másik sérelem az, hogy az első fokú hatóságot a fél közelebb találja, mint a, másodfokút. A hol például a második fok a közigazgatási bizottság, oda, a bizonyos idő múlva ülésező bizottság elé neki írásban kell a beadványt benyújtania, holott a szolgabíróhoz, de az alispánhoz is elmehet és előadhatja kórelmét szóbelileg. Miután én az egységre is törekszem, a lehetőségig egyöntetű elveket akarok látni a közigazgatási eljárásban és minthogy ez az egységre való törekvés nem idegen ebben a törvényhozásban, — legalább azt hallottam igen sokszor, — nem látom át, miért kell ezt a különbséget ide behozni, hacsak nem az az indok, a melyet én perhorreszkálok, hogy az elsőfokú hatóságok iránt a felső fok a maga bizalmatlanságát akarja ilyen módon dokumentálni. Ezt akartam javaslatommal elérni. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! A képviselő urat most már teljesen megértettem, hangosabban is beszólt ós jobban is oda figyelhettem. Miután megértettem a képviselő urat, maradok a mellett, a mit előbb mondtam, a mikor csak félig értettem meg, de sejtettem, mit akar, megmaradok a mellett, hogy nem látom át ennek az ügynek nagy értéket a félre nézve, mert a felet akarja a képviselő úr ^ védeni . . . Barta Ödön: Is! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát is! Nem látom, miért, mert annak a félnek egészen mindegy a végén. Ha a törvény úgy írja elő, neki tudnia kell a törvényt, mert hisz különben nem is tudná, hogy újra fel lehet venni az ügyet; mondom, annak a félnek tökéletesen mindegy, akár a szolgabirónái adja be az újra felvételi kérvényt, akár a miniszternél, akár az alispánnál, akár a közigazgatási bizottságnál. Talán egy irányban könnj^ebb neki. mert hozzáférhetőbb, közelebb van hozzá az alsófokú hatóság, ezt megengedem, de ezt ellensúh'ozza az a körülmény, hogy ha ő a kérvóiryót az elsőfokú és nem a vóghatározatot hozó hatóságnál adja be, akkor elveszíti azt az időt, a mibe kerül ennek az ügynek felterjesztése a felsőbb hatósághoz, mert azt az ón képviselő barátom sem diffikultálta, hogy a megengedhetőség kérdése felett az a hatóság határozzon, a mely a véghatározatot hozta ; és az egészen helyes is, más lehetetlen is volna, mert az adminisztracziónális eljárásban abszurdum volna azt mondani, hogy ne az a hatóság ítéljen az újrafelvétel kérdése felett, a mely a véghatározatot hozta; mondom, ez valósággal abszurdum lenne, nem is akarja a t. képviselő úr sem, szóval, ez nem helyes. Ha már most az a, helyes, hogy az újrafelvétel kérdése felett nem határozhat a szolgabíró, hanem határozhat az alispán, ha ő volt a végső fórum, határozhat a miniszter, ha ő volt az utolsó fórum, akkor logikus is, hogy a fél ott adja be a folyamodását annál a hatóságnál, mert az mindjárt késedelem. nélkül a felett is intézkedhetik, hogy van-e líjrafelvételnek helye, vagy nincs. Tehát kérem, a mit a fél nyer kényelemben azáltal, hogy közelebb jut a hatósághoz, azt elveszíti időben, mert ügye annyival későbben intéztetik el. Ez az egyik. Én egészen praktikus és nem theoretikus okokból gondolom helyesnek a javaslatnak ezt az intézkedését. A második az. t. képviselőház, hogy a képviselő úr azt találja, hogy ez dehonesztáló az első bíróságra ...