Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-718

238 718. országos illés 1901. június 18-án, kedden. hogy azért beszélt, hogy a gondolatait el ne találjuk. Ha összevetem a t. miniszter úr által mondottakat, azzal, a mit a közigazgatási bizottság jelentésében olvasok, akkor nem lehet többé kétség előttem az iránt, hogy itt igenis a czentralizáczió inaugurálásáról az állami adminisztrácziónak izenként való behozataláról van szó, a mit én nagyon veszedelmesnek tartok. Mert ha ez egy szerves törvényben terjesztetik elő, akkor legalább a megyei önkormányzat színét kellett volna megtartania, mert a nélkül ebben az országban olyan törvényt keresztülvinni lehetetlen volna ma is. Itt pedig az állami adminisztráczióról magáról, annak tényleges életbeléptetéséről van szó, a nélkül, hogy az önkormányzatról egyáltalában még említés is tétetnék, vagy arra nézve valamely intézkedés csak szándékoltatnék is. Hogy ón körülbelül helyes úton járok, arra nézve legyen szabad csak azt felhoznom, hogy a közigazgatási bizottság még a,zt is felfedezte, hogy az az annyira megcsontosodott bürokráczia, a melyről jelentésében, maga azt mondja, hogy minden tevékenységet meggátol, szintén a, vármegyei rendszer hibája. Már pedig azt hiszem, hogy a vármegyei önkormányzati rendszer ós ez a bürokratikus rendszer, a mely tényleg funkczionál, még pedig természete szerint rosszul, ismét összeegyeztethetetlen két dolog. Én ettől a törvényjavaslattól csak annyit várok, hogy a tisztviselőknek, egyes tisztviselőknek kevesebb lesz a dolguk. Végtelenül helyeslem például, — eddig sem tartottam helyesnek, a mi történt, — hogy az alispán ne terheltessék azzal, hogy a naponként beérkező pénzutalványokat a postától átvegye. Mondom, ezt az intézkedést tökéletesen helyeslem, de szerettem volna, ha intézkedés történik arra nézve, hogy azt az időt, a melyet az alispán erre a haszontalan munkára fordított, ezentúl valami. hasznosabb munkára, a valódi közigazgatásra fordíthatta volna. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ennek nyomát azonban a törvényjavaslatban hiába keresem. Azok a javaslatok, a melyek a törvényjavaslatban felsoroltatnak, többnyire helyesek. de nem tudom megérteni, miért kellett ezen intézkedésekkel a képviselőháznak egyáltalában foglalkoznia. Mert hisz azok az intézkedések, a' melyeket, a mint mondom, ón is helyesnek és a kor igényeinek megfelelőknek tartok, nem olyan szervi fontosságúak, a melyek a törvényhozás elé tartoznak, hanem egj^szerűen kezelési dolgok és épen azok közé tartoznak, a melyeket a t. miniszterelnök úr tegnap annak igazolására hozott fel, hogy micsoda változtatásokat léptetett ő életbe. Mert, hogy az illető tisztviselő utalványon küldi-e be a pénzt, va,gy a klearing-forgalom útján, ez azt hiszem, abszolúte nem tartozik a törvényhozás elé; ez egyszerű kezelési kérdés. Ez a törvényjavaslat tehát, a mint a t. miniszter úr kijelentette, kétségtelenül szerény mezben jelentkezik. De hát ón előttem épen az feltűnő, tovább megyek, az ón szempontomból épen az gj'anús, hogy akkor, a mikor másrészt a miniszter úr maga beismeri, a mint nem is tagadhatná, hogy abban mélyreható intézkedések vannak, mégis mindenekelőtt az emeltetik ki, hogy mily szerény mezben jelentkezik : jelentkezik a szerény bárány mezében, valóságosan azonban éhes farkas, a mely az önkormányzatot teljesen fel fogja falni. Igen különös, t. képviselőház, abban a bizottsági jelentésben, hogy míg majdnem minden sora a közigazgatás egyszerűsítéséről, a munkafelosztásról, az egyes tisztviselő túlterheltségének megszüntetéséről szól, addig arról egyetlen árva betűvel nem emlékezik meg, a mi tulajdonkópen az adminisztráczió baját képezi. Nem ismerem az egész ország, adminisztráczióját vármegyénkint; lehetnek megyék, a hol az adminisztracziónális teendők elintézése gyorsaság tekintetében kívánnivalót hagy fenn ; átalában azonban és különösen igen nagy vidékeken, személyes tajiasztalatból állíthatom, az adminisztráczió oly gyox-s. hogy például az alispáni hivataloknál, ha valaki egy ügybe betekintést akar szerezni, ugyancsak sietni kell neki, mert alig kétszer huszonnégy órán túl alig van ügydarab elintézetlenül. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem ez a mi adminisztrácziónk hibája, t. ház. A mi adminisztrácziónk hibája az önkénykedós és pártoskodás. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Erről bár egy árva szó volna ebben a törvényjavaslatban ós akkor őszinte szívből üdvözölném a t. miniszter • urat ós a javaslat bölcs, okos, helyes, üdvös intézkedéseit; látnók csak egyetlen oly intézkedést, a mely ezt a gyökeres bajt orvosolni volna hivatva. Ezt azonban ugyan hiába keresem; sőt találok egy új intózmónjd ebben a javaslatban, a mely, hogy szelíden szóljak,. a legjobb esetben is kés a gyermek kezében. Ez a büntetőparancs. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezzel akarok kissé részletesebben foglalkozni. (Halljuk!) Az igen tisztélt miniszter úr maga is beismerte tegnap, hogy ennek a rendőri büntető-biráskodásnak van egy szépséghibája, hanem azt mondotta, hogy az csak egy szemernyi. Nos, én úgy tudom, — ós az igen tisztelt miniszter úr bizonyára még nagyon, sokkal jobban tudja, mint én, — hogy egyet-