Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.
Ülésnapok - 1896-697
140 697. országos illés 1901. április 26-án, pénteken. De ott állítani fel privilégiumokat, t. ház. és ott engedni el az adót, a hol nemcsak a vagyonban, hanem a jövedelemben dúskálkodnak az emberek, ez olyan igazságtalanság, a melyet én nem hiszem, hogy a magyar képviselőház meg fog szavazni. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Nem akarok, t. képviselőház, ez alkalommal e kérdésnek hosszabb fejtegetésébe belebocsátkozni, föntartom azt magamnak zárszavamra. De, t. képviselőház, e ház minden egy 7 es tagjának figyelmét felhívom saját kerületének bajaira és nyavalyáira, (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) felhívom minden egyes képviselőnek figyelmét saját kerületének szükségleteire, a hol sokszor csak néhány ezer forinton múlik, hogy nagy és üdvös intézményeket létesítsen a kormány. Múlik pedig azon, mert hiányzanak az anyagi eszközök, vagy ha meg is volnának, rendesen a pénzügyminiszter szűkkeblűsége folytán nem történhetik semmi. Nahát, t. képviselőház, és igen tisztelt képviselőtársaim, egyre figyelmeztetem önöket. Lehet, hogy a pártfegyelem folytán önök hajlandók belemenni abba, hogy egy ilyen az országra nézve úgy erkölcsileg, mint politikailag és anyagilag káros paragrafust elfogadnak. De jól gondolják meg, hogy az a nép, a mely önöket ide küldötte, érzi saját nyomorúságát, érzi saját szegénységét ós módot fogunk nekik adni arra, hogy elbírálják, mit érdemelnek az olyan emberek, a kik megbízatásukat arra használják fel, hogy saját érdekeiket tartsák szem előtt, azokat előmozdítsák és dúsgazdag vállalatoknak biztosítsanak adómentességet. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) .És, ha a, t. képviselőház tagjai ennek daczára hajlandóságot mutatnak e paragrafust megszavazni, azt elfogadni, akkor, ha más nem, ón magam megteszem, hogy sorra, kerületenként felsorolom azon bajokat, a melyeket a képviselőházhoz beérkezett kérvények ecsetelnek, azon beadványok, melyek sorra érkeznek a különböző kerületekből, a honnan önök küldöttségeket vezetnek a miniszterek elé akkor, midőn csak néhány ezer forintról van szó. Felsorolom mindezt kerületenként és felhívom a választók figyelmét arra, hogy képviselőik, a kik őket küldöttségekben vezetik a miniszterek elé, akkor, midőn pár ezer forintról van szó, százezreket áldoznak fel akkor, midőn milliókról van szó. (Élénk helyeslés, zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon). Az ellenzéknek, a függetlenségi pártnak, melyhez tartozni szerencsés vagyok egy nagy eszköz van kezében, melyet nem tudtak kicsavarni kezéből sohasem és ez az igazság, a mely programmjának alaptótele. Millióknak üdve és nem egyeseknek haszna lebeg előttünk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez a párt ki fogja használni ós kötelessége is kihasználni a rendelkezésére álló eszközt szemben ezzel a megállapodott tömeggel, a mely odaadja magát, a mely odaáll minden javaslathoz, hogy azt megszavazza; kötelessége e pártnak ezt kihaszxiálni saját elvei érdekében, hogy feltüntesse a választók előtt, hogy mikor általános a szegénység, akkor egyes társaságoknak milliókat ajándékoznak oda. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon). Rakovszky István: Mert képviselők ülnek az igazgatóságban !^ Pichler Győző: Én Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter urat ezen felszólalásomban egy szó szemrehányással sem fogom illetni, mert őszintén kimondom, erre egyrészt személye iránti tisztelet indít, másrészt az a bennem levő érzés, hogy nagyon megsebesültét ne bántson az ember. Mert a t. miniszter úr ebben a vitában oly sebeket kapott, hogy azok bennem mély részvétet keltenek . . . Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Köszönöm! Pichler Győző: . . . én ezzel szemben a kímélet álláspontjára helyezkedem. De ez nem indít engem arra, hogy ugyanezt tegyem a miniszterelnök úrral szemben, a ki, midőn ez adóügyről van szó, nincs itt. Mióta az Adria javaslatát tárgyaljuk immár 26 paragrafuson át, nem kedveskedett felszólalásával a háznak ; pedig eddig minden javaslatnál akár tartozott az az ő resszortjához, akár nem, felemelte döntő szavát, megtalálta a módot arra, hogy álláspontját kifejtse, s az rendszerint a ház többségének helyeslésével találkozott. Ezen egy javaslatnál azonban a miniszterelnök úr mólyen hallgat, nem vesz részt a vitában. Midőn ilyen fontos javaslatról van szó, mint az Adria-javaslat, a miniszterelnök úr épúgy, mint a pénzügyminiszter úr, áthárítják a felelősséget a kereskedelemügyi miniszter úrra, a kit én »nem akarok védeni, de nézetem az, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr a pénzügyminiszter úr beleegyezése nélkül sohasem jutott volna abba a helyzetbe, hogy ilyen dolgot vegyen be a javaslatba ós terjeszszen a. ház elé. T. képviselőház! Minő jogon követelhetik tőlünk, hogy megszavazzuk az adóelengedést? A magyar államvasutak nem fizetnek-e adót ? Már egyszer felemlítettem itten, hogy 105 korona tarifabevétel mellett öt korona megy a központi állampénztárba adó czímén, öt koronát, mint illetéket és adót kezelnek az
