Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-697

097. országos ülés 1901. április 2fi-án, pénteken. 145 mok közbelépése folytán az adó elengedése úgyszólván ki van mondva, ugyanakkor, ugyanabban az időben történik egy líj szerződés benyújtása ós ezen új szerződésben az adómentesség kitüntetése, a melyet eddigelé a a kormányzat elnézett és alattomban értett. Már pedig ilyen fontos adózási dolgot alattomban érteni nem lehet és nem szabad. És még különösebbnek tartom azt, a mi úgy az indokolásban helyt foglal, mint a kereskedelmi miniszter úr és a pénzügyminiszter úr beszédében is. Azt hangoztatta ugyanis a t. miniszter úr, hogy hiszen ez nem új kedvezmény, hiszen ez megvolt a régi szerződésben, vagyis abban az időben, mikor döntés alatt állott a kérdés, prejudikált a t. miniszter úr még a hivatalos faktorok működésének is. Kérdem, vájjon szabad-e ilyen játékot űzni ilyen fontos kérdésnél, mint az adózás kérdése ? Lehet-e akkor azt az elvet hangoztatni, hogy a mit a jobb kéz ad, ne vegye el a bal kéz? Elég frappáns hasonlatokat hoztak fel erre, hogy az államnak közegei példáid szintén jobb kézzel kapják a fizetést, de azért a balkézzel teljesítik állampolgári kötelezettségeiket, s ez alól őket nem mentesítik. Hogyan lehet az Adria kedvóért olyan veszedelmes, olyan erkölcstelen elvet fellálítani, hogy a mit az egyik kéz ad, a másik ne vegye el, mely semmikép sem egyeztethető össze a közös teherviselés elvével, mely az alkotmányos életnek első feltótele. Ép azért nagyon különösnek tartom, hogy épen akkor történik ezen szerződós meghosszabbítása és épen akkor lesznek ezek a kedvezmények pontonkint felsorolva, mikor megérezte a társulat, hogy többé nem nézik el neki jogtalan kedvezményeinek élvezését, történik ez akkor, mikor tudta azt, hogy még tíz évi szerződés áll előtte, s mert az üzleti viszonyok évrőlévre emelkedést mutatnak, tudnia kellett, hogy a jövőre nemcsak az az összeg fog számba vétetni, mely eddig ki van tüntetve, hanem sokkal nagyobb összeg fog szerepeim és így az adót is fokozottabb mértékben kell majd megfizetni, mely eltekintve az új szerződés folytán várható nagyobb üzemtől, magában véve a régi szerződés is emelkedett volna Mégis csak különös dolog, hogy abban az időben, mikor az Adria egészen meg volt szorítva, a mikor az állam segélyére jött, hogy megei'ősítse és felemelje, az 1886-iki szerződésben ugyanakkor az állam azt mondja: én hozzád állok és felemellek, de nem engedhetem azt meg, hogy te uralkodjál felettem, és hogyha ón megteszek mindent ós erőmön felül hozok áldozatot, akkor korlátokat is akarok szabni, és így jött létre az 1886-iki szerzőKÉPVH. NAPLÓ. 1896-~1901. XXXV. KÖTET. désben azon szakasz, a 14. §., a mely kiköti, hogy 5 %-on fölüli osztalék csak a kormány engedélyével adható. Kérdem a t. miniszter urat, hogyha akkor azt jónak látta a kormány kikötni, most, a midőn olyan erős társulattal állunk szemben, a mely csak úgy dúslakodik az osztalékban. — hiszen a legutóbbi évben, daczára az óriási, meg nem indokolható leírásnak, mégis 15°/o-ot adott — nem volna-e feltétlenül jogos a> bennléte ennek a kikötésnek ? (Úgy van ! halfelöl.) Kérdem, vájjon nem lehetne-e, ha nem épen 5°/o-ot, de, a mint előttem szóló t. képviselőtársam mondta, 6° o-ot kikötni, mint maximális osztalékot? Abba a benebe is belemennek, hogy azon fölül az állam 50°/o-ig osztozzék, mert hiszen az állam a sírból emelte ki ezen társulatot, az adózó polgárok filléreive], (Úgy van! bal felől.) mert számos embernek elliczitálták holmiját, elárverezték marháját, vagy ágyneműjót azért, mert a magyar állam megerősödni segítette az Adriát. Az az állam, a mely a saját pénzén, az adózó polgárok fillérjein hizlalta meg az Adriát, jogosan mondja : ha én kiemeltelek a megsemmisülésből, akkor most. a mikor dúslakodol a jövedelemben, én is akarok abban osztozkodni. (Úgy vau! halfelöl.) Megkövetelhetné ezt, hogy könnyítsen a polgárok adóterhein, kiknek filléreiből erősödött meg az Adria. Ez a természetes és jogos követelés. Azt hiszem, mindenki, eltekintve minden mástól, csupán méltányossági szempontból is azt követelhette volna, hogy ezen szerződésben az adózó polgárok terhein is könnyítve legyen akkor, midőn megtette a maga kötelességét és oly mértékben emelte ezt <\ nyerészkedő vállalatot, a melyhez hasonló példa mincs az országban. És még sem érkezik válasz arra a kérdésre, hogy mivel lehet megokolni azt, hogy nincsen kikötve az, a mi ki van kötve a Lloydnál is, hogy bizoixyos százalékon túl nem szabad osztalékot adni. De mi következik abból, hogyha például az Adria részvényesei nem öt, de mondjuk hat százaléknál nagyobb osztalékot nem kapnának? Az, hogy akkor az Adria kényszerítve lenne, hogy feleslegét hajókba fektesse be, hogy üzemét fejlessze, hogy jobban, pontosabban ós — lehet mondani — a magyar állam tekintélyének megfelelőbben szolgálja a tengeri kereskedelmet. Akkor nem kellene kérni, hogy építtessen négy-öt hajót, mert önként építtetne hajókat, mert hiszen hat perczenten fölül nem adhat osztalékot; tehát belefektetné pénzét az üzembe és így az üzemnek hatalmassága és befolyása a magyar állam kereskedelmére fokozódnék, és eléretnék az, hogy a szállítási díjtétel és a tarifa akkor nagyobb 19