Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-693

gg 693. országofi ülés 1901. április 19-én, pénteken. jogaiba beleavatkozzék ? Hát az igen tisztelt mi­niszter úrnak van államtitkára, közbecsűlésben és köztiszteletben álló tudós magyar jogász. A miniszter úr is járt valamikor az egyetem falai közé, ha jól emlékszem reá. (Derültség a baloldalon.) Nem tudom, hogy milyen eredményt ért el, nem is érdekel, de annyi jogi felfogást a t. miniszter úrról is fel kell tételeznem, hogy a kereskedelmi miniszternek a jogkörét meg tudja állapítani. De hogyha a t. miniszter úr nem volna jogász, azt tudom, hogy kiváló zsur­naliszta. Azt tehát a t. miniszterről csak sza­bad feltennem, ha egyebet nem, hogy magya­rul kitűnően tud. Hát megsúgom a t. miniszter úrnak, hogy honnan vegye ehhez a jogot. Vegye a kezébe, a mint én tettem, az 1891: XXX Vni. törvényczikket és azután vegye kezébe ezt a szerződést, a melyet most csinált a t. miniszter úr. Abban a törvényben, a mely az Adria szerződóst tartalmazza, szó szerint nem kevesebb áll mint a következő ; (Halljuk! Halljuk ! (jl vassá) »Mindaddig, a míg a társaság az állammal szerződési viszonyban áll, a társaság tőkéjé­nek felemelésére és leszállításárai, az alapsza­bályok módosítására és a társaság feloszlatá­sára vonatkozó közgyűlési határozatok a ke­reskedelemügyi magyar királyi miniszternek a pénzügyminiszterrel egyetértő jóváhagyását igénylik, miért is azok foganatosításuk előtt a kereskedelemügyi minisztereiéterjesztendők«. Hát a t. miniszter úr nem tudja azt a szerződést, a mely kezében van? Rakovszky István: Nem tudja! Polónyi Géza: De t. képviselőház, leg­alább azt a szerződést talán csak ismerheti, a melyet a törvényhozás elé önmaga terjesz­tett, mert ennek meg 37. §-ában szószerint bennefoglaltatik ugyanez. Mit jelent ez, t. képviselőház, nem jogi nyelven, hanem magyarul? Azt, hogy akár tőkefelemelós, akár leszállítás ozéloztatik a társaság részéről, az csak úgy lehetséges, ha ahhoz a kereskedelmi miniszter és a pénzügy­miniszter is hozzájárul. Tehát, t. képviselőház, eltekintve attól, hogy ha én valakivel új szer­ződést kötök és annak szubvencziót és adó­mentességet adok és mondottam neki, hogy azt csak olyan feltétel alatt vagyok hajlandó megadni, ha te viczeversza ezt ós ezt megte­szed, eltekintve attól, hogy egy új szerződés kötésénél mindenkinek feltétlen joga van azt olyan feltételhez kötni, a müyenhez azt kötni neki tetszik: (Úgy van! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) ez esetben még külön törvénybe fog­lalt szerződós tanítja ki a miniszter urat arra, hogy a tőkefelemelés, természetszerűleg annak módozatai tekintetében is, a t. kereskedelmi miniszternek jóváhagyási joga van fentartva és az csak ekkor érvényes, ha a miniszter úr ahhoz hozzájárul. Már most, t. képviselőház, a Wiener Bankverein nem várja a t. minisz­ter úrtól, hogy azt jóváhagyja, hanem a köz­gyűlésen már bejelentették, hogy hogyan fog­ják ezt a részvénytőkét beszerezni. S most, t. képviselőház, egy dologra kell rátérnem és ez azután koronája annak, a mit egy kereskedelemügyi miniszter úrtól eddig hal­lottam. (Halljuk! Halljuk!) At. miniszter úr tud­niillik pénzügyi kifogásokat emel az elsőbbségi kötvényekre nézve és ez a passzus is annyira szép, hogy kénytelen leszek szószerint felol­A T asni. (Halljuk! Halljuk!) A miniszter úr, tudniillik azt mondja: mit panaszkodik az úr, hiszen azt a felpénzt, a mely befolyik, nem mi fizetjük, hanem azok fizetik, a kik a részvényeket megveszik. Hát az igaz; de Magyarországon csak a kereske­delemügyi miniszter úr lenne az az egyetlenegy ember, a ki ne tudná, hogy ez a felpénz csak azért tesz ki 278 koronát, mert a szerződós 10 évre meghosszabbíttatik, mert abban szel­vényadómentessóg, szubvencziő és adómentes­ség adatik? Teszek egy propozicziót. (Halljuk! Hall­juk!) Terjesszen elő a képviselőháznak a t. miniszter úr egy szerződóst, a mety kihagyja az adómentességet, kihagyja a szubvencziót, kihagyja a bélyeg és kibocsátási adómentes­séget és mindjárt tisztában leszünk ; akkor nem bánom, gyakorolják az opcziót. (Derültség és helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Hát, t. képviselőház, miért ad a frank­furti ember 478 koronát azért a részvényért ? Azért, mert az állam törvénynyel biztosítja an­nak a vállalatnak prosperálását és ennek foly­tán a magyar állampolgár járul hozzá, még pedig dividendában, ahhoz, hogy az a rész­vény 478 koronát érjen. A külömbség egysze­rűen csak az, hogy az a felpénz nem megy a magyar állam kasszájába, nem is az Adriá­éba, hanem a Wiener Bankverein kasszájába, s hogy kik és mily részben osztoznak ezen, arról a Wiener Bankverein majd későbben fog jelentést tenni. De miután a szerződés szerint a t. miniszter úrnak joga van a vállalat köny­veibe bármikor bele tekinteni és azokat ellen­őrizni, nem a Léderer könyveibe, hanem a vál­lalat könyveibe, nagyon lekötelezne a minisz­ter úr, ha a részletes vita folyamán ez iránt meggyőződést szerezne ós tájékoztatná a kép­viselőházat arra nézve, mily részben ós ki particzipál abból a csekély négy milliócska felpénzből. Rakovszky István: Lesz okos, hogy azt nem mondja meg

Next

/
Thumbnails
Contents