Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.
Ülésnapok - 1896-713
l^Q 713. országos ülés 1901. jnnins 12-én, szerdán. Ha tehát egy dallamot hallok, a mely a régi időből, a múlt századból van átvéve . . . Thaly Kálmán: A Bach-korszak! Széll Kálmán miniszterelnök: ... a múlt századból való! Thaly Kálmán: De a szövege! Széll Kálmán miniszterelnök: Ha ón hallom ezt a dallamot, az engem a haza iránti érzelmeimben nem zavar meg, époly kevéssé, a mint, hogyha a »Hazádnak rendületlenűl«-t hallom és éneklem, lelkesedem a hazáért és egyformán hű maradok a hazához ós a királyhoz. Ne csináljunk tehát mesterséges ellentóteket, . . . Thaly Kálmán: Hűségünkért csak inzultust kapunk! Széll Kálmán miniszterelnök:... hanem maradjunk meg az érzelmeknek abban az összhangjában, a melyeknek én kifejezést adtam. Akkor az efajta kérdések nem fogják felzavarni, érinteni a nemzet érzelmeit, a királyhoz való hűséget ós azt az összhangot, a melynek a korona és a nemzet közt meg kell lennie és a mely a nemzetnek, s a trónnak egyik legnagyobb ékessége ós egyúttal biztonsága, az ország jövőjének pedig támasza és kincse. Ezek az érzelmek vezetnek engem ós én ezekről nem tudok megfelejtkezni soha. Kérem a választ tudomásul venni. (Tetssés és helyeslés jobbról és a középen.) Elnök: Rátkay László képviselő úr kivan szólani ? Rátkay László: Nem tudom, hogy a közoktatásügyi miniszter úr szándókszik-e felelni ? Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásÜgyiminiszter: A miniszterelnök úr a nevemben is beszólt! Rátkay László: T. képviselőház! Én evvel a válaszszal, a melyet a t. miniszterelnök úrtól kaptam, nem vagyok megelégedve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök úr a dolog lényegébe nem ment bele, hiszen épen a dolog lényege képezte a sérelmet. Én, t. képviselőház, sérelmet abban kerestem, hogy először is a magyar nemzeti ünnepélyeken minő jogon intézkedik a katonaság arról, hogy minő dalt, illetve zenét játszanak ? Thaly Kálmán: Czigány kellett volna oda, de nem katonazene! Rátkay László: A t. miniszterelnök úr erre a kérdésre nem felelt. Már előbb felvetettem ezt a kérdést, t. ház. A honvédségnek ott ült a főparancsnoka, ő vendég volt a magyar nemzetnek ezen az ünnepélyén. A honvédség pedig, t. ház, mire esküszik? Nem a magyar alkotmányra és a magyar királyra-e ? Hát nincs-e ebben rettentő ellentmondás, midőn a magyar honvédfőparancsnok a dalban azt mondja, hogy nincsen magyar király, csak osztrák császár van ós nincs magyar nemzeti alkotmány! Nincs ebben, t. miniszterelnök úr összeférhetlensóg ? Ez a kérdés egyik lényege. A másik lényege az, a mit itt felvetettem, hogy az osztrák néphimnusz szövege nem a vakvéletlenre van bizva, t. miniszter úr. A dal lehet a múlt időkből, 1797-ből, de a mint említettem, a szöveg maga 1854-ben császári kézirattal lett hitelesnek kimondva és ez a császári kézirattal kimondott szöveg egyesítve a Haydn-féle. »Gott erhalte« dallammal, képezi azt az osztrák néphymnuszt, a melyet most a közös hadseregnél ós a honvédségnél játszanak. Ezekre a kérdésekre nem felelt nekem a t. miniszter úr. Ezekre a kérdésekre akartam én feleletet, mert hiszen, hogy minő visszaélésekre és félreértésekre van alkalom és ok, arra nózye nézze meg a t. miniszterelnök úr a honvédségi szolgálati utasítást. Az is beszél a hymnusz kérdéséről és azt mondja, hogy midőn ő Felsége megjelenik, akkor a nóphymnusz játszandó. Méltóztatnak látni, hogy milyen katonai — hogy úgy fejezzem ki magamat — ravaszsággal van ez odavetve, hogy »a néphymnusz*. Mit méltózta/tnak gondolni, hogy a magyar honvédség szempontjából néphymnusz alatt mit értünk? Minden egyenesen gondolkodó ember a ftákőczyt, a hymnuszt, vagy a Vörösmarty-fólez Sózatot értené. De nem! A szolgálati utasításban szereplő néphymnusz név alatt a »Gott erhalte«-t játszatják. T. miniszterelnök úr! Ezekre kérek én feleletet, ezekre kérek én orvoslást. Hiszen azzal kezdtem interpellácziómat, hogy én sem akarom az érzésekben rejlő kiegyenlíthetetlen lélektani árkokat kiszélesíteni nemzet és fejedelme között. Nem akarom, t. ház. De ne tessék a kérdést mindig úgy felvetni, hogy a nemzet ne élesítse ki a fejedelemmel és királyival szemben, a király azonban jogosítva van azt minden alkalommal megtenni a nem • zettel szemben. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Tessék móltányosnak és igazságosnak lenni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen azért kezdtem interpellácziómat úgy, hogy a hibát én nem az alkotmányosan érző fejedelemben, hanem keresem a nem alkotmányosan érző miniszterekben, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a kikben nincsen meg a kellő őszinteség ós nincs meg a férfias n3Últság, hogy a magyar alkotmányos királyt mindenről felvilágosítsák. (Zaj jobb felől. Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)
