Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-694

*i9á. országos ülés 1901. április 20-án, szombaton. fi 7 Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter : Van, van, elismerem; ez fontos dolog! Major Ferencz: Most az a kérdés, hogyan fogjuk ezt fel; én majd megmondom, hogyan fogom ón fel. Én úgy fogom fel, hogy azért sürgette az Adria is ennek húsz évre való meghosszabbítását, hogy ő berendezkedve, akkor azután mint versenyző nemcsak a nyugati részt biztosítsa magának, hanem a keletit is. Pedig ezáltal mit fogunk elérni ? Azt, hogy tulajdonképen a monopolizálás az Adria részére még nagyobb területen fog biztosíttatni. Mert akkor majd előáll az az eset, hogy megint találkozunk talán egy pótszerződéssel, — a mi természetes dolog, — a melyben megint újabb kedvezmények és újabb szubvencziók fognak adatni az Adriának. Ez be fog következni; ezt előre is nemcsak jósolom, hanem mint kétszer kettő négyet jelzem, hogy az Adria azért igyekezett magának a nyugatot biztosítani, hogy 1906-ban megint új követelésekkel és új szubvenczió kérésével álljon elő, a melyek ellenében kelet felé is teljesít szolgálmány okát. De ón kelet felé teljesítendő szolgálmányok tekintetében sem várok rózsásabb eredményeket, mint a minők azon eredmények, a melyeket a maigaton most látunk. Mert a mi rossz ós gonosz e szerződésben magyar kereskedelmi szempontból, azt mind bele képzelem abba a szerződésbe, a melyet pótlólag fogunk megkötni az Adriával akkor, a mikor lejár a Llovddal kötött szerződés. Ha semmi más, maga e szerződós megkötésének mikéntje adja meg nekem azt a sajnos bizonyságot, hogy az a szerződés, a mely keletre nézve az Adriával köttetni fog, sem lesz szerencsésebb. mint ez. Ezt a. szerződést ón úgy tekintem, t. ház, mint egy nagy általános konczessziót. Ez a szerződés generalizálja az egész nyugatot, biztosítja magúnak abból azt, a mi jövedelmet hoz, a többit pedig egyszerűen elhagyja. T. képviselőház! Egyet kérdeztem a t. miniszter úrtól, a mire választ nem kaptam. Kérdeztem, vájjon nem az lesz-e az egyedüli helyes út a mi körülményeink között, ós a miniszter úr nem azzal mutatta-e volna ki zsenialitását és a magyar kereskedelmi és közlekedési ügyek iránt való kiváló érzékét, ha megteremtette volna az igazi magyar hajózást? Csak ez volna az egyedüli biztos reánk, mint elsősorban mezőgazdasági államra nézve. Mert valamint nekünk nagyon fontos dolog, hogy a magyar államvasutak lehetőleg egy kézben ós egy tarifa szerint igazíttatnak, úgy feltétlenül nagybecsű dolog lenne, hogyha mi teljesen rendelkezhetnénk a tengeri hajózással is, ós kombinatív tarifákat állapíthatnánk meg azáltal, hogy igyekeznénk alapját megvetni egy igazi magyar tengeri hajózásnak, karöltve a magyar államvasutakkal. Ez az idea, ha merésznek látszik is. nemcsak hogy nem kivihetetlen, de a mi körülményeink között az egyedüli helyes is. Gr. Batthyány Tivadar: Az államosítás ?! Major Ferencz: Igenis, az államosítás! Hiába mosolyog igen tisztelt képviselőtársam, mert a mikor ón államosításról beszélek, remélem, nem hiszi, bog};' azt gondolom, hogy az állam minden hajót ós minden társulatot, a mely most még Fiúméban létezik, mind államosítani fogja. Nem, t. képviselőház, hanem azt értem, hogy az állani mint versenyző álljon oda a többi közé, mert ezáltal igenis biztosítja a tarifa szempontjából a magyar termények kivitelét. Ez nagyon fontos dolog, mert a miként szerencséin lesz kimutatni, a mostani tarifák mellett semmi sincs biztosítva. És e tekintetben azt hiszem, hogy még e dologhoz nagyon értő és nagy tapasztalatokkal birő t. képviselőtársam, gróf Batthyány Tivadar is. — kit mint kapa,czitást e téren szívesen elismerek, —• alig tudja nekem bizonyítani, hogy ennek a szerződésnek alapján a kedvezőbb tarifák nekünk biztosítva volnának. Ha be tudja ezt nekem bizonyítani, nagy köszönettel fogok neki tartozni. De én nem hiszem, hogy akadna e házban valaki, a ki ezt a szerződést a tarifa szempontjából kedvezőnek mondhatná, inert a mint mondottam, tarifakedvezményünk nekünk abban biztosítva nincsen. Ez egy óriási hátrány, a mit azért hozok fel, mert feltétlenül fontos dolog volna, hogy ez irányban megkezdjük a tevékenységet. Hiszen ha nekünk van pénzünk annyi viczinális vasutat szubvenczionálni, sokszor lm kell, ha nem: erre is hozhatunk áldozatot. De nem is kell áldozatot hozni, mert hiszen az Adria az ő szubvencziója segítségével 15°/o jövedelmet húz, holott mi, a magyar állam, megelégedhetnénk 4°/o-kal is. Az a felesleg, az a 10°/o vagy hajópark beszerzésére, va,gy pedig az egyes árúk szállítási díjtételének leszállítására lenne fordítható, és így a magyar gazdának adhatnék azt a 1.0%-ot, a melyet most szépen zsebre vág ez a nyerészkedő vállalat. Nem olyan közönséges idea ez, t. képviselőház, a mi mai viszonyaink közt, a mikor nemzeti társaság nincs Fiúméban. Nálunk egészen máskép áll a dolog, — a mint ezt már az általános vita folyamán is említettem, — mint Franczia-, Olasz- vagy Angolországban. a hol minden társulat duzzad a nemzeti erőtől, és a hol verseny társulatok vannak egymás