Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-706

700. országos ülés 190], május 10-éu, pénteken. 321 tosított munkálatokról és beszerzésekről is, (Helyeslés.) Lukáts Gyula jegyző: Pichler Győző.! Pichler Győző: T. képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint megint egy már úgyszólván meghonosodott eljárás kö vettetik, olyan eljárás, a mely a törvényhozásnak a költségvetés megállapítására vonatkozó jogát érinti. Ismét találkozunk az ily eljárások egy példányával. Mikor a törvényhozás az 1897 : XXX törvónyczikket meghozta, a mely szerint 246 millió korona a beruházások eszközlésére megszavaztatik, a törvényhozás akkor egész helyesen, hogy korlátozza az összeg feletti szabad rendelkezést, ós korlátozza azt, hogy előforduljon az, a mi a múltban sok kölcsönnél előfordult, hogy nem arra czélra használtattak fel strikte, a melyet a törvényhozás megállapított, minthogy nagy összegről, 246 millió koronáról volt szó, helyesnek találta az 5. §-ba imperative bevenni, hogy itt semmiféle eltérés a megállapított, úgynevezett munkaprogrammtól nem történhetik. Törvényt hoztunk tehát arra nézve, hogy minden azon programm szerint történjék, hogy oda fordítsák a pénzt, a mire a törvényhozás eleve megállapította. Indította erre a törvényhozást némileg az, hogy éveken át az adósságok a magyar államvasutaknál különböző czímeken szaporodtak. Ha a törvényhozás jónak látta, hogy egy törvénybe beleiktassa inperative azt a kijelentést, hogy itt semmiféle/átruházásnak helye nincs, bizonyára megfontoltan tette ezt. És mit látunk? Ugyanebben a cziklusban készült ez a törvény, és most előáll a kereskedelemügyi miniszter úr a törvény módosításával, melyben épen azt a szakaszt kéri felfüggeszteni, a mely megkötötte a kezét abban, hogy teljesen az 1897 : XXX. törvényczikk utasításai szerint járjon el. A költségvetések tárgyalása során, a mióta nekem szerencsém van a ház tagjának lenni, mindig felszólaltak az ellen, hogy Magyarországon a budgetet hiába, állapítja meg a törvényhozás, évenként mégis körülbelül 40 millióra rúgnak azok az összegek, melyeket különböző átruházásokkal és átszámolással eszközölt ki a kormány; utaltak arra, hogy lehetetlen, hogy a költségvetés reális legyen és reálisan kezeltessék, ha évenként 40 millióra menő összegeket a törvény szavai ellenére kényük-kedvük szerint ide-oda dobálhatnak a kormány tagjai. Itt egy nagy elvi kérdés előtt állunk. A törvényhozásnak legnagyobb joga az, hogy megállapítja az állam budgetjót. Ha ezt a jogot a kormány nem respektálja, hanem utólagosan azt teszi, a mit akar, kérdem ón: KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXX V.' KÖTET. miért áll elő a kormány a költségvetéssel, hisz ezt költségvetés nélkül is elvégezhetné. Ez az egész törvényjavaslat is azért adatott be, hogy módosíttassák az 5. §. újabb 2000 teherkocsi beszerzése végett. Én nem akarok ez alkalommá-] az államvasutaknak kezelésével, üzemrendszerével, beszerzési politikájával bővebben foglalkozni, sokkal nagyobb anyag ez, semhogy egy egyszerű átruházási törvény keretében erre kitérhessünk. Az azonban bizonyos, hogy ha egy ilyen üzem például magánkézben van. évekkel előre meg van állapítva annak az üzemnek a munkaprogrammja, ós ha nem 1897-ben hoztuk volna a törvényt, hanem öt-nyolcz évvel előbb, vagy valami előre nem látható, előre nem sejthető nagy gazdasági fellendülés, vag}^ bár-mi azt az eleve évtizedekre megállapított munkaprogrammot megváltoztathatta volna : akkor érteném, hogy ily törvényjavaslattal lépnek elő. De ha most 240 millió és néhány ezer koronát akarnak a magyar államvasútakra fordítani, mint új beruházási kölcsönt, kétségtelen, hogy akkor a kormányzatnak már 1897-ben előreláthatólag évekre meg kellett állapítania, egy külön munkaprogrammot, melynek alapján lesz felhasználva az összeg, ós ime alig múlt el négy óv, előáll a t. miniszter úr e törvényjavaslattal, a mely feje tetejére állítja: a másik törvényjavaslatot, és azt mondja: ez így nincs jól, a munka-programm rossz volt, én itt 2000 kocsi beruházására külön hitelt kérek s kérem az 5. szakasz megváltoztatását.. T. ház! Ez alkalommal abba a kényszerhelyzetbe hozott a t. miniszter úr e törvényjavaslat indokolásával, hogy magát az indokolást nem lehet kifogásolni, mert perczentualiter kiszámítja, hogy évenként mennyire emelkedett a forgalom; kimutatja:, hogy bizonyos idő múlva, ha ez a, 2000 teherkocsi be nem szereztetik, megakad a forgalom, ezt pedig a kereskedelem és az ipar sínyli meg. De én azt kérdem a t. miniszter úrtól, vájjon 1897-ben az illető minisztériumnak nem állottak rendelkezésére a statisztikai adatok, és eleve látva a, dolgot, a 210 milliós ós egynéhány ezer beruházási kölcsön programmját miért nem készítette el úgy. hogy ily körülmény elő ne álljon? Én tiltakozom az ellen, hogy mikor a törvényhozás kötelességszerűen megállapít]a. hogy ily horribilis nagy összegű kölcsön vétessék fel, mely az országot terheli, melynek kamatait az adótizetők viselik, akkor e felett a szabad renkelkezósi jogot ily utólagos módosítás útján akarja megszerezni a kormány. Ez az alkotmányos eljárással meg nem egyeztethető és daczára annak, hogy az indokolás 41