Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-672

<>72. országos ülés 1901. niíVrezins 2-An, szombaton. 81 czoztassók. Erre is azt felelte .az igen tisztelt államtitkár úr, — a mire, megvallom, nagyon csóváltam a fejemet, sőt még a. honvedtisztikarban is láttam fejcsóválást azon nyilatkozata felett — hogy a magyar a vele született m^erseségónél fogva nem való csikónevelósre. Molnár Imre: Ez abszurdum: Thaly Kálmán : Engedelmet kérek, Árpád apánk is lóháton jött be a hét vezérrel, lóháton pusztították végig Európát és azóta is a magyar huszárság a leghíresebb lovaslegénysóg volt mindig. A kuruczkatonaságban is voltak lovascsapatok, melyek 24 óra alatt 20 mérföldet lovagoltak, s bizony azoknak a csikóit is magyar emberek nevelték. Megvolnék elégedve, ha olyan lovasságunk volna, mint az volt, vagy a melyekkel Hadik generális Berlint bevette, pedig bizony azokat a csikókat magyar emberek nevelték, daczára a velük született nyerseségnek ós durvaságnak. Én azt hiszem, ez nem volt roszindulatböl mondva, hanem véletlenül csúszott ki az államtitkár úr ajkain, a. mi akárkivel megeshetik; de higyje el nekem, országszerte nagy megbotránkozást keltett, mert annyira lealázta fajunkat az, hogy a magyar, ez a par exczellence lovas nemzet, még csikónevelósre sem való. (Igaz! TJgy van!a szélső baloldalon.)Nagyon óhajtandó lenne, ha rektifikáltatnék ez a kifejezés, mert megvallom, mint magyar ember magam is szégyeltem magamat miatta. (Helyeslés a szélsőbalon.) A mi a csapatoknál a tisztikar egy részénél mutatkozó germanizácziót illeti, — bár hála Istennek a honvéd tisztikar szelleme általában azért még is jó, — olyanok a viszonyok, hogy nem mernek az illetők bizonyos faktorok miatt nyilvánosan nyilatkozni, vagy úgy viselkedni, a, mint azt szivük óhajtja, mert nagy kontroll alatt állanak. Ez még inkább előtérbe lép a katonai honvédségi iskoláknál. Mikor ez a nao-yfontossáe'ú intézmény reformon ment át, Fenyvessy Ferencz, mostani főispán, akkori nemzetipárti képviselőtársam — úgy emlékszem ő volt az — a legnagyobb örömmel üdvözölte ezt az eszmét és sokan a. nemzeti pártbeliek közül mondották, hogy most megvannak valósítva az ő óhajaik a katonai nevelés terén, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy a nemzeti párt beolvadjon a szabadelvű pártba. Mi, ezen az oldalon idők nem örvendtünk ennek a módosításnak valami nagyon, sőt én ellene is szólottam, mert nem tartottam üdvösnek, sőt móltányosnak sem, hogy mi csakis magyarpénzen, a honvédség számára neveljünk olyan ifjakat, a kiknek javát, tejfelét, zsírját joga van kiszedni a hadügyminiszternek a maga számára. Kitanítjuk, kineveljük őket, s a hadKÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXXIV. KÖTET. ügyminiszter a legjavát elviszi magának, mert a statumok szerint joga van hozzá, ós beosztja őket vezérkari és más tiszteknek. Miért gazdagítsuk mi a gazdag' Ausztriát magyar pénzen nevelt tisztekkel? Erre azt felelték, hogy hiszen magának az illető ifjúnak kell ezért folyamodnia, s csak akkor veszik át a közös hadseregbe. De kérem, egy olyan 17—18 éves ifjú, ki előtt ragyogó színben festik a katonai pályát az ő tiszttanárai, hogy bírna ellenállani, ha, azt mondják neki: eredj fiam a közös hadseregbe, a honvédség csak kicsi, mellékes dolog, a te tehetségeidhez mért terrénum a közös hadseregben fog megnyílni, ott lehetsz marsai, Napóleon, Hannibál. Épen a legjobb tehetségű ifjakat van módjában a hadügyminiszternek ezen az úton tőlünk elhalászni, a kiket pedig mi a szegény magyar adózó pénzén neveltünk. Kérdésemre az igen tisztelt honvédelmi miniszter úr azt felelte, hogy ezek a honvédreáliskolákban ós hadapródiskolákba n levő ifjak különösen fognak gyakoroltatni abban, hogy a német nyelvet kellően elsajátítsák, hogy a

: közös hadseregben is annak módja szerint szolgálhassanak, sőt a honvédségben is a kapitányi rangnál feljebb mehessenek, mert tudvalevő, hogy századosnál feljebb nem léphet, a ki a honvédségnél a német nyelvet tökéletesen nem birja. Kérdeztem- a honvédelmi miniszter urat. hány tantárgyat tanítanak ezekben a- katonai iskolákban németül. Azt mondta : nem tudom, még nincs elhatározva, a szervezet még nem egészen kész. Ez volt a válasz. Nohát, én szeretném tudni ós megismétlem ezt a kérdést, igen tisztelt kormány ós tisztelt államtitkár úr: én nem a Ludovika Akadémiáról, mint akadémiáról szólok most, hanem a katonai alreáliskolákról, a hadapródiskolákről és az előkészítő tiszti tanfolyamokról, a melyekből átvehetők egyes növendékek a, közös hadseregbe is, hány tantárgy adatik elő németül, hetenként hány órán keresztül és melyek azok. Hogy ezt tudja, ahhoz a t. háznak, azt hiszem, teljes joga, van. Itt vannak a. kezem alatt a honvédelmi miniszter úr jelentései ezekről az iskolákról. Elmondják ezek a jelentések, hogy hány növendék kap jeles, hány jó osztályzatot, hánvan folyamodtak stb., de hogv melvik tantárgyak taníttatnak német nyelven, az nincs megmondva. Pedig, ha mi szavazzuk meg a költséget, akkor jogunk van tudni ezt is. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Én félek attól, hogy e tekintetben is túllépés történt. Amryit pedig különösen hangsúlyozok az itt Budapesten szemmel látott dolgokról. (Halljuk! Halljuk!) hogy a, Ludovika Akadémiában is a német nyelvre különös súlyt helyeznek