Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-695

110 695. országos ülés 1901. április 22-én, hétfőn. ból abszolúte semmi tekintetben sem érdekel; (Úgy vwi! Úgy van! a szélső baloldalon.) ránk nézve ez semmiféle nemzeti momentumot nem tartalmaz, és ón abszolúte nem vagyok hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy bármiféle, osztrák, vagy más kardinálisok biretizálásánál ón azzal asszisztáljak, hogy nem tartok ülést. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, ezt nem tartom szerencsés indokolásnak ; kérem, ne méltóztassék ezen indítványt elfogadni, és igenis mondja ki a t. képviselőház, hogy csütörtökön ülést tartunk. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobb- és balfelöl.) Ha pedig t. miniszterelnök úrnak esetleg vakáczió kell, ahhoz igen szívesen hozzájárulnék, de azt az indokolást, hogy azért, mert az osztrák kardinálisokat itt, nem tudom, megpecsételik vagy megfüstölik, (Élénk derültség.) a magyar képviselőház ne tartson ülést, el nem fogadhatom, mert ez bennünket, törvényhozást abszolúte semmifélekép nem érdekel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kérem tehát, méltóztassék a miniszterelnök úr azon indítványát, hogy csütörtökön ülést ne tartsunk, el nem fogadni, és mondja ki a ház, hogy csütörtökön ülést tartunk. (Helyeslés a szélső baloldalon. Nagy zaj bal felől.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő úr azt mondja, hogy nem tudja mekkora vagy micsoda háttere van ennek a dolognak és azért, mert ezt nem tudja, ezzel az indokolással, — a mennyire ón értettem. — nem fogadja el indítványomat, mondván, hogy hol van az megirva, és micsoda preczedens van arra Ausztriába., hogyha püspökök prekonizáltatnak, vagy a bíbornoki kalap feltétetik, ülést nem kell tartani. Polónyi Géza: A Reichsrathban! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát, engedelmet kérek, a t. képviselő lírnak ezen egész argumentácziőja nem illik arra, a mit én mondtam. Nincs ennek semmi háttere, mert nem is így indokoltam. Ha úgy indokoltam volna, hogy kérem a t. házat, ne tartson ülést, mert itt olyan aktus megy végbe, mely miatt ülést tartani nem lehet, akkor a t. képviselő úrnak igaza volna. De nem így indokoltam. (Derültség a szélső baloldalon. Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Én figyelmeztettem a t. képviselőházat arra, hogy a jövő csütörtökön ő Felsége mint osztrák császár részéről, egy udvari ténykedés, egy udvari szertartás fog végbemenni, a mely Magyarországot nem érdekli, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) — ezt egyenesen megmondtam, (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) — a mely nem is közjogi aktus, de mert a budai várlakban történik, az a nézetem, hogy ezen ház tagjai közül többen ott jelen óhajtanak lenni. Polónyi Géza: A Barnum előadásán is jelen lenni óhajtanak! (Nagy derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ennek tehát nincsen semmi háttere. Már most a t. ház tetszésétől függ a dolog. Ha a t. képviselő úr ezzel az indítványnyal előáll, hát akkor e felett is határozunk, de méltóztassék azt megtenni és ne ily rossz élczekkel előállni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Rakovszky István: Igaz! Úgy van! Ez botrány! (Mozgás és zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én tehát azt gondolom.. . (Mozgás és zaj bal felől.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök:., ósat. házat arra, kérem, hogy (Hosszantartó mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Majd megvárom, míg kidisputálták magukat az urak, azután folytatom ! (FelkiálMsok a szélső baloldalon: Ez magyar kérdés! Nem katholikus kérdés! Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Arra kérem a t. házat, hogy teljesen tetszése szerint méltóztassék mérlegelni, tart-e csütörtökön ülést; mert hiszen az nincs megírva sehol, semmiféle törvényben, — majd Polónyi Géza képviselő úr talán kitanít engemet ez iránt, — hogy ennek a képviselőháznak mindennap kelljen ülést tartania. Polónyi Géza: Szó sincs róla ! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt gondolom tehát, hogy tehet bárki indítványt a t. ház tagjai közül, a képviselő urak is, az elnök is, én ia, a ház többi tagjai is (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) arra nézve, hogy egyik, vagy a másik napon ne tartsunk ülést. És én megmotiváltam, hog}^ ne azért ne tartsunk, mert nem szabad, vagy nem lehet tartani, — ezt semmiféle preczedens, semmiféle közjogi jelentőség nem kívánja, — ellenkezőleg azt mondtam, hogy bár Magyarországot nem is érdekli a dolog, de mert lehetnek olyanok, a kik ott jelen akarnak lenni, tehát ne tartsunk. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Szerintem, t. képviselő úr, nemcsak az örvendetes, ha Budapestnek, Magyarország székvárosának szerencséje van ő Felségéhez, a ki nem látogatóba jön ide, hanem itthon van, hanem az is örvendetes dolog, hogy mikor Budapesten rezideál ö Felsége, a ki itthon van, itthon van mint magyar király, de a ki egyúttal osztrák császár is, osztrák császári tényeit is ez idő alatt kegyeskedik itt teljesíteni. (Élénk helyeslés és tetszés.) Én azt hiszem