Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-718

ÍÍ8. országos illés 190Í. június 18-án, 1 eddeii. 24? latokkal előálltak, mindig azzal a jóhiszemmel tették ezt, hogy a mit tettek, az a közigazgatás előnyére, annak javítására szolgált. Húsz esztendő óta áll a közigazgatás rendezése ezen önbizalomnak a hatása alatt, a mely alatt minden más oldalról felhozható ellenvélemény értéktelennek tekintetett, és annyira a saját véleménye helyességének a tudatában volt minden kormányférfiú, hogy a szabályoknak egész áradata zúdult az országra. És mi az eredmény ? Hiszen a t. előadó úr is mondta, hogy soha rendezetlenebb nem volt az ország közigazgatása, mint ma, ós nem csinálunk titkot belőle, hogy mindannyian azt tartjuk, hogy rendezetlen és kuszált a közigazgatás. Tehát az önbizalom a kormányok és a belügyminiszter részéről sokszor nem elégséges a rendeletek és törvények hatásának megbiräläsára. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem erről van szó! Holló Lajos: Hiszen természetesen sohasem arról van szó, a mit az ellenzék szempontjából mint fontos ós lényeges körülményeket keresünk. Én csak a. magam szempontjából beszélhetek, a magam véleményének a helyességót bizonyíthatom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezzel szemben áll a miniszterelnök úr véleménye, a ki azt állítja, hogy az nem fogja összekuszálni a közigazgatást, hogyha harmincz rendeletet bocsát ki, az ügyvitelt minden téi'en, a'községekben és járásokban újólag szabályozza ós új rendeleteket hoz be három évig- És akkor lesz egy új szervezet, a merynek egészen új hatásköre lesz; ós lesznek új közegek, a melyekhez az eljárást hozzá kell szabni, mint a testhez a ruhát. Mert olyan eljárást nem fog kitalálni a miniszterelnök úr, hogy az paszszoljon a mai slendrián rendszerhez és azon nagyarányú közigazgatáshoz, a, melyet mi szükségesnek tartunk. És akkor hiába fognak előjönni azzal, hogy nem számítottunk ezekre és ezekre, hogy ezeket ismét változtatni kell, el kell dobni; mindezek akkor mint létező bajok fognak előttünk állni. Ha mégis a mérleget a javaslatnak értéke felett megvonjuk, azt a törekvést és szándékot, melyet már az imént is hangoztattam, hogy tudniillik a közigazgatás slendriánjain és feles sallangjain segíteni akar e javaslat, oly fontosnak tartom, hogy a javaslatot elfogadom és ahhoz hozzájárulok. Természetesen a korrektivumokat a javaslat hátrányaival szemben a magam részéről is kérem és óhajtom. De, t. ház, másik része a javaslatnak, a melyre különös súlyt akarok fektetni ós a mely miatt tulajdonkópen felszólalok, az, hogy e javaslatnak a közigazgatásnak nagy szervezetébe való beleilleszkedése az, a mit magam részéről szerencsésnek és helyesnek nem találok. Az az irányzat, a melyen a t. kormány halad, az, a melyre nézve ha alaposan meggondoljuk a hiányokat ós a kívánalmakat felállítjuk az ország viszonyai szerint, azt tapasztaljuk, hogy azokat a kívánalmakat ez az irányzat ki nem elégíti. A javaslatban magában van az, — a t. miniszterelnök úr tegnap is mondotta, most is említette, — hogy be fog illeszkedni a későbbi eljárásba. Egy előző törvényben felállították a községi jegyzői tanfolyamokat. Ez mind azt mutatja, hogy ezek is állandó intézkedések kivannak lenni, vagyis hogy közigazgatási rendünk az eddigi alapokon nagyban és egészben megmarad. A községi közigazgatás a jegyzői kar munkabírásán fog továbbra is nyugodni ós ebben az irányban nagyobb változtatásokat és reformokat nem várhatunk és nem remélhetünk. Akárhányszor felszólaltam és most is hogy felszólalok, a legnagyobb melegséggel, meggyőződésem, hitem, hazafias lelkesedésemnek egész erejével ennek a rendszernek tarthatatlanságát kívánom kiemelni. Figyelmeztetem erre a t. kormányt teljes barátsággal és jóhiszeműséggel. Ha ebben az irányban akarunk maradni, ha mi a közigazgatást továbbra is a jegyzői kar képességeinek nívójára, teherviselési képességére bazirozzuk, egész rendezkedésünk kárba veszett és a hozzá fűzött remények semmivé lesznek. Hiszen itt van a baj ; ne tessék azt hinni, hogy a közigazgatás bajait a városokban, a vármegyékben kell keresni. Felhozom ezt a nélkül, hogy erre most kiterjeszkedni kivánnék. De a városokban, t. uraim, a százhat rendezett tanácsú városban és a huszonhat törvényhatósági városban összesen 2,443.000 ember lakik, de a 12.000 községben 12,689.000 ember lakik. Annak a városnak a közönsége nagy műveltséggel bír; ha jogsérelem éri, ki birja reparálni, vagy talál eszközöket, hogy kireparálja. De méltóztassék a 12—14 milliónyi műveletlenebb közönségnek, a mi népünknek a közigazgatási érdekeit megvizsgálni. Ha azon esik sérelem, az ő műveletienségénél fogva, kultúrájánál, életfelfogásánál fogva nem bir reparácziót találni. (Igaz! Úgi) van! a halés szélső baloldalon.) Ha ezeket a viszonyokat, akár az adminisztráczió szempontjából vizsgáljuk, akár — a mint a t. miniszterelnök úr tegnap megkülönböztette — az adminisztráltak szempontjából; ha vizsgáljuk, vájjon az az igen tisztességes, derék, jóravaló jegyzői kar, a mely eddig ezt a. nehéz munkát végezte, azt a qualifikácziót ós azt a qualitást nyujtja-e, a