Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-717

228 717- országos ülés 1901. junta 17-én, hétfőn. az eljárásban az illető eljáró hatóság nem volt illetékes, vagy a törvényt sértette. Azt mondja a képviselő úr, hogy ez nagyon elasztikus kifejezés. Ebben igaza van, de ez a t. képviselő urnak az állítása ellen bizonyít, mert ha én megengedem a felülvizsgálatot, azon esetekben, a hol törvénysértést vél fenforogni az illető fél, akkor én nem korlátozok túlságosan és a szükség mértékén túl, ellenkezőleg akkor én inkább engedékeny vagyok arra vonatkozólag, hogy senki a maga jogaiban, érdekeiben egy vélt törvénysértést ne legyen kénytelen tűrni. Ha komolyan kritizálunk, akkor lehetőleg kerüljük az ilyen ellenmondásokat, mert az ilyen ellenmondások azután a kritika rovására mennek. Egy pár ilyen ellenmondás fenforog még a képviselő úr beszódében, például azt mondja, hogy a miniszter magának azt a jogot tulajdonítja, vagy arra kér felhatalmazást a törvénytől, hogy rendeleti irton léptesse életbe ezeket a törvényeket és ezen törvény alapján rendeletileg szabályozzon bizonyos dolgokat. És azt mondja a t. képviselő úr, hogy még megtoldja a miniszter ezt azzal, hogy felhatalmazást adat magának, hogy azokat a rendeleteket, a melyekre a törvény jogot ad, módosíthassa is. Barta Ödön: Nem azt mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy én egy alkotmányos elvet hozok ide a maga közjogi élességében . . . Barta Ödön: Én a jogorvoslat korlátozásáról szóltam. Széll Kálmán miniszterelnök: . . . mikor erre vonatkozó jogomat, hogy a törvény által adott felhatalmazás alapján kibocsátott rendeletet módosíthassam, a törvényben kérem. ma,gamnak megadni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Barta Ödön: Egy szóval sem mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez egy közjogi skrupulozitás, a melyet tőlem telhetőleg igyekszem megtartani. Plósz Sándor t. barátom, a ki engemet hamarjában elhagyott, de nem mert megijedt volna a képviselő úr felhívásától, azt a felhívást kapta a képviselő úrtól, hogy tanítson ki engem arra vonatkozólag, hogy Deák Ferencz mit tanított, és hogy én, a ki pedig Deák Ferencz elveit a magamóinak vallom, helytelenül alkalmazom azokat. A képviselő úr azzal akar reám bizonyítani, és azzal akarja Plósz Sándor t. barátomnak segédkezését kikérni, hogy* czitálja Deák Ferencznek 1871-ben tett felszólalásából azt, mikor Deák Ferencz azt mondta az akkori igazságügyminiszternek egy igazságügyi törvény életbeléptetésénél, a hol szintén rendeletekre történt hivatkozás: szeretném, ha azokat a szabályokat előre tudnám. Bocsánatot kérek, ón nagyon megszívleltem ezt a felhívást és gondolom, Plósz Sándor t. barátom, a ki ismer engem, nem tartja épen annyira szükségesnek, mint a t. képviselő úr, az én kioktatásomat. Talán nem is fog ebbe a felesleges munkába tovább avatkozni, ha meghallja tőlem a következőket, a miket nyilvánosan itt elmondok ós miket neki privátim mondanék el, ha megszívlelné a képviselő úr felhivájsát. Én tudniillik Plósz Sándor t. barátomnak azt felelném, hogy az akkori eset és a mostani eset között nagy a különbség. Én elfogadom Deák Ferencznek azon kívánságát, de állítom, hogy ebben a javaslatban azt teljesítettem. Teljesítettem azért, mert hogyha én nem akartam volna az adminisztráczió egyszerűsítésére vonatkozó elveknek valamennyiét törvény által kimondatni, akkor ezt a törvényjavaslatot, mely ugyan különben nem nagyon hosszú, de mégis terjed 44 szakaszra, ón pedig 10 szakaszban kimerítettem volna. Mert akkor csak a perorvoslatra, a felebbvitelre és a büntetőparancsra kértem volna felhatalmazást, többre nem. Mert állítom és ezt bármikor bizonyítani tudom, akár itt szabad diskurzusban, akár másutt, hogy ennek a javaslatnak igen sok részlete van, melyet a belügyminiszter ma is rendeleti úton életbeléptet, a nélkül, hogy megkérdezné a törvényhozást. Sőt ón annyira jó véleményben vagyok a t. képviselő úrról, — hisz az ellenzéknek és ellenzéki férfiaknak itt tett kijelentéseit nem szoktam aranymórlegre tenni, — hogy ha én életbeléptetem a javaslat egypár fontos részletét, a check- és clearingrendszer behozatalára, a, pénztári kezelésre, az ügyvitelre vonatkozó részletet ós egyéb részleteket: a t. képviselő úr még meg is dicsért volna, hogy ha a törvényhozástól nem is kértem volna felhatalmazást. Helyesen jártam volna el, mert nem sértettem volna sem törvényt, sem magánjogi, sem közjogi tekintetet ; tisztán csak abban a körben maradtam volna, a mely körben az adminisztráczió keretében az eljárás, a jog- és hatáskör megillet, és tovább nem mentem volna. De mert ón ezen kérdésekben sem akartam a törvényhozásnak felhatalmazása, elvi megállapodása, kijelentése ós placzetje nélkül eljárni, idehoztam mindezeket és megszívleltem azt, a mit Deák Ferencztől ón közelebbről hallottam, mint a t. képviselő úr, mert 1871-ben itt ültem ezen padok közt, a mikor Deák Ferencz azt a kijelentést tette. Már most arra térek t. képviselőtársam felszólalásában ós az előtte szólt