Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-692

IS 692. országos ülés 1901. április 18-án, csütörtökön. látva tíz évre, nem kell a javaslat. (Élénk helyeslés és éljenzés a hal- és szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A tanácskozást folytatjuk. Lukáts Gyula jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. ház!. Kötelességemnek tartom, hogy a czímxtél felszólaljak, a mennyiben az általános vitában részt vettem és így óhajtok a t. miniszter úrnak egyes megjegyzéseire válaszolni. Beszédemben kifejtettem és törekedtem beigazolni, hogy ezen szerződés, melynek beczikkelyezésóről szó van, nem viseli magán sem a szükségesség, sem az időszakiság, sem pedig a: czélszerűség bélyegét. Jelen felszólalásomban nem akarok a részletekbe bocsátkozni, mert szándékom van lehetőleg az egyes szakaszoknál is felszólalni, de midőn ezt kijelentem, egyúttal készséggel elismerem, hog}

7 az előttem szóló t. képviselőtársam olyan világításban tüntette fel ós nehezményezte ezt a szerződést, a mely mindnyájunk előtt, kik e tárgynál felszólaltunk, tudva volt ugyan, de így részletezve ós annyira megczáfolhatatlan adatokkal ós bizonyítékokkal megvilágítva- nem lettek. A t. miniszter úr ezen szerződésnek idő előtti megújítását igyekezett beszédében azzal indokolni, hogy a hajózásra most kedvező konjunktúrákat ki kell aknázni. Ebben összpontosulnak az öszszes érvek, melyek ezen szerződésnek tíz évvel korábbi meghosszabbításának indokát magukban foglalják. Nem tagadom, a t. miniszter úr engedte mintegy érteni az alatt, hogy hiszen a külön vámterület is bekövetkezhetik esetleg, és szerződések lejártával az új szerződések megkötése kell, hogy bennünket készen találjon. Ezen indok azonban senkit meg nem győzhet arról, hogy ezért kellett ezen szerződésnek tíz óv előtti meghosszabbítását a ház elé terjeszteni, mert mi mindnyájan abban a meggyőződésben vagyunk, s azt hiszem, a közvélemény óriási része is, hogy ezen szerződésnek idő előtti ilyetén való meghosszabbítása az országra csak káros lehet és semmi esetre sem hasznos, (Igaz! Úgy van! a baloldalon:) mert elsősorban leköti a mi összes erőinket, és egyik legfontosabb kiviteli irányunkat, a nyugati irán}

7

t egy társulatnak, ós úgyszólván megakadályozza azt, a mint azt később ki fogom fejteni, hogy ezen legfontosabb irán}djan az egészséges verseny keletkezhessek, és a. magyar hajózási park bizonyos rivalitással évről-évre nagyobb fejlődést érhessen el. Ki fogom majd mutatni, hogy ezen szerződós által ós mindazon jogok által, melyeket mi ezen szerződésben az Adriának adtunk, lassan, de biztosan zsibbasztjuk a szabad hajózást és csökkenteni fogjuk Fiúménak hajóparkját ós majd duzzasszuk az Adria érdekeit, melyek nem az Adria részvénytársaság hajóinak önként való szaporításában fognak nyilvánulni, hanem abban, hogy bérelt hajókkal fog még nagyobb mérvben szabad hajózást űzni és bérelt hajókkal fogja leszorítani Fiume beczikkelyezett magyar hajók szabad hajózási forgalmát ós el fog érkezni az idő, hogy az Adria monopolizálni fogja tudni Nyugot felé irányuló kivitelünket. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert azon erőnél fogva, a melyet a szubvenczió folytán nyert és azon kartelleknól fogva, a melyeket előttem szóló t. képviselőtársam itt a házban fényesen bebizonyított, módjában áll, hogy lassanként sorvaszsza Fiume szabad hajózását. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A kormánypártból felszólalt két képviselő, már kifejezte aggályait ez irányban; sőt ők azt hitték, hogy a miniszter úr igazat fog adni az ő gondolatmenetüknek, hogy tudniillik az ezen szerződós 31. §-ában kikötött azon kötelezettség, hogy ezen járatokban más hajózás nem szubvenczionálható, azért még nem vonatkozik esetleg egyes járatoknak jutalmazására. Ugyanezt kifejtette gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam és Mezei Mór t. képviselő úr is. Daczára azonban azon jóhiszeműségnek, a melyet ők ez irányban előre már feltételeztek, a miniszter úr válaszában kereken megtagadta ezen felfogást, a mennyiben kijelentette, hog3

7 azon járatokon, a melyeket ő szubvencziónál, semmiféle hajónak külön kedvezményt, vagy pénzbeli segélyt nem ad. A t. miniszter úr tehát leköti egy ilyen társulatnak — a mely pedig kérdéses, hogy a magyar állameszme, s a magyar érdekek mikénti vitelére teljesen alkalmas-e — leköti a legfontosabb és legvitálisabb irányt, a nyugati irányt és megakadályozza, hogy ezen a részen egészséges verseny léphessen életbe a fiumei kikötőből és érdekében. De, t. miniszter úr, még ha az volna ezen törvényjavaslatban, hogy mi az Adriának megengedjük a szabad hajózást, hanem csak saját hajóival, akkor még azt mondanám, hogy a saját hajóival űzvén ezt, ő maga kényszerítve lesz saját érdekében ós saját jövedelme szempontjából arra, hogy ujabb hajókat még a szerződéses kötelezettségén kivűl is építessen, mert hiszen ha az üzem jövedelmező, a befektetéstől senkisem irtózik. Ez azonban nincs kimondva és ón nagyon félek, hogy azok az új hajók, a melyek itt kiköttettek, majd na-