Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-720
720, országos ülés 1901. junins 30-án, csütörtökön. 297 azon közegeknek, a mely közegek fentartása ós a mely intézmény kiépítése érdekében t. barátaim itt a baloldalon oly nagy mértékben buzgólkodtak. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Mindezek, t. képviselőház, azt hiszem, egyszerű frázisok, a melyek hathatnak ott, a hol nem nézik a dolgoknak tartalmát, czélját és irányát és nem nézik azt az őszinteséget, mert ezen javaslat nem tartalmaz semmi egj^ebet és mert tényleg ebben a javaslatban és annak dispoziczióiban semmi egyéb nincs, mint a törekvés elérni azt a czólt és szükségességet, a melyet minden oldalról úgy az egész országban, mint e házban évek óta kívántak és követeltek. Azért azt gomdolom, t. képviselőház, hogy e felől elitélőleg gondolkozni, vagy e fölött elítélő bírálatot gyakorolni nem lehet. Már pedig, t. képviselőház, ha a t. kormány és annak támogatói között a magam csekélysége is régi időtől fogva szükségét látja, az automomia lényeges beillesztése mellett, az állami adminisztrácziónak, akkor, mivel találkozunk? Azzal, hogy ez nem kell. Ha pedig a kormány a jelenlegi adminisztráezió egyszerűsítésére törekszik, akkor ismét azzal találkozunk, a mit Barta Ödön t. barátom felhozott, hogy tessék szaporítani a közegeket, hogy valahogy a jogbiztonság valami veszélybe ne sodortassák, a mire azt a választ lehetne adni, hogy tessék emelni a közadókat is. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Ezen közegeket szajjorítani a mai organizmusban a nélkül, hogy annak költségei is ne emeltessenek, nem tudom, miként volna lehető. Polónyi Géza: A quótát tessék leszállítani ! (Felkiáltások a szélső baloldalon: A miniszteri nyugdíjakat kell eltörölni!) Horánszky Sándor: Ez, ismétlem, lényeges ellenmondás! Azt kívánni továbbá, hogy mondjon le a miniszter azon felhatalmazásról, melyet neki az 1879 : XXX. törvényczikk adott. a mely felhatalmazással ő bir, a melyért tehát nem is kellene idejönni. .. Polónyi Géza: Itt volna az ideje, hogy megszűnnék az a felhatalmazás! Horánszky Sándor: Az más dolog, kérem, de azt kívánni, hogy erről mondjon le; avagy, hogy nem kell büntető parancs, hanem a helyett igyekezzék a kormányzottakat az organizmushoz közelebb hozni és az organizmusba megfelelő szakembereket alkalmazni, ismét nem tesz mást, legalább szerintem, mint szaporítani a járásokat és azoknak élére és közegeiül lényeges fizetéssel beállítani szakembereket. De azt mondani ismét, hogy nem kell a rendelet revíziója, —mert csak revízióról van itt szó, — hanem maradjon meg a mai amábilis konfúzió egyöntetűség és .minden KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXXVI. KÖTET. rendszer nélkül azt, mondani, (Felkiáltások a szélsőbalon: Ki mondta ?) Holló Lajos t. képviselő úr is mondotta, hogy a rendeleti jog legalább oly terjedelemben, mint itt kívántatik, ne adassék meg a kormánynak, pedig itt másról mint revízióról — ismétlem — nincs szó: ez egyszerű lehetetlenség. Mikor mindezekkel szemben áll a kormány szigorú kötelessége, hogy mindezen igényeknek feleljen meg, akkor meg nem adni a lehetőségót annak, hogy az adminisztráezió gyors reformja létesíttessék, s meg nem adni a lehetőségét annak, hogy a mai keretben legalább a lehető egj^szerűsítések létesíttessenek, a melyek tudniillik abszolúte nem tángálják sem magát a. közigazgatási organizmust, sem a közigazgatásnak tartalmát: erre az ellenmondásra a kormány nem vállalkozik és nem vállalkozhatik. A kormánynak tudnia, kell, hogy mivel tartozik bizonyos körülmények közt addig is, a míg a reform maga így, vagy úgy létre jöhet a közigazgatás igényeinek ós legalább ezen határok közt kötelessége a közigazgatásnak megadnia a lehetőséget arra, hogy úgy a kormányzat, mint a kormányzottak érdekei lehetőleg egyszerűbb, közvetlenebb, helyesebb és igazságosabb elbánásban részesüljenek. Ez a törekvés az, a melyet ebben a szerény, de jelentőségben áldásos törvényjavaslatban ajánl a kormány. (Helyeslés jobb felöl.) T. ház! Hogy a részletekre áttérjek, a törvényjavaslat ellen több rendbeli kifogás emeltetett; kifogás emeltetett elsősorban a fölebbezés korlátozása tekintetében, másodszor a büntető parancs behozatala ellen; harmadsorban a kihíigási büntető eljárásnak felebbezés korlátozásával beillesztése ellen ós végűi negyedik sorban a rendeleteknek revíziója ellen abban az értelemben, s térj edelemben, a mint azt a javaslat czólozza. A mi az elsőt illeti, a felebbezések korlátozása nem új dolog. Hiszen ez a gazdag indokolás, a melylyel a javaslat kisérve van, kiemeli tételenkint a mai közigazgatási jogba beplántált azon institucziókat, a melyek terén ezen korlátozás ma is fennáll, pedig ezek azt hiszem, a közigazgatás lényeges alkotó elemeit, lényeges agendáit érintik. Mit akar most a kormány ? A felebbezés korlátozását akarja a csekélyebb jelentőségű dolgokban is behozni, s ezáltal az egész felebbviteli rend egyöntetűbbé, egyszerűbbé tételét óhajtja elérni. A lényegesebb kifogás, a mi ez ellen emeltetett, az, hogy itt a jogbiztonság sérelmével állunk szemben, és pedig azért, mert a két alsó fórum határozata, ha egybehangzó, az