Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-704

704. országos ülés 1901 állítva; (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl ós a középen.) hogy ma Fiumében nincsen hang, a. mely azt mondja, a mit vitattak és vitattak nemcsak egyesek, nemcsak pártok, nemcsak gyülekezetek, hanem vitattak majdnem a municzipium nevében, hogy nincsen törvény Fiume hozzájárulása nélkül, hogy Fiumére nézve a magyar törvényhozás csak feltételes és csak akkor érvényes e törvény, ha Fiume hozzájárul. Ez a hamis, ez a képtelen, mindenki által repudiált és közjogilag teljesen téves tan, a melyet mindig visszautasítottam, ma Fiúméban követőkre nem talál; (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl!) Fiúméban, a hol nem akartak megesküdni a tisztviselők az alkotmányra és nem akarták a hivatalos esküt letenni, a raprezentanza választását kiirtani ós a raprezentanza választása; megtörtónt törvényesen ós Fiúménak első tisztviselője letette az esküt, mielőtt bármi néven nevezendő konczesszió adatott volna, vagy bármi változás állott volna be a tényleges állapotokban. (Úgy van! Ügy van! jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, ez talán mégis valami, ós ez talán mégis azt mutatja, hogy az a politika, a melyet én folytattam és a. melynek kicsúcsosodása és kifolyása ez a> törvényjavaslat, talán még sem érdemel oly kicsinylést és nem érdemli azt, a- miben a t. képviselő úrnak határozati javaslata kulminál, hogy ez nem jó megoldás, tegyük félre. hanem elvi elhatározások, a pium dezideriumok kijelentéseinek az álláspontjára helyezkedjünk és ne tegyünk semmit addig, míg az 1868-iki törvény értelmében az úgynevezett végleges megoldás nem történhetik. Szembenézek a végleges megoldás kérdésével. Először is kijelentem, hogy ezen kívánságnak a teljesítése perennissé teszi a törvénytelen állapotot Fiúméban. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Kívánatos ez? Helyes ez? Helyes ez alkotmányos elvi szempontból a magyar törvényhozás részéről? És helyes ez abból a czólból, a mely kell, hogy mindnyájunknak czélja legyen: hogy Fiumét a maga törvényes ós érzelmi szférájában ide kössük Magyarországhoz teljesen? (Helyeslés. Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) De tovább megyek. Egészen téves az urak álláspontja. Azt mondják: meg kell oldani véglegesen ezt a kérdést, mert azt nem lehet tűrni, hogy Fiume provizórium alatt álljon. A t. képviselő urak egyet felejtenek, felejtik a törvényt. Nekem nem szabad elfelejtenem, sem intézkedéseimben, sem működésemben, sem a diszkusszióban. Az 1868: XXX. tör vény czikk ezt mondja : » Mindazon terület, mely jelenleg Buccari városával és kerületével együtt Fiume vármájus 7-(ín. kedden. 279 megyéhez tartozik, Fiume Város és kerülete kivételével, a mehy város, kikötő és kerület a magyar koronához csatolt külön testet — separatum sacrae regni coronae adnexum corpus — képez, s amelynek mint ilyennek külön autonómiájára, s erre vonatkozó törvényhozási és kormányzati viszonyaira nézve Magyarország országgyűlése és Horvát-Szlavon- ós Dalmátországok országgyűlése és Fiume városa közt küldöttség]" tárgyalások útján közös egyetértéssel lesz megállapodás eszközlendő.* (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mondta!) De ezt nem elég mondani, hanem ignorálni sem szabad a kérdés megítélésénél. Ez a törvény azt irta elő, hogy a kérdés véglegesen küldöttségek útján oldassák meg. A törvényhozás utasítása. alapján a küldöttségek megkísérelték feladatukat megoldani. Nem sikerűit. Nem sikerűit két izben. És mikor két izben nem sikerűit, akkor a magyar országg_yűlós Horvátország országgyűlésének minden ingerencziája nélkül és egészen a maga törvényes és a maga szuverén hatáskörében azt mondta: én pedig életbeléptétek a magam szuverén hatalmánál fogva és így utasítom-a kormányt, provizóriusan ilyen rendelkezést. Az 1668-iki törvényt nekem meg kell tartanom. Elismerem, hogy ez nem szerencsés része a Magyarország ős Horvátország közt cgyezményképen fennálló törvénynek. Én Fiume közjogi állását tisztának, kétségtelennek tartom, a mihez sző nem fér. (Úgy van! Helyeslés jobbról.) Fiume ugyan egy separatum corpus sacrae coronae, de közvetlenül tartozik Magyarországhoz, (Igaz! Ugy van! minden oldalról.) nem Horvátország útján; (Úgy van! Úgy van! minden oldalról.) ez szóba sem kerülhet. (Igaz! Ugy van!) Ezt ez a törvény is elismeri. Már most az az egyezkedés, a melyet az 1868-iki törvény tartalmaz, felvette azt. hogy ennek a területnek végleges rendezése, — nem közjogilag, de az autonómiára nézve — küldöttségek útján fog majd megtörténni, ős ezt én is hibának tartom, de tény, és a törvényt a míg nem abrogáltatik, nekem meg kell tartanom. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy Horvátországban az a tan áll fenn, és azért veszélyes ezt a kérdést végleg meg nem oldani, hogy nem úgy van a dolog, a mint én mondom, hanem hogy Fiume Horvátországhoz tartozik és Fiumét ők követelik maguknak. Már most: vagy fennáll ez a, tan, vagy nem áll fenn. Ha fennáll, akkor hogyan képzeli a képviselő úr azt, hogy ha ón ma azt indítványozom, hogy a horvát országgyűléssel együtt — mert a törvény ezt írja elő — tárgyaljuk a kérdést, hogy ma inkább tisztába