Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-716
7lfi. országos ülés 1901. június 15-én, szombaton. 207 Ezt tehát határozatilag kimondom. Következik Szalay Károly képviselő úrnak interpellácziója az igazságügyminiszter úrhoz. Szalay Károly: Az igazságügyminiszter úrhoz akarok kérdést intézni, miután azonban nincs hozzá szerencsém, interpellácziómat a lehető legrövidebbre fogom szabni, mert lesz alkalmam bővebben kifejteni álláspontomat akkor, a mikor majd a választ megkapom. Ma már sem Magyarországon, sern sehol nem kérdés az, hogy úgy a jogbiztonságnak, mint a jogvédelmet kereső közönségnek legnagyobb biztosítéka a birói függetlenség. Nem az a függetlenség, a mely nálunk papiroson megvan, hanem, a valódi, tökéletes birói függetlenség. Köztudomású dolog, hogy épen ez a birói függetlenségi van nálunk megtámadva, különösen az úgynevezett minősítési táblázatok által, a hol ez illető bírónak főnöke, az elnök vagy táblái elnök saját maga kényekedve szerint minden ellenőrzés nélkül jellemzi az illető birót, a minek aztán az a következése, hogy a birói karba elég selejtes eleinek jöttek be, és elég sokan maradtak ki onnan, a kik ezen díszes helyet egészen tökéletesen betöltötték. Úgy hiszem, alig van valaki, a ki, ha erről a tárgyról komolyam gondolkodott, kétségbe vonná, hogy ez az állapot nem helyes, hogy ezen segíteni kell és hogy annak az illető bírónak, tisztviselőnek, vagy hivatalnoknak mód nyújtandó arra, hogj^ a minősítése a tényeknek meg nem felel, valami orvoslást keressen. Ez azt hiszem, épen ma aktuális kérdés, az összefórhetlenségi törvénynek egy rendelkezése folytán, mert eddig az illető tisztviselő oda fordult a képviselőjéhez, és azon az úton iparkodott rektifikálni azt a minősítést, a melyet meg nem érdemelt. Ha magában véve nem felel meg ós hogy úgy mondjam, szomorú ez az állapot a tisztviselőkre, a birói karra nézve, még szomorúbb az, hogy ebben az irányban az igazságügyminisztérium egy lépéssel tovább ment. Tudjuk azt, hogy az utóbbi időben a birói tevékenységről táblázatokat kell a minisztériumhoz felterjeszteni, a mi magában véve igen helyes. Azonban az elbírálásnak azon módja, a melyben ezen táblázatok részesültek, meggyőződésem szerint már nem helyes. Mert tudok esetet, a hol az illető biró a neki kiosztott összes darabokat az utolsóig mind feldolgozta, és akkor az a megjegyzés jött a minisztériumtól erre a kimutatásra, hogy ennek a bírónak tevékenysége gyarló. Thaly Kálmán t. képviselőtársam maga is csodálkozik ezen a dolgon ós azt mondja, hogy talán a minősége a munkájának gyarló. Épen az a baj, hogy ezt a minisztérium meg sem Ítélheti, mert azokból a kimutatásokból magát a munkának minőségét megismerni nem is lehet, és ha megismerni nem lehet, a felett Ítélkezni sem lehet. Azt hiszem, t. ház, hogy az ily módon való elintézés nem felel meg azon állás méltóságának, a melyet az a biró betölt, de nem felel meg annak sem, hogy annak a bírónak önérzete ok nélkül sértessék. Még furcsább az, hogy tudok esetet, a hol az ilyen megjegyzés nem az egyes emberre szól, hanem szól a törvényszék felére, vagy talán a nagyobb részére. Nem tudom megérteni akkor a mólyen tisztelt igazságügyminíszter úrnak álláspontját, hogy mikor ő egy törvényszék többségének vagy felének működését gyarlónak tartja, nem gondoskodik eg3 7 általában arról más úton és módon, hogy az a jogkereső közönség ilyen gyarló kezekbe ne jusson. Ez maga a tény, a melyre a t. igazságügyminiszter urat figyelmeztetni akartam és kérdéseim a következők : »Szándékozik-e a t. miniszter úr intézkedni, hogy a szolgálati pragmatikát tárgyazó, annyiszor sürgetett törvényjavaslat legalább a jövő országgyűlés első ülésszakában benyujtassék ? Az ideig is szándékozik-e intézkedni, hogy egyrészt a minősítési táblákba az illetőknek betekintés engedtessék, másrészt a bírák tevékenységének megbirálása a birói állás méltóságának megfelelőleg oby módon történjék, hogy azáltal az illetők önérzetükben, függetlenségükben sértve ne legyenek.* Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog az igazságügyminiszter úrral : Következik Tóth János interpellácziója a belügyminiszterhez! Tóth János: T. képviselőház! Választókemietem egyik városában, Mezőtúron két héttel ezelőtt egy igen sajnálatos esemény történt, a melynek a rendőrhatóság közegeinek tapintatlan, indokolatlan és eléggé el nem ítélhető eljárása miatt egy emberélet esett áldozatul. Kötelességemnek tartom, t. ház, itt e helyen is tudomására hozni ezt a belügyminiszter úrnak azért, hogy egyrészt általánosságban reá mutassak közigazgatási rendszerünk fogyatékosságára és hiányára, másrészt pedig hogy a fenforgó esetben egy minden irányban kiterjedő szigorú vizsgálatot és a vétkeseknek talált hatósági közegeknek példás megbüntetését kérjem és szorgalmazzam. A. rendelkezésemre álló adatok szerint az esetet a következőkben ismertetem. (Halljuk! Halljuk!) Egy Szilágyi István nevezetű munkás embert egy jelentéktelen kihágás miatt,