Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-698

172 698. országos ülés 1901. április 27-éji, szombaton. ezen szakasz ellen való érvelést. Én nem is hozok fel újabb érveket, ámbár a felhozottakat bizonyos részleteikben lehetne még jobban kidomborítani, az adózási viszonyokból merített adatokból jobban megvilágítani, de ezt sem teszem. Czélom egyedül kifejezést adni azon meggyőződésemnek, hogy az ellenzék állásfoglalása ezen paragrafus ellen és ez a hevesebbnek látszó küzdelem teljesen helyes, igazságos és szükséges. Én csak azt szeretném, hogyha ezen paragrafus ellen nem egyedül a néppárton, hanem az egész ellenzéken látnám azt az akcziót ós lelkesedést, a melylyel nekünk szemben kell szállanunk egy ilyen intézkedéssel, mint a milyen a 27. §-ban van. És ha ez az intenzív ellenzékeskedós obstrukcziónak neveztetnék, az előttem közömbös lenne, mert ón azt mondom, hogy ilyen intézkedés ellen, a mely ezen szakaszban foglaltatik, az obstrukczió is kevés, ezt a szakaszt meg kellene lincselni, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) és pedig ezt a lincselést — hogy úgy fejezzem ki magamat — úgy kellene eszközölni, hogy tüntetőleg, tömeges fellépésekkel és hantgos szavakkal kellene tiltakozni ilyen eljárás ellen, a mely szerintem egyenes félrelökése az egyenlő ós általános teherviselés elvének, arczulcsapása minden méltányosságnak és igazságnak és tovább folytatása annak az eljárásnak, a melyet már évtizedeken keresztül tapasztalunk e hazában, hogy tudniillik az erőseket ós halmasakat dédelgetik (Úgy van! bal felől.) ilyen adókedvezményekkel és ilyen előnyök osztogatásával, hogy még erősebbekké ós még hatalmasabbakká legyenek. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ez az elj sohasem szült jót semmiféle országban, nálunk sem; ez csak hozzájárul a viszonyoknak, a társadalmi állapotoknak elmérgesítéséhez. Ez az eljárás kihegyezi az ellentéteket ós fokozza 'd, társadalomban a nyugtalanságot, úgy, hogy a társadalom igazán egy vulkán felett áll, s nem tudjuk, hogy melyik perczben fognak a legnagyobb rázkódtatások bekövetkezni. Ilyen eljárás, t. ház, mint a milyen ebben a szakaszban van, nem szülhet mást, mint kifakadást a törvényhozás tagjai ellen (Úgy van! halfelöl.) ós gyanúsításokat. Hiába teszik azokat a különféle disztinkcziókat a gyanúsításokról, milyeneket most a miniszterelnök is tett, és hogy mennyiben azonosítja magát itt valaki, mikor bizonyos feltevéseket hangoztatnak ; én azt mondom, hogy azok a gyanúsítások maguktól születnek ós önként kínálkoznak. A mikor az ember nem tudja belátni ós felfogni, hogy valamely dolgot miért csinálnak, akaratlanul is bizonyos feltevésekhez fordul és nem tehet róla, hogy annak gyanúsítás színezete van. Ezt megteszi az ember szükségből. És ne mondjuk azt sem, hogy csak suttogások vannak; hiszen ott van az újságok egy része, a hol a gyanúsításoknak nyíltan adnak kifejezést. Azután ne csodálkozzunk, t. ház, ha itt minduntalan olyan incziclensek merülnek fel, hogy némely lapok ellen eljárás indítványoztatik, mert bizonj^, mikor ilyesvalamit tapasztalnak a törvényhozás részéről azok a terhek alatt nyögök, az adófizetők és a szegény nép, akkor elkeseredve fordulnak a törvényhozás ellen ós ne csodálkozzunk, ha azt mondják, hogy itt a törvényhozásban élhetetlen ós a saját érdeküket előmozdító emberek ülnek. Mikor mi itt az ellenzéken beszélünk, nem tehetünk róla. hogy egy igen tisztelt urat. a kereskedelemügyi minisztert ilyen ferde, ilyen különös helyzetben látjuk. Ennek nem mi vagyunk az okai. Jól tudjuk, hogy ő neki az volt a felfogása, hogy csak általános vita legyen és azon általános vita keretében mondassanak el ezen javaslat ellen a kifogások, a részletekre nézve pedig ne történjenek módosítások, mert ha történnének, ez a szerződós elvetését jelentené. Nem is akart ő a részletes vitáról tudni, a mint értesültem és bizonyosan szidta magában a miniszterelnök urat, a ki a, múltkor abban a meggyőződésben volt, hogy a részletes vita megengedendő, bár ő is azt vélte, hogyha a részletes vita során előfordulnak módosítások, azokat úgy tekinti, mint ennek a szerződésnek teljes elvetését, mert egyik félre nézve — úgy mondta — ez a szerződós már perfekt, ha tehát bármiféle módosítás történik, ezáltal a ház az egész szerződóst elveti. Én az egész eljárásra nézve ezt a felfogást egyáltalán nem osztom, mert teljesen felesleges volna ilyen szerződóseket a ház elé hozni, hogyha az a felfogás megállhatna. Egészen praktikus módon lehetne az ilyen dolgokat elintézni. Mondjuk, hog}^ a szerződés úgy a mint áll — hiszen ez ki is van jelentve —• a társaság részéről már befejezettnek tartatik. Itt a házban a dolog megvitatás alá kerül, felmerülhetnek kifogások, észrevételek, kívánságok és történhetnek bizonyos módosítások. Természetes, hogy ekkor a szerződés nem állapíttatik meg véglegesen, hanem az ilyen módosítások miatt mintegy elnapoltatik ós akkor az illető társaság is azon helyzetbe jut, hogy az ilyen módosítások felett tanácskozzék és .megfontolja, vájjon azokat elfogadja-e, vagy nem? A miniszternek ezen újabb konsziderácziónál hivatása, kötelessége volna az országgyűlés nézeteit előadni, tolmácsolni ós megfelelőleg rajta lenni, hogy azok