Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-717

717. országos ülés 1901 . jnnius 17-én, hétfőn. '231 épen az ellenkezőt éri el azzal, hogyha hatvannégy töi'vényhatóság hatvannégyféle módon fogja maga megalkotni a szabályrendeleteket. Meskó László t. képviselő úr még a felébbvitellel is foglalkozott s csak erre akarok még válaszolni. Azt mondja a t. képviselő úr, a felebbvitel korlátozása is a hatalmi jogkörnek kiterjesztése és (Egy hang bal felől: Helytelen!) — hát helytelen. De, bocsánatot kérek, a t. képviselő urat és a ház azon tagjait, a kik nem foglalkoznak a közigazgatással, a közigazgatási kérdésekkel ex asse, kell, hogy figyelmeztessem arra, hogy nagy tévedésben vannak, ha azt hiszik, hogy a magyar közigazgatási eljárási jog, a magyar közigazgatási eljárás nem ismeri azt, a mit én itt felállítok, hogy tudniillik két egyenlő Ítélet, vagy határozat ellen felébb vitelnek helye nincs. Ezt a magyar közigazgatási jog már ismeri, az 1876-ik évi közigazgatási bizottság határozottan körülírja, mert azt mondja, hogy a közigazgatási bizottsághoz csak akkor lehet felebbezni, ha az eljáró alantas- két hatóság határozata egymástól eltér. Tehát világosan megállapította ezt az elvet a magyar közigazgatásban. Ha azonban a t. képviselő uraknak ez nem elég, olvassák el az 1876-ik évi törvény 58. ós 69-ik szakaszait; azokban világosan benne van, hogy két egyenlő Ítélet ellen felebbezósnek helye nincs. Azt mondja az 1885: XXIII. törvényczikk, hogy »az alispánnak az árfejlesztési munkálat, osztályozás és kivetési kulcsra vonatkozólag hozott határozatai ellen csakis a törvénj^ek meg nem tartása, vagy azok helytelen alkalmazása alapján lehet felfolyamodni, egyébként a fél birtokon kivűl csak a törvény rendes útján kereshet orvoslást.«. Ugyanerről szól az 1897 : XII. törvényczikk 117. §-a: »mely a mezőgazdasági, a mezőrendőri ügyekben, a melyekben a másodfokú határozatot a 102. §. szerint az alispán, a törvényhatósági városokban a közigazgatási bizottság, s a székes-fővárosban a tanács hozza, két hatóság egybehangzó határozata ellen csak az esetben engedi meg a felebbezést, ha az eljárt hatóság nem volt illetékes, vagy nem az idézett törvén}- szerint minősülő cselekmény felett Ítélkezett, vagy pedig a felebbezés a közérdek megóvása czéljából indokolt.« És ez jól van így; mert hova jutnánk, hogyha minden törvényes hatáskörben hozott egyenlő határozatot, két illetékes hatóságnak egyenlő határozatát harmad vagy negyedfokú felebbvitelre engednénk? A t. képviselő urak panaszkodnak, hogy sok a tisztviselő, bonyolult, lassú az eljárás. Mi lenne akkor, ha a képviselő urak az eddigi törvények módosításával megengednék vagy megengedni akarnák azt, hogy két egybehangzó ítélet ellen is lehessen a harmadik fokig félebbezi ? Semmi szükség nincs rá. Az adminisztratív jogszolgáltatás terén abszurdum és az egész világon unikum lenne, ha ezt behoznók. Én most szabályozom és szabályozva kimondom, a mi az eddigi törvényekben elszórtan meg volt állapítva ; az most mint jogszabály állíttatik ide. Azonkívül méltóztassék megfontolni, hogy ón a felülvizsgálatnak és az újra felvételnek intézményét hozom be olyan alapon, a melyet a t. képviselő urak is tágnak tartanak, s behozom azt, hogy nemcsak akkor van helye a felebbezósnek, ha inkompetens volt az alsó orgánum, hanem ha a törvényt sérti. Ez annyira, elasztikus kifejezés, annyira biztosítja, garantálja minden jogszolgáltatást kereső embernek érdekét és jogát, hogy e szerint a törvényt sértő határozat ellen mindenki felülvizsgálatot kérhet, mert törvény sértése nélkül nem szabad felülvizsgálatot engedni jogállamban. Ez egyfelől mindenkit megnyugtathat ós kielégíthet, másfelől megóv bennünket attól, hogy tisztán azon vágytól vezérelve, hogy a jogszolgáltatás ós a közigazgatás keretét minél tovább terjeszszük, beleessünk olyan abszurdumba,, hogy nem egyszerűsítjük az eljárást, hanem lassúbbá ós komplikáltabbá teszszük. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a jobboldalon.) Ezekkel, gondolom, a felhozott kifogásokra érdemileg választ adtam ós azzal záróin beszédemet, hogy én azt tartottam és azt hiszem most is, hogy

r áldásos munkát végeztem akkor, a midőn ezt a törvényjavaslatot a képviselőház elé terjesztettem. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Igen szerén}- mezben jelenik meg, nem pretendál magának értéket semmiféle hangzatos nagy frázisokkal, világra szóló institucziók kigondolása val és felállításával, de megvan a maga belórtóke. Ebben a szerény mezben igen jelentékeny lépéssel fogja előbbre vinni közigazgatási állapotainkat, a mindennapi élet, a gyakorlati élet igényeihez fogja azokat alkalmazni és praktikus kézzel fog hozzá nyúlni azoknak a bajoknak orvoslásához, a melyek mindannyiunknak ajakán panaszod vannak. De ha reformra, kerül a sor, akkor félünk tőle, mert egyik vagy másik intézkedése kifogásolható. Pedig ha komoly reformot akarunk ezen a téren, úgy mint más téren, akkor a kisebb aggályokat nyomjuk el. Mert ha ez a törvényjavaslat egyáltalában semmit sem érintene, ha olyan neutrális maradna, mint a hogy a képviselő urak akarják, akkor nem érne semmit. Hisz egyetlenegy reform sem ér semmit, a melyre vonatkozólag itt-ott