Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-721
721. országos ülés 1901. június 21-én, pénteken. 321 jára nem lehet felelni; csak egymás után lehet feleim; tehát tessék a végét bevárni. (Halljuk! Halljuk !) Ebben a képviselőházban én vagyok a_ szabad és minden tekintetben biztosított és teljes független vitatkozásnak a leghűbb barátja minden tekintetben, de nem képzelek a törvényhozás termében vitatkozást, a mely e czélnak megfelelhessen, ha minden embert, a ki szabadon elmondja véleményét és nézetét, minduntalan közbeszólásokkal és interjekcziókkal épen az, a kit az illető fel akar világosítani és meg akar nyugtatni, minduntalan megbolygatja és megpiszkálja. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Ilyen esetekben teljesen lehetetlen a diszkutálás. Előrebocsátottam, hogy a t. képviselő úr benevolencziáját biztosítsam magamnak, hogy a czél tekintetében egyet is értünk egymássá,!. Legyen szíves tehát türelemmel is lenni. (Halljuk! Halljuk!) Folytatom, t. képviselőház, ott, miszerint kijelentettem, hogy abban a rendeletben mindezen nagy elvek respektáltatni fognak pro primo; pro szekundó kijelentettem, hogy a felebbezós korlátozása tekintetében, a melyet a 22. §. felemlít, nem fogok odáig menni, a mitől Visontai Soma képviselő úr fél, és most úgy látszik, fél Polónyi Géza képviselő úr is, nem fogok odáig menni, hogy minden embernek jogvédelmét és szabad védelmét akár vélt, akár pedig jogos sérelemmel szemben megakadályozzam. Én már felemlítettem, hogy a felebbvitel korlátozása ott fog megtörténni, a hol kisebb pénzbüntetések esetéről van szó. Az első fokon talán 10 korona, — mert ha jól emlékszem, példát is hoztam erre, — a másik fokon pedig 50 korona, ámbár ez még nem megállapított szám. Csak azt' akartam megismertetni a t. képviselőházzal, hogy én kis természetű pénzbüntetéseket kontemplálok, és hozzá tettem, hogy fogságbüntetés, elzárás, vagy mellékbüntetésként kimondott egyéb büntetés, vagy a foglalkozástól való eltiltás esetében a felebbezést korlátozni nem kívánom. (Helyeslés jobbfelöl.) És most térek rá arra, a mit a t. képviselő úr oly türelmetlenül várt, a revízió kérdésére. Ezt tegnap nem említettem föl, de ebben a rendeletben erről is fogunk intézkedni, és én hajlandó vagyok abban az irányban kijelentést tenni, hogy ott, a hol a szabadságbüntetésről van szó, én minden poszszibilis dolgot, a mi a-rendőri bíráskodás hatályosságának veszélyeztetésével nem jár, fel szándékozom venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy mily irányban, vagy pedig olyan irányban-e, mint a t. képviselő iírnak most beadott módosítása czélozza, azt most még megmondani nem tudom, de elvben igenis gondoskodni fogok arról, hogy EÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. senkit ebben az országban szabadságától védelem nélkül megfosztani ne lehessen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Most már talán a t. képviselő úr velem jobban meg van elégedve, ámbár a t. képviselő úr institutiv intézkedéseket akar, és megint megfenyegetett engem a mementó mórival. (Derültség a jobboldalon.) Én ezt sem melankolikusan, sem szomorúan, sem tragikusan nem veszem, igaza van, megtörténhetik mindegyikünkkel. De kérem, ha én azt mondom, itt ma, hogy ezzel a felhatalmazással, a mely a 22. §-ban van, én, a beterjesztő miniszter, ilyen irányban akarok élni, és így fogok eljárni, hát bocsánatot kérek, az morális kötelező erővel bir utódomra nézve is, ha mindjárt holnap ülne is ide. (Ellenmondás bal felöl.) De nem fog ez a dolog sokáig késni és meg fog történni. Törvényben — bocsánatot kérek — ezt a dolgot szabályozhatónak és szabályozandőnak ezúttal nem tartom, hanem maradjunk meg e mellett. És ón nem akarok itt semmiféle új kompetencziákat, új jogkört, vagy rendelkezési jogot, mint a mivel az 1897-iki törvény az igazságügyminisztert és a belügyminisztert felruházta és azért mégis bizonyos dolgokat felveszek már e törvényben, a mint felvettem is. Ezek szolgáljanak a kérdés illusztrálására és a képviselő úr megnyugtatására. A mi most már a módosítást illeti, hát bocsánatot kérek, ezt nem fogadom el, daczára azoknak, a miket mondtam; de azért nem jövök ellenmondásba magammal, hanem azért nem fogadhatom ezt el, mert nem ide való. A t. képviselő úr itt beszól a rendőri bíráskodásról a nyolczadik szakasznál, pedig a nyolczadik szakasz a rendőri bíráskodásról nem beszél. Ez az egész fejezet a közigazgatási jogorvoslatokról beszél, ós a második fejezetben következik a rendőri büntető bíráskodás. A rendőri bíráskodásra, vonatkozó intézkedésekben pedig azoknak a során és rendén, a 22. §-ig eljutván a javaslat, ott meg vanmondva, hogy ezt az eljárást a belügyminiszter és az igazságügyminiszter az 1897. évi felhatalmazás alapján fogják szabályozni. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Hogy már most miképen fogom szabályozni, megmondottam, megnyugtatására a t. képviselőháznak, a t. képviselő úrnak és az országnak, a melyet itt figyelmeztetett előbb, a felszólalásával. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt gondolom, ezzel megfeleltem a t. képviselő úr felszólalásának minden izére ós pontjára. Kérem, méltóztassék ezt a módosítást nem azért el nem fogadni, mintha én azt nem helyeselném, de nem is azt kérem, hanem a 41