Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-671

74 (!71. országos ülés 1901. márczins 1-én, pénteken. vagy azt kiegészítő törvényhozási intézkedé­seket kivan 20; a budapesti kamara által ki­dolgozott tervezetet"változatlanul egyetlenegy pártolja,, tudniillik a kecskeméti, és talán még a. szegedi lenne hajlandó a javaslatba hozott csekélyebb módosításoktól el állani, 17 vidéki kamara, nagyobbrészt lényeges és az alapel­veket érintő módosításokkal fogadja el; ki­lenez még módosítással sem. De mik legyenek ezek a módosítások? Ezt a kérdést ki fogja eldönteni ? Én fogom eldönteni, vagy az egj^es kamarák fogják az egyéni jogokba mélyen belenyúló intézkedéseket megtenni? Ez lehe­tetlen. Azért e javaslatot még bizottsági tárgya­lásra sem ajánlom; (Helyeslés.) mert nincs is úgy megszövegezve, hogy a tárgyalás egyál­talában ereclmómn-e vezethetne. A bizottság­nak akkor az egész nyugdíjintézet kérdését, a nyugdíjintézet alapszabályait is meg kellene alkotnia.; így ez a. javaslat nem fogadható el. Kérem tehát a, t. házat, méltóztassék a javas­latot tárgyalás nélkül félre tenni. (Helyeslés.) Visontai Soma: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy csak röviden reflektáljak egy-két dologra, mely beszédemben, lígy látszik, félreértésre szolgáltatott okot. (Halljuk!) T. ház! Én nem a. budapesti kamara alap­szabályait nyújtottam ma, be. hogy annak a törvényhozás által való elfogadását kérjem; hanem törvényi a, vasla, tómban csak a. keretet kívántam megadni, a melyen belül azután úgy az alapszabályok meg lesznek alkothatok, va­lamint az intézet is létesülhet, ós az. a mi ezen intézmény megteremtésére czélszerűnek és jónak mutatkozik. Én nem bocsátkozhatom itt a t. miniszter úrral vitába, hogy mi jó és mi rossz az alapszabályokban, mert hiszen annak idejében, ha már az elvi keretet a tör­vényben megteremtette a. .törvényhozás, mód­jában lesz a t. miniszter urnak az alapsza­bályokat elfogadni, vagy nem fogadni el és czélszerü módosításokra óhaját kifejezni. Az alapszabályok fölötti vitatkozás bizonyáfa nem tartozik a parlament elé. Mert annyi .autonó­miát csak mégis kivan biztosítani az ügyvédek részére a. t. miniszter úr, ha a. törvény meg­teremtetik, hogy joguk van nekik az országos nyugdíjintézetet létesíteni, hogy a, hozzájáruló kamarák az alapszabályokat a. maguk czél­szerűségi felfogása, szerint létesítsék. Már most miről lehet itt legfeljebb szó? Hogy a. kama­rák hozzájárulása olyan legyen, a mely a ka­marai tagok intenczióját kifejezi. Ezt a t. miniszter úr úgy érheti el, ha beleegyezik, hogy javaslatom az igazságügyi bizottsághoz uta­síttassák. Akkor a javaslat rövid pótlásával ki lehet azt mondani, hogy például ahhoz, hogy egy kamara csatlakozzék a. nyugdíjinté­zethez, az összes tagoknak nem egyszerű ab­szolút többsége, hanem talán kétharmad ré­szének, vagy méltóztassék talán mondani, a. tagok háromnegi^ed részének a szavazata szük­séges. Ezzel, azt hiszem, eléggé ki lesz fejezve az, hogy az illető kamara azt az intencziót táplálja, hogy az országos nyugdíjintézethez hozzájáruljon. Egyébiránt a t. miniszter úrnak az az előterjesztése, a melyet most hallottunk, hogy Magyarország 26 ügyvédi kamarája közül csak három van, mely elvileg ellenzi a nyugdíj­intézetet, 23 pedig szükségesnek tartja, csak azt bizonyítja, hogy semmi akadály nem forog fenn arra nézve, hogy az általam benyújtott javaslat legalább is az igazságügyi bizottság­nak tárgyalás végett kiadassák. Ha a részle­tek tekintetében merülnek fel eltérések, az nem tartozik a törvény módosítására; az én javas­latom csak azt czélozza, hogy elvileg mondja ki a, törvényhozás, hogy a kamaráknak joguk van az illetékeket kivetni; a módozatok azután a, részletes kivitelre tartoznak. Annyi­val inkább volna szükséges ós annyival inkább kérem a t. házat, hogy javaslatomat az igazság­ügyi bizottságnak kiadni méltóztassék, mert a t. miniszter úr kijelentésében nem is biztatott azzal, hogy más úton kívánná a nyugdíjinté­zet létesítését előmozdítani. (Helyeslés a hal- és szélső halai dalon.) Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Csak azt jegyzem meg, hogy köszönet­tel fogadom a t. képviselő úr kijelentését, hogy módomban lesz az, hogy az alapszabályokat elfogadjam, vagy el ne fogadjam. Annál in­kább köszönettel fogadom ezt, mert az elébb azt méltóztatott mondani, hogy megsértettem a. törvényt és az ügyvédi kar autonómiáját azzal, hogy az ügyvédi nyugdíjszabályzatot nem fogadtam el. Ezzel az el vagy el nem fogadási jogommal azonban nem akarok élni, s egy iga.zságügyminiszter sem élhet vele. Mert e kérdések oly mélyen belenyúlnak az ügyvédi kar szervezetébe és oly mélyen nyúlnak bele az egyéni szabadságba, (Igaz! a szélső baloldalon.) hogy ezt sem a miniszterre, (Helyeslés a jobb­és baloldalon.) sem a kamara többségére nem lehet bizni. A mennyiben a törvényhozás szük­ségesnek látja a kötelező ügyvédi nyugdíjinté­zet létesítését, ő neki kell törvényben meg­állapítani az elveket. A többi törvénynél is, melyekre a képviselő úr hivatkozott, mint pél­dául a munkásbiztosítási törvénynél, a tör­vényben vannak az elvek megállapítva, a me­lyek alapján a biztosítás történik. Épen ezért, minthogy a képviselő úr ja­vaslatának nincsen háttere, — hisz a t. kép-

Next

/
Thumbnails
Contents