Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-692

20 892. országos ülés 1901. április 18-án, csütörtökön. ottan a szállítmányt felveszik és továbbítják. Én a magam részéről őszintén óhajtottam volna, hogy tekintve azt a sok hiányt és hátrányt, mely ezen Adria-szerződósben már kétségtelen konstatálva lett, ha mi a hátralevő tíz évet bevártuk volna és igyekeztünk volna inkább konkurrencziát teremteni az Adriának, igyekeztünk volna ezen tíz év alatt alkalmat nyújtani, hogy Fiumében erőteljes konkurrens vállalatok keletkezzenek a hajózás terén, a mikor tíz év múlva, lettünk és lehettünk volna abban a helyzetben, hogy nem állanánk kényszerhelyzet előtt, hanem az Adriával minden tekintetben reánk határozottan csak méltányos szerződést akczeptálnánk. Ez lett volna kötelessége a mi közlekedési politikánknak, tehát nem az, hogy előre mintegy megbénítsuk, hogy erőteljes konkurrenczia keletkezzék Fiúméban, hanem az lett volna a kötelesség, hogy e tíz évet teljesen felhasználjuk abban az irányban, hogy a szabad hajózás méltányos támogatásával újabb társulatok keletkezzenek, a melyek számot tarthatnak arra, hogy tíz év múlva lejár az Adria szerződése és akkor ők is, mint versenyzők oda állhatnak a magyar állam mellé, ők is mint versenyzők vállalkozhatnak arra, hogy a magyar államnak szolgálatokat tegyenek oly irányban, a minő szolgálatokat — állítólag — az Adria tesz a magyar államnak. Ebben látom én legnagyobb hiányát és legnagyobb bűnét ezen szerződésnek, hogy 20 évre megköti kezét úgy szólva közlekedésügyünknek ós egészséges fejlődésének. Sőt tovább megyek, t. ház, módjába lett volna a kormánynak ezen tíz év alatt a felett is gondolkozni, hogy vájjon Magyarország nemzetiségi és geográfiai viszonyait tekintve, önmaga is nem léphetett volna-e a versenyzők közé, vájjon önmaga is a magyar államvasutak keretében egy hajóparkot nem állíthatott volna-e? Itt látnám én, t. ház, a magyarságnak és a magyar gondolkozásnak, a magyar közlekedési érdekeknek a kidomborodását. Igenis, hiába rázza a fejét t. államtitkár úr, egyedül ez felel meg a magyar érdekeknek. Mert ha lehet, a mint vannak példák a belga ós angol társidatoknál, a hol a Dover-csatornának a vasút-társasággal a hajó összeköttetése megvan, épúgy lehetett volna megteremteni, vagy legalább letenni alapjait a magyar államvasutak keretébe, is egy magyar hajóparknak, a hajóparkot azután tetszés szerint lehetett volna kiépíteni, a szerint, a mint a kalkulust megtalálja a magyar állam és a meddig az ő közlekedési viszonyai azt megengedik, a meddig nemzeti érdekei, nyers ós egyéb terményeinek kivitele megkívánja. T. ház! Már a közlekedési bizottságban jeleztem azt, hogy az ankonai ós velenczei járatokat, a melyeket eddig a Schvarcz-féle társulat tartott fenn ós a melyek átmentek a magyar-horvát tengerészeti részvénytársaságnak a birtokába, és a mely vonalak a magyar államvasutaknak úgyszólván meghosszabbítását képezik, helyes lett volna már most a magyar államvasutak kezelésébe átvenni ós egy nagyobb hajóparkot berendezni, a mely mindenesetre nagy mérvben emelte volna a magyar államvasutak üzemi képességót egyfelől, másfelől pedig módot nyújtott volna egy igazi magyar hajózás megteremtésének megkezdésére. Mert ha mi szubvenczióból képesek vagyunk egy reánk nézve majdnem teljesen idegen társulatnak 14%-ot juttatni, akkor kérdem, nem volna-e, módunkban saját magunknak, nem 14°/o-ot, hanem csak 4 vagy 5°/o-kal megelégedve, a tarifáknak a mezőgazdaság és az ipar felvirágzása érdekében való leszállítását elérni? Nekem azt senki be nem fogja bizonyítani, hogy a magyar államvasutak nem volnának képesek saját üzemükben egy hajóparkot fentartani, miáltal a tarifának teljesen uraivá lennének, mert nekünk magyaroknak, a kiknek elsősorban az az érdekünk, hogy teljesenkezünkbenlegyen tarifáink miként való alakulása, nemzeti érdekünk, hogy saját hajóparkot szerezzünk, a mely a magyar államvasutakkal kapcsolatban közvetítse a magyar állam terményeit. így azonban, a hogy ezt a szerződést tervezték, egyszersmindenkorra oda vagyunk lánczolva az Adriához. Már pedig ezen társulat, a melynek nem lehet az az érdeke, hogy csak fél százalékkal is kevesebbet fizessen osztalékban, nem fogja segíteni a magyar államot és a magyar állam közgazdasági viszonyait, hanem mindent el fog követni, hogy kipréselje mindazokat a kedvezményeket, a melyeket a magyar állam nyújt és azokat nem fogja a magyar mezőgazdaság és a magyar ipar érdekeinek feláldozni, hanem minden áron arra fog törekedni, hogy egyedül álljon a versenytéren és monopolizálja Magyarország kivitelét ós arra fog igyekezni, hogy szabad hajózásunk lassanlassan lehetetlenné tétessék. T. ház! A mint általános beszédemben is jeleztem, itt nem lehet azzal az indokkal beérni, hogy nincsen kellő mennyiségű anyagi erőnk, mert ha van anyagi erőnk arra, hogy ilyen nagy szubvencziót adjunk, akkor van arra is, hogy a megfelelő tőkével saját magunknak teremtsünk hajóparkot. A mint említettem, az Adria szerződés 31. §-a egyszersmindenkorra leköti a magyar tengerhajózást, mert a szerződés lejárta után