Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-672

(572. országos ülés 1901. márczius 2-án, szombaton, Q[ geségét képezi: azért én egy ilyen védrend­szernek további fentartásához szavazatommal nem járulhatok, és ez okból a költségvetést sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső balolda­lon,.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfog­lalni, képviselő urak. A folytatólagos ülést megnyitom. Lukáts Gyula jegyző: Rátkay László! Bátkay László: T. képviselőház! (Hall­juk f Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Az ülés elején az elnök úr a ház hozzájárulásával kimon­dotta, hogy a ház egy órakor áttér az inter­péllácziőkra. Most háromnegyed egy óra van: csak egy negyedóra hiányzik az egy órához. Már pedig, t. képviselőház, ón vagy hosszasan beszélek, ós akkor megszakítjuk azt a sor­rendet, a mely megállapíttatott, vagy pedig nagyon is röviden kellene beszélnem, hogy egy negyedóra alatt befejezzem beszédemet, a mit meg nem tehetek. Ezért tehát kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet hétfőn mondhassam el. Elnök: Beleegyezik a ház? (Igen!) Ennek következtében a t. ház legköze­lebbi ülés napirendjére nézve vagy bátor elő­terjesztést tenni. Javaslom a t. háznak, hogy a hétfőn dél­előtt 10 órakor kezdődő ülésre a mai napi­rend tétessék át. Elfogadja a t. ház? (He­lyeslés.) Úgy ezt határozatilag kimondom. Következnek az interpellácziók, és pedig Rakovszky István képviselő úr interpelláeziója az Adria magyar tengerhajózási részónytár­saság adója ügyében a pénzügyminiszterhez. Rakovszky István : T. ház! Egész őszin­teséggel kijelentem, hogy az én interpelláczióm tendencziózus. (3£ozgéis a jobboldalon.) Én nem azért teszem ezt az interpéllácziót, mintha a t. pénzügyminiszter úrnak ez ügyben való el­járását akarnám a kritika tárgyává tenni, mert konstatálnom kell, hogy épen az ő pénz­ügyminisztersége alatt történtek meg ebben az ügyben, a melyben interpellálok, a törvé­nyes lépések. Én, t. képviselőház, ezt az m­terpelláeziót azért teszem, mert összefüggésben látom egy törvényjavaslattal, az Adria-javas­lattal, a mely itt nemsokára tárgyalás alá kerül, összefüggésben látom az mkonpatibili­tási esetekkel, a melyeket én elégszer élesen támadtam itt e házban. A tétel úgy van fel­állítva azon urak részéről, a kik különféle féle vállalatokban igazgatótanáesosi állásokat foglalnak el, hogy abban a perezben, a, midőn ezt teszik, nem az önérdeket, hanem a köz­érdeket szolgálják. Ez az eset. a melyet ón most szóba fogok hozni, élénken meg fogja világíttatni, miként érvényesítik ezek az urak szolgálatukat a közérdekben. T. ház! Az eset egyszerűen abban áll, hogy az Adria tengerhajózási társaság fenn­állása óta a harmadosztályú kereseti adóját le nem rótta. Míg a legutolsó, legszegényebb mesteremberből, kereskedőből kipréselik az utolsó krajezárt is, addig egy hatalmas pónz­órdekszövetkezet nem rója le adótartozását s annak a kötelességnek a teljesítését, a- mely­nek a legszegényebb is aláveti magát, a jólét­ben élők. a gazdagok megtagadják. (Úgy van! Ugy vau! a baloldalon.) T. ház! Az Adria tengerhajózási vállalat megtagadja most. mikor a pénzügyi hatóság­évek hosszú sora után kötelességszerűen eljár, a harmadosztályú kereseti adónak a lerová­sát. S ezt következőleg indokolja, (olvassa): ^Hivatalos akta. 97.773. számú adójavas­lat. 1900. szeptember 6-án. 4. kerület, 379.900. jegyzőkönyv. Adria magyar királyi tenger­hajózási rész vény társaság, Ferencziek-tere 6. szám. A társaság képviselője ár. Rosenberg Gyula a sérelmeket három pontban foglalja! össze : 1. Elsőbbségi kötvénytörlesztés ezímóii a a tiszta nyereséghez hozzáadatott 259.800 ko­rona, holott a törlesztést nem a jövedelemből fedezték, hanem azon összegekből, a melyek időfolytán az értékcsökkenésekből keletkeztek. 2. Az építés alatti hajókra teljesített rész­letfizetések kamatjai, 58.470 korona 98 fillér, adóalapúi vétetett fel, holott ez, mint át­meneti tétel a mérlegben, adó alá nem esik. 3. Állami szubvenczió czímón 1,140.000 korona, daczára az eddigi 19 évi ellenkező gyakorlatnak az adóalaphoz üttetett, holott, ha a szubvenczió levonatik, a, társaság tiszta nyereséget nem mutat fel, a, mint hogy eddig mindig így is volt és soha társulati adót épen azért nem fizetett, mert az állami hozzá­járulást adóalapnak nem vették. Kéri tehát e három pontban felsorolt tételeknek, vala­mint az 1897. és 1898. évi adóalapokhoz ütött hasontermészetű tételeknek levonását a. tiszta nyereségből. Előadó reflektálva, kijelenti ad 1.: az elsőbbségi kötvénytörlesztési összeg a tiszta nyereségből a pénzügyi bíróság 74. ex 92. számú határozata értelmében le nem vonható. Ad 2.: Az építés alatti hajókra teljesített részletfizetések kamataiból bizonyítva van. hogy azon fiktív kamatok és így bizonyíték hiányában az adóalaphoz ütni kéri azokat. Ad 3.: Állami szubvenczió az elért nyereség­12*

Next

/
Thumbnails
Contents