Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-700

700. országos ülés 1901. április 30-án, kedden. 207 nem tettük. Igenis, mi az elhatalmasodó tőke visszaéléseit támadtuk; igenis a visszaélései ellen felhívtuk a közfigyelmet; tettük ezt minden erőnkkel, minden rendelkezésünkre álló parlamentáris eszközzel. De. t. miniszter úr, azt nehéz lenne innen be igazolni, hogy akárki részéről osztály elleni vagy tőke elleni igazgatás, gyűlölet lett volna hirdetve. Nem áll tehát az, a mit a miniszter úr mondott. Én nem hiszem, hogy az országnak jó szolgálatot tennénk az által, ha a tőke iránti gyűlölettel és megbélyegzéssel el akarnók idegeníteni tőlünk a tőkét; nézetem szerint nem az az orvosság, hogy a tőkét elriasszuk, gyűlöletessé tegyük, mikor mi azt látjuk, hogy egy gaizdag társulatnak az ország rovására egy indokolatlan, eddig nem élvezett - jogosan nem élvezett — előnyt akarnak nyújtani. akkor csak a saját bőrünket, csak a nép bőrét védjük, a mikor mi ez ellen kikelünk és ezt megtámadjuk. (Helyeslés bal felöl.) Lehet. hogy támadásunkban erősek is vagyunk, ehhez azonban nemcsak jogunk van, de ez kötelességünk is. Nem helyeslem azt sem, hogy Pichler Győző t. képviselő úr a hírlapokban elmondottakat olyan nagyon relé válta. Mert ő túlfon tosságot tulajdonított ennek, pedig ismeri ma már a közvélemény, tudja, hogy mit ér az újság, tudja, hogy hogyan ír az újság. (Helyeslés balfelöl.) írhatnak azok ma már bármit, — nagyon gyenge csizmadia legény az, a ki annak az újságnak hisz és annak az újságnak az eszével gondolkozik, különösen mikor tudja., hogy szubvencziónált újságok is léteznek, (Úgy van! Úgy van! balról.) de igenis fontossággal bir az, hogyha egy miniszter a miniszteri székből olyan dolgokat hirdet és olyan dolgokat imputál az ellenzéknek, a melyeket az nem mondott, mert ezzel nemcsak a, harczmodorra czélzott, hanem kifelé is hangulatot csinál, és akkor nagyon könynyen megeshetik, hogy azt, a mit nem czéloztunk mi, elérte a miniszter, tudniillik hogy a nagy közönség úgy ítélkezzék, hogy az a miniszter a miniszteri szókbői csak nem fog olyasmit állítani, a mi a: tényekkel nem egyezik meg. És ha a miniszter azt mondja, hogy itt a tőke ellen gyűlöletet szítanak, akkor van itt egy párt, mely a tőkét gyűlöli, ezen pártnak indokainak is kell lenni, hogy miért gyűlöli, és keresi a,z indokokat és az üyen 27. §-ok révén nagyon hamar rájön, hogy van indoka és később összevegyíti, összekeveri a tőke visszaélési elleni harczot a tőke elleni harczczal, különösen ha az hivatalosan hirdettetik. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) A t. miniszter úr hosszasan fejtegette és bizonyította, a. mit mi mindannyian tudunk, hogy igenis szokásban volt eddig a nagy tőkének adókedvezményeket adniMadarász József: Elég rossz volt! Rakovszky István: Rossz volt, tökéletesen igaza van az én t. képviselőtársamnak. De az még azon időkből származik, midőn a nagy tőke hatalmába kerített valamennyi kormányt, mikor nem volt még ellenállás ellene, hatalmába kerítette a pártokat, a pártokban tartott képviselőket, kik a nagy tőke érdekeit szolgálták, mikor a nagy tőke mindenütt ott tartotta az ágenseit a törvényhozásban, hogy az ő osztályérdekét tegye mindenek fölé ós használja és aknázza ki a többi osztáfyokat. (Úgy van ! ügy vau ! hal felöl.) Ebben az időben keletkeztek ilyen törvények, a melyek államkölcsönöknól, financziális transzakczióknál. iparvállalatoknál nagy adómentességekben és szubvenczióban részesítették a vállalatokat és a nagy tőkét. Letűnt ez a kor mindenütt. Leltjük, hogy a nagy tőkének azt a nebántsvirágát, a tőzsdét keruéiryen megadóztatják. Mi nálunk is már annyira vittük, hogy bár nem olyan erősen, de meg van terhelve a tőzsde. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, hogyha valaki húsz év előtt azt kívánta volna hangoztatni e teremben, vagy az európai törvényhozások bármelyik termében, azt az embert egyszerűen, mint egy oktalan embert kinevették ^olna; mert oly szent és nagy privilégium volt a nagytőkének adómentessége és egyéb kiváltságai, a melyhez nem volt szabad nyúlni, a mely nebántsvirág volt. A tőzsde szabadsága, a tőzsde szabad mozgásának szükségessége volt a jelszó, melylyel védték a kiváltságait, de rájöttek, hogy meg kell adóztatni ós megadóztatták azt mindenütt az egész vonalon. És ha. most a t. miniszter úr azzal áll elő, hogy én ennek a társaságnak nem adok semmi más olyan jogot, mint a mit mások ne élveztek volna, ezzel nagyon elkésve jött a t. miniszter úr, mert azóta a világ nagyot fordult. A nyomor késztette a többi osztályokat, hogy jól megnézzék az oly képviselőket, a kik ily dolgokat megszavazimk. A nyomor volt az, mely arra késztette a kormányokat és törvényhozásokat, hogy az egyenes megadóztatás kötelezettségét kiterjeszszók a tőkepénzesekre, a nagy tökére és a vállalatokra. És a szocziális kérdés egész ridegségében oly hatalmasan lépett fel, hogy a nagy tőke már nem húzódhatik az ajtó mögé, mert ott is megkeresik. Nem akarok kiterjeszkedni a t. miniszter úrnak arra az indokolására, hogy nagy előnyöket nyújt az Adria az új szerződósben. Kereken tagadom ezt, ós ez beigazoltatott e