Képviselőházi napló, 1896. XXXVI. kötet • 1901. május 13–julius 6.

Ülésnapok - 1896-712

96 esem van, elfogadjuk, a kivételeket azonban sem én, sem az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, nem fogadhatjuk el, és ennél­fogva természetesen nem fogadhatjuk el Mak­falvay Géza t. barátom módosítványát sem. mert ez a módosítvány újabb kivételeket akar a javaslatba felvétetni. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) A kivételeket pedig nem fo­gadom el a következő indokokból: Először is az első bekezdésben az mon­datik, hogy ez a szabály nem terjed ki a ma­gyar földhitelintézetre;, azután a kisbirtokosok országos földhitelintézetére, továbbá a köz­ponti hitelszövetkezetek igazgató- és felügyelő­bizottsági tagjaira. Én egyáltalában nem tu­dom megérteni, hogy miért J vétetnek ki ezek az intézetek az általános szabály alól, ós ha már ki kell venni valamely intézetet az álta­lános szabály alól. miért állapodunk meg itt. ezen három intézetnél, ós miért nem veszünk ki még több intézetet? Ennek az indokolását nem találom meg sehol, a javaslat indokolá­sában sem, valamint a bizottság tárgyalásai alkalmával ezen kivétel mellett felszólalók argumentáeziójában sem, és hiába keresem az okokat, a melyek arra indították a bizottsá­got, hogy ennek a kivételnek a statuálását javaslatba, hozza. A mi illeti a második ki­vételt, a mely jelzálog üzletekre vonatkozik, azt sem tudom egyáltalában megérteni, hogy arra mi szükség van. Az ón álláspontom, és annak a, pártnak álláspontja, a metyhez tar­tozni szerencsém van, általában véve ebben a kérdésben az, hogy általában nem képez közérdeket az, hogy ínegkönnyíttessék a kép­viselőre nézve a pénzintézetekhez való be­juthatás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez nem képez közérdeket, ez kizárólag annak az illető képviselőnek magánérdeke elsősorban, és érdeke annak a pénzintézetnek, a melyben az illető igazgatósági, vagy egyéb minőségben alkahnaztatik. Nagyon jól tudjuk, hogyan tör­ténik a képviselőknek az ilyen pénzintézetekbe való bejuttatásai. A legtöbb esetben, legalább a múltban úgy volt, a kormány ajánlotta, hogy ezt ós ezt a képviselőt ebbe és ebbe a pénz­intézetbe, vagy bankba igazgatónak meg­válaszszák ós akkor azután az az intézet ós bank annak daczára, hogy egyáltalában nem volt képes az illető képviselőnek finánczka­paczitásáról meggyőződést szerezni, tisztán azért választotta meg az illető képviselőt, mert a kormány ajánlotta. És miért tette ezt? Tette azért, mert jól tudta, hogy ha ebben a tekintetben a kormány kívánságá­nak eleget tesz a pénzintézet, majd adandó alkalommal a kormánytól viszontszolgálatot fog­köve telhetni és remélhetni íogja, hogy ez a lájns 18-án, szombaton.. követelése nem fog kárba veszni. * Azt egy­általában nem követelheti a közérdek, t. ház, hogy megkönnyíttessék a képviselőknek a pénzintézetekbe igazgatói, vagy más minőség­ben való bejutása. Megteremt egy igazán szégyenletes helyzetet az a tény, hogy a kormánynak protezsáltjai a képviselők közül a pénzintézeteknél alkalmaztatnak. EQszen tényleg alig 25-en, mondjuk maximum 50-en vannak, a kik az inkompatibilitási törvény ezen szakasza szerint összefórhetlenekké válnának körülbelül száz állással. A mellett tudvalevő, hogy a képviselőházban igen sokan vannak, a kiket tulaj donképen nem a köz­ügyek érdekelnek ós nem azért választatják meg magukat képviselőkké, hogy a közügyet szolgálják, hanem tudják ós remélik, hogy na a kormánvt. tüskön-bokron keresztül tá­mogatják, abban az esetben e szolgálatuk honoráltatni fog és be fognak valamely busásan jövedelmező bankigazgatói állásba jutni. Tehát a várományosok igen nagj T számmal vannak. Az inkompatibilisek na­gyon kis számban vannak, hanem a váro­mányosok igen nagy számban vannak. Mentül inkább megkönnyíttetik tehát a képviselőnek az ilyen intézetekbe való bejuthatása, annál nagyobb befolyást gyakorolhat az után a várományosokra a kormány. Az pedig ezen javaslatnak intencziójával, de a képviselőház intencziójával is és a közérdekkel teljesen ellenkezik, hogy mentül több képviselő függő viszonyba jusson a kormánynyal. Ezen általánosságban elmondott állás­pontom alkalmazható a Makfalvay Géza kép­viselőtársam módosítványára is, a melynek különösen egy része van, a mit igen vesze­delmesnek tartok, a mely szerint a pénz­intézetekbe elhelyezendő betéteket is fel akarja venni a kivételek közé, mert nagyon jól tudjuk, hogy a betétekkel nag} 7 nyomást lehet gyakorolni egyfelől az intézetre, és közvetve az intézetnél alkalmazott képviselőre másfelől azután alkalma van a pénzintéze­teknek a kormánynyal szemben követelésekkel előállani, a melyek sem a hazának, sem a törvéixyhozásnak nincsenek érdekében. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezek rövid előrebocsátása után, az emlí­tett indokokból a következő módositványt van szerencsém e ponthoz benyújtani: »A két utolsó bekezdés kihagyandó.* (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Polóiryi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Magam részéről a Makfalvay Géza t. képviselőtársam által benyújtott mő­Í12. országos ülés 1901.

Next

/
Thumbnails
Contents