Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-701
238 701, országos ülés 1901. folyt, akkor meggyőződhetett arról is, hogy melyek azok a vonalak, a melyek itt már biztosítva vannak az Adria számára. Magában foglalják ezek az egész Nyugatot, (Úgy van! Úgy van! balról.) annak minden járatát, úgyszólván minden kikötőjét, a hová csak elkópzelhetőleg Magyarországból járat indulhat. Már most az a kérdés merül fel, joga volt-e a t. kormánynak 1893 : XXII. törvén3 7 czikkel szemben ezt a szakaszt a szerződésbe beiktatni: igen, vagy nem ? Az én felfogásom szerint nem volt joga, mert még abban az esetben is, ha az Adriával kötött szerződés a ház által helybenhagyatik, ez a szakasz az 1893 : XXII. törvényczikknek idevonatkozó intézkedéseit meg nem döntheti ós meg nem változtathatja, mert az ilyen szerződéskötés, a mint be fogom bizonyítani, szerzett jogokat ront le ós a törvényhozás szuverenitásába ütközik. Itt ma gróf Batthyány Tivadar' t. képviselőtársam konstatálta, hogy ez a 31. §. át van véve az 1891-iki törvényből, a mikor még az 1893. évi törvény nem alkottatott, meg. Miről disponál az 1893. évi országos törvény, -7- nem szerződés, hanem országos törvény? Az 1893. törvény bizonyos előnyöket biztosított olyan hajózási váll átadóknak, a melyek a magyar kikötő, a. fiumei kikötő emelésére, felvirágoztatására alkalmasak, mert kétségtelen, hogy annak a roppant sok pénznek és költségnek, annak a sok milliónak, a melyet mi a fiumei kikötőbe belefektettünk, csak akkor van értelme, hogyha Magyarországon nem adunk privilégiumot olyan irányban, mely a szabad hajózást teljesen tönkreteszi, tehát ha nem teszünk olyan intézkedést, a, mely kizár minden szabad forgalmat Fiuméből. Ezzel pedig ellentétben áll az, ha úgy járunk el törvényhozási munkálkodásunkban, hogy mindaz a pénz, a, mit; ráköltöttünk és áldoztunk Fiumére, ma a nagy szubvenczió mellett csak az Adria számára, legyen biztosítva; ezt akkor bölcsen átlátta a törvényhozás 1893-ban, tehát akkor, mikor az Adriával fennálló szerződés épúgy megvolt, abban a szövegben ós nagyjában ugyanazokkal az intézkedésekkel, mint most. Ha a törvényhozásnak 1893-ban az lett volna az intencziója, hogy a kormánynak legyen joga kizárni a szabad hajózási társaságokat a bizonyos vonalokon való részvételből; ha az lett volna az intencziója, hogy a szabad hajózási társulatoknak bizonyos vonalakra nézve semmiféle állami segélyt nem ad, tehát nemcsak rendszeres, szerződéses szubvencziót, hanem semmiféle szubvencziót nem ad, akkor már 1893-ban ilyen jogot adott volna a korrnánynak és azt mondta volna az 1893-iki törvénymájus 2-án, csütörtökön. ben a 8. §-ban, mely meghatározza a segélyt ós a hol még azt mondja, hogy a rendszeresen szubvencziónált társulatok is ezenfelül azt igénybe vehetik, azt mondta volna: ebben a törvényben azonban megállapíttatik az, hogy azokra a vonalakra, a melyek már az Adriának biztosítva vannak, itt az országos törvényben . . . Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Helyes! Egészen jól idéz! Visontai Soma: . . . hogy azokra ez a segély nem terjed ki. Azonban ezt a törvény nem tette. Már most mi ennek a következménye ? A következménye az, hogy a hajózási vállalatok országos törvénynyel állván szemben, mely megadta a módot arra, hogy bizakodva az ezen törvén}' által nytíjtott előnyökben, — mert hiszen azt látjuk, hogy nemcsak egyeseknek, hanem a 9. §. részvény társulatoknak és mindenkinek megadja, — hajókat építtettek, gyárakat berendeztek ós bekövetkezett az. a mi czéloztatott, hogy az osztrák kikötőkből igyekeztek áthozni Fiúméba bizonyos hajóvállalatokat. Már most mi történt? Most megújítják Adriával a szerződést ós jön az Adria és azt mondja, líjítsuk meg a szerződést és most már nemcsak azt kívánom, hogy nekem biztosítsátok a szubvencziót, az adómentességet, az illetékektől való mentességet, szóval mindent, a mit itt belefoglaltunk, a mi itt a törvényjavaslatban benne van, hanem, hogy zárjátok ki, hogy a magyar állam zárja ki annak lehetőségét is, hogy az 1893-ban biztosított segélyekben az egyes hajójáratok ne részesülhessenek, tehát a szabad hajózás azokra a meghatározott vonalakra ne legyen lehetséges, vagyis hogy az állam e vonalakra adhasson segélyt. Erre csak egy feleletet adhatott volna. Azt a, feleletet, hogy az 1893 : XXII. törvónyczikkel szemben lehetetlen ilyen szerződóst kötni, mert országos törvén} 7 biztosította e jogot a szabadhajózás szamára, tehát a törvényhozásnak ez az intencziója csorbát nem szenvedett. Igaz, hogy a miniszter úr arra hivatkozhatok, hogy hiszen ezt a szerződést ide hozom én a törvényhozás elé, ez a szerződés megerősíttetik ós beczikkelyeztetik, tehát ez országos törvén} 7 jellegével bír. De az én felfogásom az, hogy egy olyan törvény, nem lehet' most figyelmen kivűl hagyni egy oly törvényt és azzal ellenkező irányú szerződést kötni, a mely törvény egy bizonyos kereskedelmi politikának a megalapítására alkottatott, a milyen az 1893-iki törvény, a mely átfontoltan, kellő mérlegeléssel arra fektettetett, hogy még a szubvencziónált vállalatok mellett is ilyen
