Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-695

|(jg (>95. országos illés 1901. április 22-én, hétfőn. a próbasebességet kell venni, hanem a kilencz mértföld rendes sebességet; hiszen a próbasebesség semmire sem kötelezi a társaságot, az járatja a hajóit -— ha tetszik — hat mórtföld sebességgel, járathatja kevesebbel is, ha érdeke megköveteli; járatja tizenkét mórtfölddel, ad tarifakedvezményt is, kevesebbet, mint a menynyi ki van kötve, ha érdeke megköveteli. De viszont, ha érdeke úgy követeli meg, hogy magasabb tarifákat szedjen, akkor magasabbat szed, daczára a szerződésnek. (Úgy van! Úgy van! a szélső babi dal OH.) Ne tessék tehát itt bizonyos felszólalásokkal egyszerűen arra bazirozni a vitát, hogy a többség igen tisztelt tagjait félre vezessék, mint a hogy már másod izben tette az előadó úr, (Úgy van ! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) a kinek pedig nagyon kellemes helyzete van, mert rendkívüli nagy tudása tarifadolgokban kétségtelen, közlekedési ügyekben való szakismeretei kétségbe nem vonhatók, és tudjuk, hogy kevesen vannak, a kik olyan alaposam értik a tárgyat, mint ő. De nagyon kérem az igen tisztelt előadó urat, tekintse ezt a tárgyalást úgy. hogy őt a képviselőház bizottsága részéről küldték ide (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) előterjesztem egy törvóiryja,vaslatot. Ez a törvényjavaslat nincsen összenőve az előadó úrral, ilyen abnormitásban nem szenved az előadó úr. Tehát méltóztassék itt tekintetbe venni érveléseinket és ha tudja, czáfolja meg azokat, de ne tessék úgy odaállítani ezt a javaslatot, mintha az Adria, egy szent oltár volna, a mely előtt egyszerűen térdet kell hajtani. (Élénk helyeslés a Ind- és szélső baloldalon.) Ez nem szent oltár, hanem hajózási vállalat, üzleti vállalat, a mely perczenteket osztogat. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt akartam az előadó úrnak mondani. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Én csak rövid nyilatkozatra veszem igénybe a t. ház szives türelmét, miután lígy is ki van fáradva. A hajógyár dolgában tudniillik Pichler Győző képviselő úr engem félreértett és azért erre nézve kötelességem a házat felvilágosítani. Abban a szövegben és indokolásban, melyet a képviselő úr felhozott, egy állandó, nagy hajógyárnak, illetőleg már a mi viszonyainknak megfelelő hajógyárnak a létesítéséről van szó. Annak a két hajónak, a melynek itt magyar hajógyárnál való megrendelése említtetik, a következő históriája van. (Halljuk!) Amikor a tárgyalásokat folytattam, minthogy én Fiúméban még nem ismertem az illető czéget annyira felszereltnek, hogy direkte hozzá fordultam volna, mint a mely bármely hajót elvállalhat, hát nem is tettem semmit. Az a ezóg azonban, a Howard-czóg, egyszerűen meglepett egy nagyon tetszetős ajánlattal, a mely szerint legalább két hajónak a készítését elvállalja a legszigorúbb feltételek mellett. A többi között egy szakértőbizottság felülbírálása alá bocsátja a hajót s azt mondja, hogy, ha az a bizottság a hajót minden követelménynek megfelelőnek nem fogja találni, egyszerűen dobja vissza. Ez lévén kéznél, én az Adria-társulatot felszólítottam, hajlandó lenne-e ilyen ajánlatra reflektálni; mert megjegyzem a t. képviselő úrnak, hogy nem állami hajóról van szó. nem állami megrendelésről, líanem az Adria számlájára történő megrendelésről; és az Adria bizonyos feltótelek mellett belebocsátkozott a tárgyalásba. Tudomásom szerint véglegesen még máig sincs a kérdés megoldva. Mit tettem tehát ón? Daczára annak, hogy a ezóg egész felszerelése meggyőződésem szerint nem felel meg egy tökéletes hajógyár követelményeinek, egyetlen alkalmat sem akartam elszalasztani arra nézve, ha a szigorú feltételeknek minden tekintetben megfelelően egy ilyen czég vállalkozik ilyen hajók készítésére, hogy ez a czég ettől elzárassék. A másik, a mit tettem, az, hogy itt abban az esetben, ha csakugyan létrejön ez a megrendelés, a kellő kautelák ós a kellő garancziák mellett, a magyar vasipar számára jelentékeny, körülbelül 650.000 forint ára megrendelés keletkeznék belőle. Azt hittem tehát, hogy ez nem megvetendő dolog. Azt szintén kikötöttem, hogy minden, a mi Magyarországon termeltetik a hajóalkatrészek közül, első sorban természetesen a,z egész vasszerkezet, hazai termékből állíttassék elő. Ily módon tehát bizonyos keresetet gondoltam biztosíthatni a hazai iparnak. Ennek egy másik következménye azután természetesen az, hogy a törvény értelmében . . . Pichler Győző: Itt van! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Kérem, hisz elmondom egészen úgy, a mint van! A hajóépítési kedvezményt az illető czég a törvény értelmében bizonyos mértékig igénybe veheti. Pichler Győző: 250.000 korona! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Ebben a tekintetben ón természetesen a szigorú korlátokat betartani kívántam és a konczesszió, a melyet e tekintetben tettem, nem a maximum, a melyet el lehet érni, mert — habár hazai vállalat az is, ezt nem lehet tagadni, ennek az érdekeit is elő kell mozdítani — nem akartam e kedvezményt drágán megvásárolni. így áll most a dolog. Hogy már most az