Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-706

TOft, országos ülés 1901. májns lö-én, pénteken. 313 niszter úr elé, vissza kell térnem a t. ház kegyes engedelmével csak egy-két szóval az adómentesítésre vonatkozólag rígy a t. előadó úr, mint a t, miniszter úr indokolására. Nem hallga-thatom el, t. képviselőház és lehetetlen, hogy ezekről a padokról, a honnan a szabadság eszméjét hirdetjük, hogy ezen indokolás ellen fel ne szólaljak és ne tiltakozzam pártom nevében. Egyik legszebb vívmánya volt a 1848-as törvényeknek az egyenlő adóteherviselés eszméjének és gondolatának életbeléptetése. És ime ötven év elmultával a magyar parlamentben előáll itt a t. előadó úr és előáll a t. miniszter úr ós még csak nem is azzal védekezik, hogy bocsánatot kérne a háztól, hogy ezt a szép, nagy, nemes ós magasztos gondolatot most meg kell csonkítani, .hanem egy még lealázóbb indokolással hozzák ide a t. ház elé ezen kérdést, azt mondván, hogy a magyar állam szerződéseket köt, igér is javadalmakat és segítséget, azonban a pénzügyminiszter kimondja, hogy pénz nincsen ós nem adhat, hogy tehát mégis valamit adjanak a társaságnak, inkább az egyenlő teherviselés gondolatát csonkítják meg és az adómentességet vetik oda kegyelemkenyér gyanánt. (Ellenmondás jobbról. Egy hang bal felöl: De így van!) Igen, ezt mondta, s azért tiltakozom ellene. Ugy is szégyene e parlamentnek, hogy a szabadság gondolatában minden nap és folyton visszafelé megyünk, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) annál nagyobb szégyen a magyar parlamentre, hogy iryen indokolással, egy másik, újabb megszégyenítő indokolással kérik, hogy fogadja ezt el a ház, ós midőn a nagylelkűt akarja játszani a mag}

r

ar parlament, kitűnik, hog}

7 pénze reá nincsen. Már most a 30. §-ra vonatkozólag a t. miniszter úrtól felvilágosítást kérnék. (Halljuk!) Épen tegnap voltunk tanúi annak, hogy a t. miniszter úr maga beismerte, hogy a szerződések kötésénél t. elődei nem jártak el azzal a gondossággal, a melylyel a magyar parlamentnek egy szerződés megkötésénél mindig eljárnia kell. A t. miniszter úr maga beismerte, hogy a dock-társula,ttal kötött szerződós olyan, a melyet félre is lehet magyarázni, a mint hogy kitűnt, hogy az a társulat félre is magyarázta, és a szerződós bemutatásával a t. miniszter úr adós is maradt. A helyzetet és ténjd tisztán nem látjuk. Hogy ez be ne következhessek, ép azért felvilágosítást kérnék a 30. §-ra vonatkozólag. T. ház! Ez a szakasz ott, hol a magyar állam van kötelezve, hol a magyar államra vannak terhek róva, teljesen világos, úgy, hogy félre sem lehet azt magyarázni, mert azt mondja: »a magyar királyi kormány köteKÉPVH. NAPLÓ. 1896'-1901. XXXV. KÖTET. lezi magát, hogy a jelen szerződésben megnevezett vonalokon ezen szerződés tartama alatt más hajózási vállalatnak állami segélyt nyújtani nem fog.« Ez tiszta és világos kötelezettség. Ezzel szemben a második bekezdés azt mondja: ->>a mennyiben a társaság gőzhajózási szolgálat berendezése iránt mással, mint a kereskedelemügyi magyar királyi miniszterrel, illetve a magyar királyi kormánynyal kívánna szerződéses viszonyba lépni, ily szolgálatot csakis a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter előzetes engedélyével és az ezen miniszteri engedélyben megállapított feltételek alatt vállalhat el.<- De mi történik, t. ház, ha mégis megteszi, a miniszter úrnak előleges engedélyét nem kéri ki, és ha ilyen más járatokra szerződést kötne? Akkor teljesen czóltalanná van téve egész gondolatában a szerződés, és akkor azt hiszem, hogy ismét előállana az az eset, hogy a t. miniszter úrnak valamelyik utóda azzal állana elő és azt mondaná: én nem tehetek róla, mert az elődöm a szerződést nem kötötte meg világosan, és egy pár év múlva ugyanabban a helyzetben volnánk, a milyenben voltunk tegnap. Épen azért kérem a t. kereskedelemügyi miniszter urat, szíveskedjék megnyugtatni a házat az iránt, hogy van-e hatalom a kezében, van-e a szerződésen kívül még más biztosíték arra nézve, hogyha a társaság ilyen más járatokra nézve más valakivel — nem tudom, a »más« szó alatt mit kell érteni, meglehet az osztrák kormányt, ezt nem tudom. — szerződést kötne és esetleg más járatokat rendezne be. Van-e elegendő biztosítéka a t. miniszter úrnak arra nézve, hogy ily esetben a társulattal szemben kényszerítő hafalommal fog felléphetni, vagy ha az eredményre nem vezetne, a szerződést megszűntnek tekintheti-e ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: T. ház! A mi a t. képviselő urnak első megjegyzését illeti, az adóelengedésre vonatkozólag, csak az az egy észrevételem van, hogy én. abban nem látok semmi megszégyenítőt, ha azt mondjuk, hogy némely dologban pénzügyileg máskép nem tudunk segíteni, mint úgy, hogyha adókedvezményt adunk, ós azonkívül, véleményem szerint, ez a 48-iki elveket egyáltalában nem tangálja. A mi pedig a 30. §. tekintetében tett kérdését illeti, arra határozott és világos választ adhatok. Itt az áll, hogy ha az a társulat más társulattal, vagy kormánynyal szeződóses viszonyba akar állani más szolgálatra, nézve, a mely esetleg káros hatású lehetne a magyar forgalomra ós a magyar érdekekre nézve, ezt nem teheti másképen, mint hogy előlegesen 40