Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-698
^78 698. országos ülés 1901. április 27-én, szombaton. kivüli nyilvános tanár a következőket mondta volna a katedráról. (Halljuk! Halljuk! vívassa): »Az én czólom az, hogy az önök szivéből az ilyen kicsinyes fogalmakat, mint a haza, nemzet kiirtsam.« (Felkiáltások bal felől: Gyönyörű !) Buzáth Ferencz: A •»Budapesti Napló« helyesli a vezérczikkében! Vészi József: Tessék jobban elolvasni azt a vezérczikket! Én tanultam irni, tanuljon a képviselő úr olvasni. (Tetszés jobb felől.) Gr. Zichy Aladár: Az egyetemi tanár úr folytatólag a- következő tételeket vallotta magáénak (olvassa): »Hogy a vallás az emberi butaságnak ós korlátoltságnak egy megnyilatkozása.* Rakovszky István: Ejnye de szép! Gr. Zichy Aladár (olvassa): » Erkölcsről pedig egyáltalában nem beszél, _ mivel az emberek tisztán egoisták és semmi erkölcsi dologra nem képesek.« Rakovszky István: Mintha a képviselőházban volna! (Derültség.) Gr. Zichy Aladár: Ez 26-iki kelettel, de 25-én jelent meg. Az egyetemi ifjúság a következő napon, tehát 26-án Pichler tanár előadására nagy számmal ment el. s miután az előadást nyugodtan végighallgatta, hozzá • tisztelettel küldöttséget menesztett, felkérve, nyugtassa meg őket, vájjon ezeketa » Hazánk* ban említett tantóteleket igazán magáénak vallja-e? E felszólításra, a tanár a lapok szerint a, következőképen felelt: »Onök fiatalok, még az én tanaimat felfogni és méltányolni alig képesek. (Derültség balról.) Önöknek kötelességük mindent meghallgatni a- mit itt tanítanak.* S aztán így folytatja : »En önöknek, a. lapoknak, a. közönségnek felelősséggel nem tartozom. Felettes hatóságom a kultuszminiszter és az egyetemi tanács. Ha, ők kifogásolják tanaimat, az az én bajom lesz. akkor én elmegyek. ... « Rakovszky István: Minél hamarabb! Gr. Zichy Aladár: ->. . . de a magam tisztázását szükségesnek nem tartom* Ez utóbbi felszólalás kétszeresen kötelességemmé teszi, hogy a kérdést a ház elé vigyem. (Helyeslés balról.) Ha az illető tanár akarta volna, az ifjúságnak valláserkölcsi érzésében való felháborodását nemiké pen menyugtathatta volna. Nem hihettem, nem is gondolhatom, hogy a kabinetnek egyik legkiválóbb tagja, épen a kultuszminiszter úr, aki budgetje tárgyalása alkalmából, de minden más alkalommal is a valláserkölcsi nevelés szükségességét hangoztatta, ezt helyben hagyhassa. Azért van szerencsém a következő interpellácziót beadni (olvassa): »Interpelláczió a t. vallás ós közoktatásügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a vallás ós közoktatásügyi miniszter úrnak arról, hogy a »Hazánk« czímű napilap tegnapelőtti számában Pikler Gyula egyetemi tanár úrról -azt irta, hogy ő egyik előadásában ezt mondta volna: »Az ón czólom az, hogy az önök szivéből az ilyen kicsinyes fogalmakat, mint a haza, nemzet, kiirtsam'-- és hogy a nevezett tanár úr szerint: »a vallás az emberi butaságnak ós korlátoltságnak egy megnyilatkozása.« 2. Akár van, akár nincsen tudomása a miniszter úrnak ezen közleményről, szándékozik-e vizsgálat tárgyává tétetni, hogy Pikler tanár úr csakugyan mondotta-e a neki tulajdonított szavakat, vagy ezekhez hasonlókat; és ha igen, helyesli-e azokat, avagy szándékozik-e ellene egész erólylyel eljárni, hogy egyetemen ily haza-, trón- és vallásellenes tanok ne hirdettessenek ?« (Elénk tetszés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a vallás- és közoktatásügyi miniszternek. T. ház! Miután a ház legközelebbi ülésének ideje és napirendje megállapíttatott, az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 1 óra 20 pereskor.)
