Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-698

G9S. országos ülés 1901. április 27-éu, szombaton. 169 bebizonyítottam, hogy helyeslőleg veszi tudomásul a közgazdasági bizottság azt, hogy az Adria megadóztassák. De mindjárt a következő sorokban azt mondja, hogy megengedi, hogy ez az adómentesség törvénjHae iktattassák. Továbbá ezt nem kell a törvénybe iktatni, az adókötelezettséget. Hogyha azt akarjuk, hogy az Adria ne adóztassák meg, ne is beszéljünk róla, hagyjuk azt el. És itt Pichler Győző t. képviselőtársam módosítását sem helyeslem, mert azt mondja, hogy tartozik ezeket és ezeket az illetékeket fizetni. Ennek nincsen semmi praktikus haszna. Egyszerűen hagyjuk ki az egészet. Ha a törvényhozás kihagyja, ez a kérdés meg van oldva. De az nem áll, a mit a miniszter úr mond, hogy hiszen az adótartozásnak mértéke meg van határozva 80.000 forintban, és miután a múltban is élvezte a társaság ezt az adómentességet, tehát nagyobb terhet nem vesz magára az állam, és nagyobb kedvezményt nem kap az Adria, mert hiszen eddig is élvezte. Ez nem áll. Mert hiszen azok a szolgáltatások, a melyeket az Adria a magj^ar államtól kap, fixirozva vannak a szerződésben. De tekintettel arra,, hogy az Adria jövedelmezősége az idő folyamán fokozódik, ez a kedvezmény mindig nagyobbá és nagyobbá válik; mert mind nagyobb és nagyobb adómentességet élvez, hogyha a jövedelme folyton gyarapszik. Ez nagy különbség. Még abba is bele egyezném inkább, hogy emeljük fel a, szubvencziót; akkor legalább számszerűleg tudjuk, hogy mit adunk. De az adóelengedés meghatározhatatlan. Nem is tudhatjuk ezt előre. Ez> kiszámíthatatlan, mert az óvok folytán a társaság prosperálásával az mindig nagyobb és nagyobb lesz, holott az ellenszolgáltatások fixirozva vannak a társaság részére. Szó esett arról és különösen Polónyi Géza képviselő úr beszélt erről, hogy a társaság elsőbbségi kötvényeket bocsásson ki részvények helyett. Figyelmeztetem a t. kereskedelemügyi kormányt, hogyha nem gondoskodik valami módosításról, nincs joga az elsőbbségi kötvények kibocsátását elrendelni. Mert mit mond a'37. §. A 37. §. ezt mondja (olvassa): »Mindaddig, a míg az Adria az állammal szerződési viszonyban áll, a társaság tőkéjének felemelésére és leszállítására, az alapszabályok módosítására és a ír feloszlatására vonatkozó közgyűlési határozatok a kereskedelemügyi magyar királyi miniszternek a pénzügjmiiniszterrel egyetértő jóváhagyását igénylik, miért is azok foganatosítása előtt a. kereskedelemügyi magyar királjd miniszter elé térj esztendők.« EÉPVH. NAPIA 1896—1901. XXXV. KÖTET. Tehát csak ahhoz van joga, hogy az alaptőkét leszállítsa, vagy felemelje, az elsőbbségi kötvények kibocsátása belügye a társaságnak, ehhez a miniszternek semmi köze, semmi befolyása. Ez kölcsön. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Ez a helyes! Molnár Jenő: Ez kölcsön, a mely nem tartozik a kereskedelemügyi kormány intézkedési jogkörébe. De ha ez így áll, akkor méltóztassék gondoskodni arról, hogy legyen valami pótlás arra vonatkozólag, hogy a társaság ilyformán szaporítandó terhóhez a miniszter hozzájárulhasson, vagy a hozzájárulást megtagadhassa. Hiszen épen ebből a szempontból ellenzik a részvényesek a részvények felemelését és inkább ragaszkodnak az elsőbbségi kötvények kibocsátásához. Épen a 37. §. indítja őket erre. Szó volt arról is, hogy az állam részesedjék a, hat százalékon felül való jövedelemben. Ez nem volna méltánytalan ós nem is kivihetetlen dolog, daczára, annak, hogy a. társaság jövedelme fluktuál. A. mostani kimutatás szerint ugyanis, a melyet a közgazdasági bizottság a ház elé terjesztett, ha a 6°/o kamatot kikötjük, a mérleg értelmében 695.000 koronával többet kapott a társaság, mint a mennyit kapott volna, ha az alaptőkét 6°/o-kal jövedelmezte ti. Mert 195.000 korona hiányt mutat ki; ha ezen 195.000 korona hiányt először az 1,140.000 koronából levonjuk, az így megmaradó összeget aztán szétosztjuk a részvénj^esek közt, a 2,500.000 koronás részvény 6°/o-os kamatozása volna 150.000 korona, tehát még marad 645.000 korona. (Zaj.) A. 6°/onak kifizetésével ós a, hiány kipótlásával, igenis, még mindig egy nagy felesleg marad, a melyre nézve semmi értelme nincs annak, hogy a kincstár, a kormány felülosztalék gyanánt a részvényesek magasabb kamatoztatásához így hozzájáruljon. De azt is mondhatja a t. kereskedelmi kormány, hogy az új szerződés alapján már most több befektetése lesz a társaságnak és nagyobb tőkét kell kamatoztatni. Azt is kiszámítottam, hogy ha ötmillió koronát fektet be a társaság, akkor is többet fizet a magyar állam 6°/o-nál ezzel az 1,140.000 korona szubvenczióval, mert akkor is marad 640.000 korona, az ötmillió korona kamatoztatásához pedig csak 300.000 korona szükségeltetvén, marad 340.000 korona. Hog}'ezt miféle jogon és mily czímen dobjuk oda a társaságnak, azt nem tudom, azt megmagyarázni nem lehet. Az adóelengedést már az adózás elvének szempontjából sem lehet ebbe a, szerződésbe iktatni. Mert hogy miféle nagy elvet dönt meg 22