Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-702
258 ÍÖá. országos ülés 1901. május 4-ón, szombaton. ne tartsa fenn a szerződést, illetve mással szerződik, mert ezzel a társasággal erkölcsi obiigója, ugyanazon feltételek mellett tovább szerződni, mint a, melyen a jelenlegi szerződés áll. Ettől a társaságtól tehát csak úgy szabadul a törvényhozás, ha vele egyáltalában tovább nem szerződik és én nem tudom, hogy ez az erkölcsi obligó előnyére vagy hátrányára van-e az ügynek. Mentől inkább bebizonyítják önök azt, hogy az Adria hasznos szolgálatokat tesz a kereskedelmi tengerészetinek, a mit én tagadni egyáltalában nem szándékozom : annál helytelenebb dolog egy erkölcsi obligóval kizárni annak lehetőségét, hogy az ország azzal a, társasággal is esetleg egy más alapon szerződhessék. Nem mondom, hogy jogilag ennek a lehetősége ki van zárva, hiszen a kivel szabad a, szerződést megszakítanom, azzal szabad más alapon is szerződni; de bocsánatot kérek, az erkölcsi obligó más. Széll Kálmán miniszterelnök: Semmi erkölcsi obligó! Polónyi Géza: Az már más, ha az erkölcsi obligó semmi! (Zaj. Felkiáltások johbfelöi' : Nem azt mondta!) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem semmi. Az erkölcsi obligó igen nagy, de csak akkor, ha- van! (Helyeslés johbfelöi.) Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, t. mini szterehiök úr, én azt kívántam és kívánom, hogy ez a, dolog objektíve legyen megítélhető, (Halljuk! Halljuk!) és hogy a módosítást.a parlament tagjai közül mindenki olvashassa . . . Visontai Soma: Tessék kinyomatni! Polónyi Géza: ... ós úgy tárgyaljunk felette, mert meglehet, hogy magam is tévedésben vagyok. Úgy olvastam a t. miniszterelnök úr módosítását, hogy jogában áll a parlamentnek 1911. deczember 31-ig ezt a szerződóst változatlanul további 10 esztendőre fentartani. Ez, t. ház, magyarán mondva, anynyit jelent, Hogy ha, én meg akarom hosszabbítani ezt a- szerződést e társasággal, csak ugyanazon feltételek mellett telietem. (Zaj és mozgás a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza: Az ellenkező esetben csak a- teljes szakítás áll rendelkezésre. Már most, daczára annak, hogy szívesen elismerem a t. miniszterelnök úr jóindulatát és jóakaratát, kegyes engedelmükkel elmondom egész röviden, miért nem elégít ki engem ezen eredmény. Két fő kifogást emeltem ón ezen szerződés ellen. Az egyik volt az időelőttiség: tudniillik, hogy még ma korai e szerződés megkötése és evvel kaj)esolatban érvényesítettem azon kifogást, hogy^ — egészen helytelenül — közreműködik a törvényhozás arra, hogy ennek a szerződésnek meghosszabbítása, az új kedvezmények nyújtása által egy négymillió koronát kitevő felpónz jut a Wiener Bankverein birtokába,, metynek semmiféle ellenértékét magyar ember nem találja. (Igás! Úgy •van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen felpénz értékét talán bizonyos mértékig diminuálja ez a javaslat. Talán. De a másik alapos kifogásunkat, melyet a javaslat ellen emeltünk, az adómentesség biztosításának kérdését ez a módosítás nemcsak, hogy nem diminuálja, de ellenkezőleg, tíz esztendőre feltétlenné teszi ; ha pedip 10 esztendő múlva, a szerződós meghosszabbíttatik, Magyarország törvényhozása 10 további esztendőre biztosítja. Erre nézve engedje meg a t. miniszterelnök úr, hogy eg}^ új körülményről számoljak be a t. háznak. (Halljuk! Halljak!) Nekünk és nekem, különösen és főleg az ellen volt ós vau nagy kifogásom, hogy az ily adómentességi kedvezmény tekintet nélkül a társaságnak jövedelmeire biztosíttassék : magyarán szólva akkor is nyújtsunk adómentességi kedvezményt, a mikor 50 százaléknyi tiszta jövedelme van. Azt mondottam a vita során, a mit Visontai Soma t. barátom is kiemelt, hogy az adómentességi kedvezmény ilyen korlátlan megadása tulaj donképen a szerint emelkedik, a mint a társaságnak jövedelme emelkedik. Annál több engedtetik el adó cznnón a, társaságnak, mennél nagyobb a jövedelme. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső bal-oldalon.) Mi a,zt mondottuk s különösen én hoztam tél: nekem mindegy, hogy milyen százalékos számarányban állapíttatik meg az adómentesség, de ne állapíttassák meg igy, abszolúte. Ertem ós érthetem, hogy egy államilag szubvenczionált vállalatnak, egy kereskedelmi hajózási vállalatnak adunk adómentesség czímén egy kedvezményt, ha például a.z ő tiszta jövedelme a 6°/o-ot nem éri el. De hogy mikor 6°/o-on felül esetleg 15, 20, 30, vagy 100°/o-os jövedelme van, akkor is adjunk adómentességet: ez az, a mit mi az állam rezonnal megegyeztethetőnek nem találunk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Most kegyeskedjenek megengedni, hogy rövid felszólalásomat a következő dologgal fejezhessem be. Utána jártam a dolognak és miről szereztem tudomást. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszter úr — én hozzá teszeni, jóhiszeműleg, — abból az álláspotból indult ki, hogy az adómentességi kedvezmények megadásában nem is kreáltatik ríj helyzet, hanem csak a régi tényleges állapotnak fentartásáról van szó. T. miniszter úr! Én is, a t. miniszter úr is njdlvánvaló tévedésben voltunk ezen kérdésben. Meggyőződtem ugyanis maguktól a.
