Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-698
158 (598. országos ülés 1901. április 27-én, szombaton. sikerűit aztán ezt a szegény embert megmenteni az adózástól. De van ilyen példa több is. Én azonban nem hozok fel többet; ezt a példát is csak azért hoztam fel, mert az ón kerületem nagyon antiszemita, legalább mindig azt mutatta. A hol megjelentem és láttam az antiszemitaság erősségét, el szoktam mondani ezt a példát arra, hogy mindenki csak egyforma, olyan a zsidó is, mint a keresztény, azt is csak megadóztatják. Es mondhatom, jóleső, képviselőségemben nagyon kellemes visszaemlékezés az, a melyet ezelőtt egy pár héttel hallottam. Egy ottani polgári iskolai tanár, a kereskedelmi kör titkára, zsidó ember, azt mondta nekem: »Sohasem volt ilyen nyugodt a felekezetek közt a viszony ebben a kerületben, a mióta az úr a képviselő!* Nevekre is hivatkozhatnék, de felesleges. Hát, t. uraim, hogyan függ ez össze a kereskedelemügyi miniszter úr által beterjesztett törvényjavaslattal? Én mindig mondottam, hogy ne bántsuk a zsidót, ne legyünk antiszemiták. De hát hiszen mindenki előtt tudva van, hogy ezek a részvények egyes banküzletek, vagyis nagy részben zsidók kezében vannak. En jóhiszeműleg mondtam el a Klein Herman esetét. De hogyan mondjam el, ha ismét beszélek, az Adria esetét? (Zajos tetszés a baloldalon.) Elkoptatott frázis most már a miniszterelnök úrnak jelmondatát czitálni, a melyet ő székfoglalójánál hirdetett a jog, törvény és igazságról. Én nem is akarom ezt czitálni. Elismerem, hogy a mi törvényes, az jogos; de tagadom, hogy az, a mi nem igazságos, egyáltalában helyes lehessen. Mivel nem tartom igazságosnak az Adria adóelengedését, nem fogadom el a szakaszt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Buzáth Ferencz jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! A legutóbbi időben úgy a sajtóban, mint a politikai életben a merkantilizmus és agrárizmus közti ellentét foglalkoztatja az elméket. Beszélnek harczokról, beszélnek ellentétekről, a melyeket ki kellene egyenlíteni, a melyek kiegyenlítésén az ország bölcsei fáradoznak, és keresik a bölcsek kövét, a melylyel megoldhatnák ezt a nehéz kérdést. (Úgy van! Úgy van! a. baloldalon.) A nehéz kérdésnek egyik részlete ezen 27. szakaszban is rejlik. Ott tudniillik, a hol hatalmas, ríagy tőkéről van szó, ott, a- hol kedvezményekről, privilégiumokról van szó, ez az országgyűlés nem fukarkodik előnyök, privilégiumok osztogatásában, nem akkor, a mikor a legszükségesebb nincsen ' meg, a mikor az egyes osztályok, a melyek nem oly szerencsések, hogy nagy tőkékkel rendelkezhessenek, kénytelenek az országot odahagyni; (ügy. van! Úgy van! Élénk, helyeslés a baloldalon.) más rétegei a társadalomnak, az országnak igazi, szorgalmas napszámosai, mint a szegény tanítók, mint a hivatalnoki kar, mely rosszul van fizetve, hiába ,vá r ják, hogy jobb fizetésben részesüljenek, hogy helyzetükön javítsunk; erre egy fillér sem telik egy ezermilliós büdzsében. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Elhangzottak még nem rég a kormánypárti sajtóban a dicshimnuszok, hogy mily nagy fellendülés, mily nagy virágzás elé néz ez az ország. Kimutatták a bankok, a-részvénytársaságok, az ilynemű ipari ós kereskedelmi vállalatok mórlegeiből, hogy évről-évre emelkednek a dividendák, az osztalékok, hogy évről-évre gazdagabb ós nagyobb források nyílnak meg az ország előtt, hogy ez az ország hihetetlen bőségben úszik. Egynéhány óv óta elhallgatnak ezek a dicshimnuszok. Nem lehet már nyomdafestékkel ós papirossal elhitetni a világgal, hogy Magyarországon minden tej jelmezzel van telve, inert a napról-napra szaporodó kivándorlók száma, a nyomor, a mindenütt megnyilatkozó nélkülözés, a szegénység oly kirívóan, orv hangosan czáfolják ezt meg, hogy ezt többé elszédelegni nem lehet. Akármit mondunk is, látjuk, hog}" Mag3^arország nem gazdagabb, hanem szegényebb lett. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Nagy gazdaságok egyesek kezeiben összetömörűltek rövid évek alatt, senkisem tudja, honnan, és akkor a tisztességes munka Don Quijote-lovag;] a kiáll és itt 4eczkéket ad az ellenzéki férfiaknak jó ízlésről, úri felfogásról; ők adnak leczkóket, a kiknek csak jó étvágyuk volt. (Úgy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) . T. képviselőház! Nézzük ezen törvényjavaslat 27. szakaszát. Nagy privilégiumot nyújt és biztosít az egy gazdag társaságnak, olyan társaságnak, a mely ebben az évben 15°/o-ot fizetett osztalék fejében; átlag 11-et fizetett. Kérem már most, mutassanak meg nekem egyetlenegy gazdasági üzemet, mutassanak nekem egy kisiparost, a kinek az üzeme ll°/o átlaggal zárult tíz éven át. (Helyeslés a baloldalon.) Biztos vagyok benne, hogy nem tudnak ilyent felmutatni. S akkor, mikor ez a társaság látja, hogy ez az \íj privilégium milyen nagy viszhangot kelt az országban, milyen nagy nem tetszés és ellenszenv nyilatkozik meg azzal szemben, nincsen meg benne az a hazafias érzet és kötelessógtudás, hogy odaálljon a miniszter elé, a kinek a nevét a szerződós alatt látjuk, s azt mondja: Te miniszter, te félre vagy vezetve; mi téged fel-
