Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-704

704. országos ülés 1001. május 7-én, kedden. 273 megsemmisítse az erejét túlsókra becsült kezdeményezőt. Szóval minden egyes indokolt kérdés egy-egy elbukott politikusra vonatkozik, így történik aztán, hogy gyökeres és alapos intézkedések helyett rendszerint csak fél megoldásokkal ós a kérdés megkerülésével találkozunk. Ekként fogom én fel, t. ház, ezt a törvényjavaslatot is. Vártuk a, fiumei kérdés végleges megoldását — parturiunt morites — és a vajúdó magyar állam megszüli: a fiumei kormán}^zói tanácsot. Nem akarok ón, t. ház, most ebben az időszakban, a mikor ez az országgyűlés úgyszólván végnapjait éli, a kormánynyal szemben olyan igénj'eket támasztani, a. melyeket ma már beváltani úg}- sem lenne módjában, csak úgy nmgam. mint pártom nevében is erélyesen hangsúlyozni kívánom, hogy mi nem egy ilyen kisszerű, a maga körében, czéljának egyébként lehet, hogy talán meg is felelő reformot akarunk ós vártunk, hanem teljesen indokoltnak véltük azon követelésünket, hogy Fiúménak a magyar anyaországhoz való összes kormányzati kérdései véglegesen és törvényhozá,silag rendeztessenek el. (Úgy van! Ugy van! a szélső haloldalon). Jól tudom, t. ház, hogy ez a követelésünk úgy se valósítható meg ós nem is azért vetem fel ezen tárgyalás alatt álló javaslattal kapcsolatosan, mintha talán ezzel is csak felesleges nehézségeket akarnók támasztani a kormánynak ós a t. miniszterelnök urnak, hanem felvetem azért, t. ház, mert nézetem szerint ez a kérdés az idők folyamán annyira megérett, annyira tisztázott, hogy a. magyar állam jól felfogott érdeke parancsolja azt, hogy a fiumei kérdésnek ilyen megkerülését ne akczeptáljuk, legfeljebb csakis az akut bajok orvosszereiként tekintsük, követelve a fiumei viszonyoknak törvény útjáni végleges rendezését. T. ház! Kötelességemnek tartom rövid vonásokban megindokolni azt, hogy mi vezet bennünket akkor, a mikor ennek a kérdésnek gyökeres megoldását követeljük. (Halljuk! Halljuk!) Mondhatnám, t. ház, hogy közjogi aggályok nem vezérelnek ezen kérdésnél talán bennünket sem; mert Fiume városának közjogi helyzetét illetőleg ebben a parlamentben nincs nézeteltérés ós a közelmúlt zavarai, ha egyébre nem is, de arra ténjdeg jók voltak, hogy ezen eredményt annál világosabb formában felszínre hozzák. És ha mégis szükségesnek látom újból visszatérni arra, a miket Horánszky Nándor t. képviselőtársam és az igen tisztelt miniszter xir a ház közhelyeslésével már a múlt évben elmondottak, azt KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXV. KÖTET. nem azért teszem, mintha azt tenném fel. hogy akár ez a ház, akár pedig a t. miniszterelnök úr akkor" elfoglalt álláspontjától eltért volna., csakis a saját később levonandó következtetéseimnek erősbítósóre ós igazolá sara. hivatkozom rajok és meg azért is. mert jobb, ha ezek a dolgok többször is ismételtetnek, emlékezetbe hozatnak. Hiszen semper repetite valebant és ha a magyar közéletnek talán nincs is szüksége arra, hogy ezek a tanok a magyar közfelfogásba bevésődjenek, mert már úgyis benne vannak, jó ha. elismételtetnek, mert fájdalom se a társországokban, se Fiume bizoiryos köreiben nem tartják a helyzetet annyira világosnak és minden kételyen felül állónak, mint a hogy mi tartjuk. (Úgy van! ügy van! a szélső baloldalon). Fiume várost Mária Terézia királynő csatolta a magyar birodalomhoz, 1779. ápril 24-én kelt oklevelében, a melyben ezt mondja: »azon tengermellóket, mely rövid ideig Ausztriának neveztetett, de ősi joggal Magyarországhoz tartozott, ahhoz visszakapcsoltuk ; Fiume városát és kikötőjót abba kebeleztük és beleegyeztünk, hogy Fiume kereskedelmi város kerületével együtt ídamquam separatam sacrae regni coronae adnexum corpus* tekintessék. Ferencz császár 1807 : V, törvényczikkébe2i, a mint magát kifejezi, hogy az ország karainak ós rendéinek lángoló vágya további halasztást ne szenvedjen, Mária Terézia, felséges császárné és királyné külön oklevelével már az országba bekeblezett Fiume városát és kikötőjét a jelen tör vény czikk által az országhoz tartozónak nyilvánítja. És ezzel, t. ház. Fiume közjogi hovatartozandósá,gának kérdése el lett döntve és tökéletes igazat adok Horánszky Nándor képviselőtársamnak abban, hogv az 18G8 : XXX. törvónyczikk a maga intézkedéseiben semmiféle nóvumot nem akart statuálni, csakis az általam vázolt közjogi állapot megerősítésére szorítkozott. (Ugy van! Úgy van! a szélső halói dalon.) Vagyis, t. ház, ez alapon semmi újabb jogot nem nyerhettek se Fiume, se az anyaország, se a társországok. És ha ez utóbbiak maguknak ily jogot ez alapon követelnek: az csakis a létező törvények félremagyarázása, vagy hibás stilisztikája alapján lehetséges. Ha tehát, t. ház, ily világos és semmiféle kételyt, nem tűrő Fiume közjogi helyzete, mi képezi tehát annak akadályát, hogy a magyar törvényhozás a maga akaratát a fiumei kormányzati viszonyok végleges megoldása tárgyában a mai napig se nyilvánította ? (Tetszés a szélső baloldalon). Azzal elütni a kérdést, t. ház, hogy ma nem időszerű ez, csak kibújás egy kemény dió 35