Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-717

226 "17, országos ülés 1901. jnnius 17-én, hétfőn. Olay Lajos: Ez sem más! Ez ugyanaz! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt hiszem tehát, nem érdemlek szemrehányást, ha az adminisztráczió reformjának a kérdésével nemcsak frázisokban, programmbeszédekben, nyilatkozatokban, hanem végre tényekben is állást foglalok (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és hozzáfogok ós hozzányúlok, még pedig — ós ezt hangsúlyozom — így, a hogy teszem. Lehet-e azt nekem kontrovertálni és épen a túloldalról, hogy a mikor az adminisztrácziónak igen sok hiányát ismeri el minden ember, a mikor minden ember arról panaszkodik, hogy az adminisztráczióban az eljárás sem nem egyszerű, sem nem gyors, sem nem exakt, lehet-e nekem szemrehányást tenni akkor, ha én azt mondom: Nem akarom bevárni azt az időt, a mely meghozza az adminisztráczió egész nagy gépezetének és szervezetének a reformját, hanem akarok egy olyan reformot, a. mely minden rendszerbe beillik, a mely nem praejudikál az önök által képviselt elvnek sem, az általunk képviselt elvnek sem, a melyet bele lehet illesztem a mai rendszerbe, a melylyel meg lehet a mai szervezet mellett is, ezen elvek keresztülvitelével, az adminisztrácziót javítani? Hisz ón javításra törekszem, még pedig komoly, mélyreható javításra, -— mert, engedelmet kérek, nem ér semmit az a rendszabály, a mely nem hat mélyre — javításra törekszem mélyreható, komoly és minden irányban az adminisztráczió egész kérdését felölelő javaslatokkal. Tehetnek-e nekem ekkor szemrehányást épen azok, a kiktől sokszor hallottam, nem egyszer, hogy nem teszünk semmit, hogy nem történik semmi, hanem csak költségvetés ós nem tudom, miféle formális tárgyalások történnek a házban, de a produktív munka terén nincsenek javaslatok? Hát ón egész seregével szolgáltam ily javaslatoknak és ez egyike ezeknek. És akkor nekem szemrehányást tesznek, hogy a nyári időt választottam erre ! Nos, ha nagyobb szemrehányást a t. képviselő úr nem tud, ezt én egész nyugodtan elviselem. Barta Ödön: En nem tettem szemrehányást ! Hiszen az esküdtbirósági javaslatot is nyáron tárgyaltuk. Széll Kálmán miniszterelnök: Hát tavaly mi történt ? Az történt tavaly, hogj

T az országgyűlés szeptembertől fogva iunius vége féléig ülésezvén, abban a nézetben voltam és azt proponáltam a háznak, hogy napolja el magát három hónapra-. Akkor azzal a szemreháiryással találkoztam, hogy nem foglalkoztatom a háza.t, (Igás! Uyy van! a jobboldalon.) igen hosszú szünetet adok a háznak és a t. képviselő úrhoz nagyon közel álló lap engem heteken át ezért támadott ós ezért kárpált. Barta Ödön: Én nem vagyok laptulaj donos ! Én nem rendelkezem egy lap felett sem! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát kérem, az a szemrehányás sem okozott nekem valami nagy kárt, ezt is elviselem. Most megmondom a t. képviselő úrnak, miért nem terjesztettem elő a javaslatot május 9-ike előtt. Azért nem terjesztettem elő, — ós e miatt talán megint nem fog a t. képviselő úr alapos szemrehányással illethetni, — mert azokat az elveket, a melyek alapján ez a javaslat készült, a mely a mindennapi közigazgatási funkcziónálásnak és eljárásnak egészét öleli fel ós abba hatol be és a mely minden szolgabírónak és főszolgabírónak és alispánnak az eljárását reformálja, azokat az elveket, a melyek iránt én már egy év óta tisztában voltam, kérdőpontok alakjában közöltem az öszszes törvényhatóságokkal. A törvényhatóságok e felett tanácskozásokat tartottak bizonyos körben. Barta Ödön : A tisztikar, nem a törvényhatóságok ! (Ellenmondások balfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Engedelmet kérek, de a t. képviselő úr a gyakorlati élettől akarja magát itt elzárni. Azt hiszem, csak a gyakorlati szempontnak felelek meg akkor, ha én azt irom ós azt rendelem el, hogy" hívjanak össze ankettet azokból, a kik a vármegye területén a tisztviselők közül a legjobban értik az adminisztrácziót, e tekintetben tapasztalatokkal birnak és a tisztikaron kivül álló szakembereket is hívják meg. Nem elég széles keret-e ez? Ha ón minden közgyűlésen tárg}

7

altattam volna a dolgot, az már, bocsánatot kérek, csak megfordított]a volna annak, a mit a helyes törvónyelőkészítés igényel. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én ezt megtettem; a törvényhatóságok kebelében ezen tanácskozások megtartattak, ós az összes törvényhatóságok közül egyetlenegy sem akadt, a mely örömmel ne fogadta volna el azon elveket, a melyeket velük közöltem, és a melyek alapján akarom felépíteni a javaslatot; az így kifejezett elveknek legnagyobb részéhez azon törvényhatóságok legnagyobb része készségesen hozzájárult. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ezért nem terjesztettem elő május eleje előtt a javaslatot, mert a beérkezett válaszokat, a tárgyalásoknak eredményét át kellett dolgozni, ós volt a tárgyalások eredményében egyik-másik olyan dolog is, a melyet bevettem a javaslatba, mint módosítást, mint határozott javítását a javaslatnak. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Már most áttérek arra, hogy a képviselő