Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-719

719. országos ülésl 1901. június 19-én, szerdán. 267 ben uralkodó ezt a hajszarendszert pedig épen ne hozzuk be ilyen felszólalással ide a magyar képviselőházba is. Légrády Károly mindvégig feltételesen beszélt: »Ha már most. akadna olyan fővárosi bizottsági tag, a ki saját érdeke mellett gya­korolja befolyását, akkor annak ilyen követ­kezménye van és az indirekt következménye még károsabb, stb.« De tovább megyek. Azt mondja: Ebből közetkezik, hogy az a nézet, — tehát nem tényt állít, — a mely külföl­dön, de magában a fővárosban is el van ter­jedve, hogy egyes tisztviselők megveszteget­hetők stb. Tehát egy szóval sem állította ezt, hanem azt mondotta, hogy ez a nézet ural­kodik ; ez pedig teljesen megfelel a valóság­nak, mert ez a nézet el van terjedve; (Úgy van! a szélső baloldalon.) magam is azt mon­dom, hogy nem áll a dolog, de kérem, oly ügyetlenséget, oly bornirtságot tanúsítanak a fővárosi ügyek vezetésében, hogy sok dolgot nem is értenek meg ós kétségbe vonják a jó­hiszeműséget. Ennélfogva, mivel Légrády Ká­roly egyáltalában semmiféle pozitív sértést nem mondott, hanem mindent csak föltótele­sen ós az előző feltevésekből való következ­tetéskópen fejezett ki, kérem, méltóztassék a mentelmi bizottság indítványát elfogadni. Elnök: Gajári Ödön képviselő úr kór szót személyes kórdósben. Gajári Ödön: T. képviselőház! Szemé­lyes megtámadtatás czímén és szavaim értel­mének helyreállítására kérek szót. Á személyes kérdés felett könnyen el lehetne siklanom. A t. képviselő úr az ő szo­kott szellemeskedósével áthidalt arra, hogy én valamikor félhivatalos lap szerkesztője voltam, és hogy annak a lapnak bizonyos szubvencziónális vonatkozásai voltak. Hát egyszer, s mindenkorra kijelentem a t. kép­viselő úrnak, hogy az én tíz esztendős múl­tamat megnézheti, megvizsgálhatja; semmi okom sincs annak semilyen részletét eltit­kolni . . . Pichler Győző: Azt magam tudom leg­jobban, hogv t így van! Gajári Ödön: ... ós semmi értelme nincs az ilyen szellemeskedésnek. A mi pedig szavaim értelmének helyre­állítását illeti, a t. képviselő úr nem érti, hogy ón miért keverem a »Pesti Hirlap« ügyét a Légrády ügyhöz. A t. képviselő úrnak ezt a megjegyzését nem értem. A t. képviselő úr nagyon jól tudja, mert hiszen ő figyelem­mel szokta kísérni a dolgokat, hogy honnan került ki ez a rágalmazás! panasz. Légrády úrnak akcziója és az ő beszéde megjelent a »Pesti Hírlap*-ban; a »Pesti Hirlap«-nak az a jelentése, a mely Légrády Károly úrnak szájába adta azokat a szavakat, telve volt gyanúsítással és rágalmazással. Erre tartotta szükségesnek Légrády Károly úr a főváros köz­gyűlésén kijelenteni, hogy neki a »Pesti Hír­lap*-hoz semmi köze, arra neki befolyása nincs, ós azután állíttatott össze ez a szöveg, a meby tulajdonkópeni hiteles szövege annak a beszédnek. Én tehát akkor, a midőn arról szóltam, hogy Légrády Károly úr rágalmazott-e, vagy nem; hogy a főváros tiszti kara sértve órez­hette-e magát a Légrády Károly úr által mondottakkal: akkor ón természetesen a »Pesti Hirlap« közlése alapján megindított rágalmazási perről beszéltem, és engem, ismét­lem, nem téveszt meg az a körülmény, hogy Légrády Károly úr kijelentette, hogy a »Pesti Hírlap* tőle teljesen független, hogy neki arra semmi befolyása nincs, ós hogy a hiteles szöveget ő úgy állította össze, a mint az itt összeállíttatott. De egyébként nem értem azt, hogy a, t. képviselő urak annyira félnek a bírói beavat­kozástól. (Úgy van! Úgy van ! jobbról.) Hiszen hogyha van elpusztítani való a fővárosban, (Ügy van! Ügy van! jobbról.) ha van ott in­kompatibilitási dolog, a melyet ki kell onnan irtani, (Úgy van! Úgy van! jobb- és balfelöl.) akkor annál jobb; egy ilyen rágalmazási per­ben Légrády Károly úr bizonyíthat; (Helyes­lés.) de ha nem bir bizonyítani, miért mente­sítse őt épen a mentelmi jog abban, hogy szabadon rágalmazhasson? Ezt én a magam részéről megérteni képes nem vagyok. (Helyes­lés jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Pichler Győző: T. képviselőház! (Hall­jak! Halljuk!) Én kimerítettem a kérdést ós annak további részletezésébe bele nem megyek. De Gajári Ödön képviselő úr a, szubvenczió­nális kérdésére vonatkozólag velem szemben tízéves múltjára, hivatkozott, a melybe bárki betekinthet. Kijelentem, hogy Gajári Ödön t. képviselő úrral szemben különösen kerülöm mindig azt, hogy bármikópen személyi táma­dást intézzek ellene. Többször kerültünk itt össze egymással, s én mindig iparkodtam tár­gyilagos lenni; most is kijelentem itt, hogy ha ő úgy fogta fel szavaimat, a mint itt mon­dotta : azt ón tudom legjobban, hogy ő úgy a magánéletben, mint egyáltalában teljesen olyan férfiú, a ki a gyanúsításokon felül áll. Buzáth Ferencz jegyző: Gróf Zichy Aladár! Gr. Zichy Aladár: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Mint a mentelmi bizottságnak egy szerény ós igénytelen tagja, mégis felszó­lalok Gajári Ödön képviselő úrnak egyik meg­34*

Next

/
Thumbnails
Contents