Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-672

072. országos ülés 1901. 11 gozzák, szóval a tulajdonképeni vezényletet, mint a hogy azt a tábori tisztek szokták, intézik. Ezeknek a tiszteknek bizonyos jelvényük van; a mennyiben a császári és királyi közös hadseregbeli vezérkar zöld, duplagombos uniformisát megtartván, karjukon vitézkötést viselnek, s ezzel jelzik, hogy ők a honvédséghez vannak kivezényelve. Egy kissé eltér tőlük azon vezérkari tisztek egyenruhája, a kik eredetileg is a honvédséghez tartoznak, de vezérkari szolgálatra osztattak be. A dolog már most annyira ment, hogy megvallom, nagy megbotránkozást keltett bennem is, mert én abban törvénysértést látok. Tudniillik az Armee-Verordmmgsblattban, a közös hadügyminisztérium hivatalos közlönyében olvastam kinevezéseket, a melyekkel X vagy Y császári ós királyi vezérkari törzstiszt nem a honvédcsapatokhoz, hanem a honvédelmi minisztérium valamelyik ügyosztályába neveztetik ki Krieghammer közös hadügyminiszter úr által. Ez benne van így az Armee-Verordmmgsblattban. Nem tagadom, hogy benne volt a Honvédségi Rendeleti Közlönyben* is. De mi köze a honvédelmi minisztérium személyzetének a közös hadügyminiszterhez? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt én már a közös hadügyminiszter illetéktelen beavatkozásának tekintem. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert a

; honvédségről szóló 1869-iki törvény azt rendeli, hogy a honvéd tisztikar tagjait a magyar honvédelmi miniszter felterjesztésére ós ellenjegyzése mellett ő Eelsége nevezi ki. Hát igen kérném a t. miniszterelnök, vagy a t. államtitkár urat, legyenek olyan kegyesek felvilágosítást adni arra nézve, hogy ezeket a honvédségnél alkalmazott közös hadseregbeli vezérkari tiszteket kinek az előterjesztésére ós ellenjegyzése mellett nevezi ki ő Felsége ? Krieghammer közös hadügyminiszter ellenjegyezte-e alkalmazásukat, vagy pedig báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter úr? Mert ón ebben igen lényeges különbséget látok ós egykor a honvédelmi minisztériumban is igen nagy különbséget láttak. Azért óhajtanék megnyugtató választ nyerni ez ügyben, mert semmiképen sem akarom feltételezni, hogy a közös hadügyminiszter ellenjegyzése mellett vezérkari tisztek a honvédségnél, pláne a honvédelmi minisztériumban, pláne mint osztályvezetők alkalmaztassanak. Arra nézve tehát, hogy nincs-e esetleg törvénysértés és a magyar minisztérium joga fentartatott-e az előterjesztés tekintetében, szíves felvilágosítást kérek. Általában a vezérkari tisztek intézményének ilyetén fejlesztését, mint a hog3~ a múlt évben történt, én sérelmesnek tartom és a honvédség eddig megőrzött, csak némi látszóárczins 2-án, szombaton. ^C) lagos önállósága ellen is intézett merényletnek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert igaz, hogy a tábornoki kar eddig is közös volt; a mennyiben az 1869-iki törvény szerint a közös hadseregbeli tábornokok alkalmazhatók a honvédségnél is, tehát a, közös kinevezések is előfordulnak. De az már továbbfejlesztése ennek, hogy most már a vezérkari kisebbrangú tisztek, mondjuk, századosok is a magyar honvédség ily kategóriáiba vétetnek. Ezzel most már odajutottunk, hogy honvédségünkben nemcsak a tábornokok, hanem a századosok bizonyos kategóriája is a közös hadügyminiszter befolyása alatt állanak, a ki akkor vonja viszsza a, honvédségtől az ilyen tiszteket, a mikor neki tetszik, és ezzel esetleg a "honvédség mozgósítás alkalmával, képzett vezérkari tisztek hiányában fog szenvedni, a mi megint nagy felelőséggel járó dolog volna. Nagyon kívánatosnak tartanám, ha erről a vezérkari új intézményről részletes ismertetések kerülnének elénk. Azt hiszem, a képviselőháznak, a törvényhozásnak feltétlenül joga van beletekinteni ebbe az ügybe és megvizsgálni, hogy mennyire terjed a közös hadügyminiszter befolyása és mennyi marad meg a honvédelmi miniszter befolyásábéd ezeknek a tiszteknek alkalmazásánál ós kinevezésénél. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A honvédség jelzett beolvasztási irányzatáról szólván, nem nallgatha.tom el azt sem, hogy a honvédség tisztikarában, legalább annak egy részében, valamint a honvódtiszti iskolákban, nagyon is a. germanizáczió terén haladnak. Nem akarok személyes támadást intézni akkor, a mikor nyilvános felszólalásásával foglalkozom a t. államtitkár úrnak. Gondolom, Tóth János t. barátomnak az ujonczozási törvényjavaslat ügyében tartott beszédére felelve, vagy tán a főrendiházban felszólalva ixyilatkozott a t. államtitkár úr úgy, hogy örömét fejezte ki a felett, hogy a honvédtiszti karban nagyon sokan beszélnek németül, és nyilvános hetyen is sokat hallani németül beszélni, s ő örül annak, ós azt kívánja., hogy minden honvódtiszt tudjon németül. Madarász József: Isten ments! Inkább feledjék el! Thaly Kálmán: Viszont azt mondta: a t. államtitkár úr, hogy sohasem lehetett annyi sorhadbeli tisztet nyilvános helyen magyarul beszélve hallani, mint most. Állapodjunk meg ennél a két dolognál, Régi hivatásomnál fogva,, ismereteimnél fogva és hivatalos kötelességemnél fogva is, a mennyiben ezidőszerint a véderőbizottságnak legrégibb tagja, figyelemmel kisérem ezeket a viszonvokat. Konstatálnom kell, és öröm-