Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-699
<!99. országos ülés 1901. Április 29-én, hétfőn. 185 követeli. Méltóztassanak megnézni azt, hogy — rnegint eltekintve a szubvencziótól — a társulatnak magának a saját jövedelmei tekinteteben 1882-től 1886-ig terjedő években a defiezit átlag volt 326.314 korona. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Azért kellett a szubvenczió!) Akkor történt azután az úgynevezett szanálási proczesszus, a mikor magasabb szubvenczió biztosíttatott neki, de egyúttal nagyobb kötelezettségek is rovattak reá. Mindjárt a második évben a defiezit több mint 200.000 koronával emelkedett, a mennyiben 528.000 koronára nőtt ós 1891-ig következetesen leapadt ugyan ez a defiezit, de még akkor is az új szerződés előtti utolsó esztendőben még mindig 213.898 korona volt. Most következett az új szerződés, az 1891-iki. Akkor megint a saját jövedelmeiben a defiezit felemelkedett 470.888 koronára, sőt 1893-ban felemelkedett 525.476 koronára és így szukezesszive ment azután vissza, míg 1899ben leesett 199.640 koronára ós csak 1900. évben volt 56.000 koronányi plusz Méltóztatnak látni, hogy a szerződések által elvállalt nagyobb szolgáltatás úgy a hajópark szaporítása, mint a járatoknak és a tengeri mértföldeknek szaporítása következtében oly terhet rótt a vállalatra, a. mely éveken át, 7—8—9 esztendőn át emelkedett és csak az utolsó években küzdötte fel magát a társulat és mutatott kedvezőbb eredményeket. Miből származott ez? Ez nem azon járatokból származott, a melyeket spontán vállalt ós teljesített; ezek mindig csak jövedelmet adnak, mert számításaitól függnek, hanem a kötelezett járatokból a kötelességében álló hajóbeszerzésekből származik, a melyeket a szerződés következtében a társulat magára vállalt. És ebből, azt hiszem, két évtizednek tapasztalataira hivatkozva, joggal következtethetem azt, a mi különben a dolog természetében van, hogy azon nagy teherszaporodás következtében, melyet ebben a szerződésben elvállalt, a tíz új hajó beszevzóse és a járatoknak ós a tengeri mórtföldeknek szaporítása következtében financzialiter erxe a vállalatra, évek hosszú során olyan jövedelmezőség nem fog előállhatni, a mi a dolog természetében van, mert nagy terhet vállalt magára. Én számításokat tettem arra nézve, hogy, ha forgalomba jön az a tíz új hajó, abban az esetben körülbelül 2,700.000— 3,000.000 koronányi kiadási többlet származik a vállalatra, a felszerelés, a személyzet ós kőszén tekintetében, a mi ismét a dolog természetében van. Már most méltóztassék számítani azt, hogy a forgalom ebben az arányban — Fiúméból kiindulva, mert csak erről van szó, most nem foglalkozom a kikötők közötti KÉPVU. NAPLÓ. 1896—1901. XXXV. KÖTET. forgalommal, mert ez más elbirálás alá esik ... Major Ferencz: Ez a fontos, ez esik megbirálása alá. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Ezzel nem foglalkozhatom most, mert ezt a forgalmat nem kötöm ki, nem ennek fejében van a szubvenczió. Major Ferencz: De igen, a. marseillei járatoknál! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Itt van a csalódás, ós itt van a megtévesztés a megítélésben. (Zaj balfeUl.) Major Ferencz: De nem a mi részünkön van a csalódás. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Csak azoknak a kötelezettségeknek pénzügyi hatásával ós a. vállalat jövedelmezőségére való valószínű kihatásával foglalkozhatom, a mely kötelezettségeket ez a szerződés ró a vállalatra ; egyébbel nem foglalkozhatom. Mert azon az alapon, hogy a társulatnak más jövedelmei vannak, a szubvencziót, ha ezt a szolgáltatások mértéke megköveteli és megérdemli, megtagadni nem lehet. Még egyszer kénytelen vagyok ezt hangsúlyozni. Már most engedje meg a t. ház, és erre nézve kérem szíves türelmüket, hogy megint néhány adattal állhassak elő a helyzet illusztrálására, azért, hogy a dolog természetét, — az Adriától egészen eltekintve. — az üzlet természetét kissé megmagyarázzam. Az Adria jelenlegi szolgáltatási képessége tekintetében is a fiumei forgalom természete otyan, a mely egyáltalában jövedelmezőkké azokat a járatokat, a melyekről itt szó van, tehát a, kötelező járatokat, az Adriára nézve — mondom — jövedelmezőkké nem teszi. Ebben a tekintetben engedjék meg, hogy egy-két adatot hozzak fel. (Halljuk.' Hallj fik!) Ezek az adatok azonban egyúttal a fejlődóst bizonyítják, igazolják tehát, hogy ezen az úton fejleszteni kell a forgalmat, habár áldozatokkal jár is. Méltóztassék venni például az 1890-iki, tehát a tíz év előtti kimutatást, és az 1899-ikit. Méltóztatnak majd meglátni, hogy 1890-ben az Adria szállíthatott volna hajóinak hordképességónól fogva 151.680 tonnát, tényleg szállított 138.025 tonnát, és ebből a szállításból a magyar forgalom igénybevett 50.299 tonnát, a fiumei forgalom tehát így alakúit. Ebből méltóztatnak látni, hogy az Adria szállító-képességének egyharmadát vette igóm r be a fiumei forgalom ezelőtt tíz évvel. És Baross Gábor mégis szaporította a hajókat. Nagyon jól tette. Mert nem abból áll a feladat, hogy az esetleg létező hajómennyiség 24
