Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-672
l>72. országos ülés l'JOl, tem; sőt merem mondani, nemcsak én, hanem, a mint az aláirt ivek is bizonyítják, azon t. képviselőtársaim, a kikkel egy párthoz van szerencsém tartozni, szintén hasonló részvéttel, illetőleg a felgyógyulás után örömmel teltek el a t. honvédelmi miniszter úr betegségének jobbrafordulása felett. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) A mi engem illet, én a t. honvédelmi miniszter urat körülbelül 28 óv óta ismerem — ós pedig bensőleg ismerem — és bár elveink között ég és fölei a különbség, az nálam sohasem csorbította az ő személye iránti tiszteletet, (Élénk helyeslés a jobboldalon,) mint a ki fedhetetlen, tiszta, lovagias jellemű ember, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon,) mint a ki előzékeny, udvarias, szives, rokonszenves egyénisége következtében mindnyájunknak, különösen pedig az én régi szimpátiámat birja. (Éljenzés jobbfelöl,) S bár számtalanszor vitatkoztam vele itt ebben a házban az elvek felett, személyi differenczia köztünk sohasem merült fel (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Meg kell adni neki azt az elismerést, hogy a véderő bizottságban is, valahányszor politikai elveimre hivatkoztam, illetve társaimmal elveinkre hivatkoztunk, ö mindig meghajolt azok előtt. Elvek ellen nem disputált, a mint ón is részemről soha személyi indokot nem vegyítettem a vitába. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Sajnos, t. ház, hogy olyan körülmények között vagyunk, hogy a miniszter urat, bár egészsége jobbra fordult, de még nincsen abban a helyzetben, hogy személyesen jelen lehessen tárczájának tárgyalásánál '— pedig kötelességórzetót jól ismerve, tudom, hogy ha tehetné, eljönne — nélkülözni vagyunk kénytelenek. En különösen azért sajnálom ezt, mert a ki vele itt annyi sokat vitatkoztam, bizony örvendenék, ha teljes jó egészségben itt volna, mert jóízűen kidisputálhatnám itt vele magamat, (Derültség.) mint már annyi éven keresztül, annyi sok alkalommal történt. (Derültség.) Tudom ugyan, hogy ő engem elveimre nézve meg nem győz, valamint, hogy én is aligha győzhetném meg őt az ő elveire nézve, azonban közöttünk kölcsönös személyi nagyrabecsülés létezik, — legalább ón az ő egyéniségét igen nagyra becsülöm, — azért tehát mindennemű személyi momentumot kerülni óhajtok, ám de ama felmerült hirek ellenében, hogy- netalán tán vita nélkül fogna ezen hivatkozott sajnos betegségi körülményre való tekintettel a honvédelmi költségvetés keresztül menni, mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az, a ki a dolgot így fogja fel, téved. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert mi, az ezen padokban ülők, elvi párt vagyunk; (Úgy van! Úgy van! ínárczios 2-án, szombaton. 77 a szélső baloldalon.) személyek ellen nem harczolunk, sohasem is harczoltunk. hanem igenis nyíltan vallott elveinknek minden alkotmányos eszközzel való megvalósításáért küzdeni fogunk ; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) azoktól semmi körülmények között el nem állunk. Én tehát ezen elvek mellett igenis tárgyilagosan fel akarok szólalni, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mert hiszen alig van alkalom rá egy évben egyszer-kétszer: (Úyy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) az ujonozkontingens megszavazásakor, a honvédelmi vita alkalmával s legfeljebb még a delegácziók jelentéseinek tudomásod vételekor a hadügy tárgyalása alkalmával, hogy a hadsereg kérdésében felszólalhassunk. Már pedig a függetlenségi és 48-as párt programmjának sarkalatos alappontjaihoz tartozik, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon,) a melytől mi semmi körülmények között el nem térhetünk: követelni az önálló nemzeti hadsereget. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt hangsúlyoznunk kell, és pláne ilyen kiváló alkalommal, mint a minő a honvédelmi tárcza tárgyalása, a mint hogy hangsúlyoztuk is mindenkor, és én nagy hibát követnék el, menthetetlen hibát, ha akkor, a midőn t. pártom engem bizott meg a felszólalással, nem követelném ós hangsúlyoznám mindenekelőtt azt, hogy mi, úgy a mint minden önálló országnak, minden önálló nemzetnek meg van a maga hadserege, ernyedetlenűl ragaszkodunk ahhoz, hogy Magyarországnak is meg legyen és életbe lépjen saját nemzeti védereje. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sőt, t. ház. meg is vagyok és meg vagyunk győződve arról, hogy egykor — adja Isten, hogy minél előbb, — és talán előbb, mintsem némelyek gondolnák, meg is fog történni a mi óhajtásainknak megvalósulása, mert meg kell annak történnie ! (Úgy van ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi tehát, igenis, a mint hívei voltunk a múltban, úgy hívei leszünk a jövőben is az önálló magyar hadsereg eszméjének. (Élénk helyeslésés a szélső baloldalait,) Óhajtanok, hogy bárcsak a hadügyi és a honvédelmi vita helyett, az önálló magyar hadsereg mint tényleg létező intézmény kérdéseiben nyilatkozhatnánk ; azonban az a körülmény, hogy ez ezúttal, fájdalom, még nem lehetséges, nem tart bennünket vissza attól, hogy a véderő eme alkatrészeiről, minden adandó alkalommal kifejtsük nézeteinket, a minő alkalom a jelenlegi is. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon,) T. ház! Boldogult Irányi Dániel, feledhetetlen emlékű, tiszta jellemű, jeles volt pártvezérünk ós képviselőtársunk által sokszor hangoztattatott itt, valamint pártunk más szónokai is a múltban mindig hangsúlyozták.
