Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-716

202 ?-"*• országos ülés 1901. junins lS-én, szombaton. vagy egy formula, el nem fogadhatom. (Helyeslés balfelöl.) Hyen kérdésekben alkut nem ismerek; a magyar államiságot feltétlenül érvényesíteni kell. (Helyeslés balfelöl.) Részemről, ismétlem, arra kérem a miniszterelnök urat, állítson fel itt hasonló intézményt; hiszen van is rá országgyűlési határozat, de a dolog szépen elaludt; hogy mi okon aludt el, nem kutatom ; de a dolgot feleleveníteni és ezen intézményt létesíteni kell. Addig is, a míg ez megtörténik, kérem a t. miniszterelnök úrtól, hasson oda, hogy a magyar nyelv tanítása ne a harmadik évben, hanem a Keleti akadémiának már első osztályában kezdessék meg. (Helyeslés balfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Azokra, a miket a képviselő úrtól most hallottam, válaszolni nem akarok, (Helyeslés jobbfelöl.) de konstatálom, hogy époly téves a t. képviselő úrnak cLZ cl konkluziój melvlyel az én tárgyilagos, objektív, részletes és kimerítő válaszomat jellemezni igyekezett, hogy tudniillik az kitérő, mint a milyen alaposak voltak azok az adatok, a melyeket a t. képviselő úr első interpellácziójában felhozott, és a melyeknek teljes valótlanságát az előbb igen nyugodt hangon, a t. képviselő úr irányában tisztán csak figyelmeztetőleg ós fel világosi tólag kiderítettem. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Ha valaki oly adatokkal áll elő, hogy azt állítja, a mit állított a t. képviselő úr, hogy a Keleti akadémiában a magyar nyelvet nem is tanítják . . . Major Ferencz: Nem azt mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: .. . nem tanítják, ezt tetszett mondani, tessék megnézni, ezt mondta, ne tessék most másképen fordítani! Azután azt állítja,, hogj^ az összes alkalmazottak közül csak 10°/

0 magyar, ós én kimutattam, hogy ez másként áll; mikor én ezt nyugodtan, higgadtan elmondom, és azután a t. képviselő úr mégis ilyen konklúziókkal, ilyen erős, ilyen érdes, ilyen leczkéztetőszámba is menő hangon beszól, akkor, engedelmet kérek, de ez az egész dolog azon adatok valótlanságának módjára és példájára magamagában összeesik. {Helyeslés jobbfelöl.) Major Ferencz: T. ház! (Mozgás és zaj jobb felöl. Halljuk! Halljuk! balról!) Elnök: Engedelmet kérek, joga van a képviselő úrnak beszélni. Major Ferencz: T. képviselőház! Sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy a t. miniszterelnök úr nem adott most interpellácziómra érdemleges választ, hanem egy bizonyos kitérő jelentéktelen dologgal akart engem kielégíteni ós megczáfolni. Én először is nem mondtam azt, hogy a magyar nyelvet nem tanítják, hanem azt mondtam, hogy nincs felvéve azon tárgyak közé, a melyekből vizsgázni kell. Ezt mondtam én interpellácziómban. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem iígy van, ezt is ós a másikat is! Major Ferencz: Azután méltóztassék megczáfolni azon állításomat, hogy a magyar nyelvet csak a harmadik évben kezdik tanítani. Hát járja ez, hogy a harmadik évben kezdik a magyar nyelv tanítását, mint a hogy a görög nyelvet a hatodik osztályban kezdik tanítani? Ez nem paritás, t. ház, (Mozgás és zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk ! balfelöl. Elnök csenget.) és erre vonatkozólag az egész dolog érdeme az, s az ón interpelláczióm lényege az volt, ós arra kértem csak választ, hogy a miniszterelnök úrnak intézkedni méltóztassék aziránt, hogy a Keleti akadémia vizsgarendjében a magyar nyelvnek ugyanaz a joga legyen meg. mint a németnek, és hogy magyar nyelven kelljen a növendéknek a magyar közjogból vizsgáznia. Ez pedig csak lígy lehetséges, ha a magyar nyelv tanulását nem a harmadik osztályban, hanem már az elsőben kezdik. Egyúttal kérem, hogy ha nem megy kellő számú magyar ember a diplomácziai és konzulátusi pályára, akkor méltóztassék itt állítani megfelelő intézetet, mert ha valami közgazdasági szempontból sürgős, szükséges ós életkérdés, úgy bizonyára ez az, hogy kellő számú képzett közgazdászunk legyen a konzulátusi pályán. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszterelnök úrnak Major Ferencz képviselő úr hiterpellácziójára adott válaszát: igen, vagy nem ? (Igen ! Nem!) Kérem a t. ház azon tagjait, kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik!) A ház a miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszi. Következik a belügyminiszter úr válasza Molnár Jenő képviselő úr interpellácziójára. Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Molnár Jenő képviselő úr azt a kérdést intézte hozzám, van-e tudomásom arról, hogy Szentesen a múlt óv február 2-án a képviselőválasztások alkalmával a csendőrök jogtalanul fegj^vert használtak, és hogy mit szándékozom tenni és általában micsoda intézkedéseket szándékozom életbeléptetni, hogy ilyenek ne történhessenek ? Ez a lényeges tartalma az interpellácziónak, nem olvasom fel az egész inter|)ellácziót. T. ház! Ez a választás 1900-ban törtónt és a képviselő úr engem interpellált talán inkább a szerencsétlen marosvásárhelyi esetnek a nyomása alatt egy évvel utána, hogy