Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-671
04 Ctl, országos ülés 1901. márczius 1-én, péntekéit. Rátkay László: T. képviselőház! Már tavaly, az igazságügyi tárcza tárgyalása alkalmává] rámutattam az igazságügyi kormányok azon mulasztásaira, a melyek a telek-" könyvvezetési ügyekben előfordulnak. Ez, t. képviselőház, nagyon fontos, és azt mondhatnám, az egész nemzetet érdeklő kérdés, mert hiszen csak maga a föld-adó 29 millió ós ez a tényleges birtoklással van összefüggésben. A t. igazságügyminiszter úr tavalyi beszédében ígéretet tett arra nézve, hogy a telekkönyv vezetés kérdését tanulmán3 r ozni fogja. Tudom, t. képviselőház, hogy igazságügyi törvényeket nem lehet máról holnapra gyártani és meghozni, az Ígéreteket azonban a kormánynak meg kell tartania. (Hely esi én a szélső baloldalon.) A t. igazságügyi kormány ebben a kérdésben egyetlenegy lépést sem tett. Én úgy tudom, hogy az igazságügyi kormány tervezte, hogy magában az igazságügyminisztériumban egy ügyosztályt alakít, a mely ügyosztálynak teendője volna a telekkönyvezós és a, tényleges birtoklás kérdését tanulmányozni, a hozott törvényeknek a hiányait és mulasztásait kodifikálni, összevonni, és ebből a czélból kúriai bírót ki is nevezett. De erről alig hallani többet, hogy történt volna valami. T: képviselőház! Annak feltüntetése czéljából, hogy ezek a mulasztások nemcsak az egész nemzetre hatnak ki, hanem sokszoregy-egy terület lakosságát valósággal elviselhetetlenül sújtják, felhívom at. igazságügyminiszter úr figyelmét Tolna vár megy éneik egy nagyközségére. Megjegyzem előre, hogy nem hazabeszélek, mert nem az ón kerületem. Ez a község szooziális mozgalmaktól, szocziális láztól szenved már évek hosszú sora óta. Miben kereste a magyar kormány a gyógyítást? A csendőrségben. Három év előtt le is verték a szocziális mozgalmakat azzal, hogy egy pár embernek a vére széthullott. ígéretet kapott ez a község arra nézve, hogy a most folyó legelő-elkülönítés, és ezzel kapcsolatosan mintegy 29.000 holdra menő terület telekkönyvezése keresztül lesz vive. Hat év óta semmi sem törtónt. Folyamodott a község, megajánlotta az igazságügyminisztériumnak, hogy nem kell neki egyéb, mint egy biró és egy telekkönyvvezető, fizeti szívesen ezeknek a költségét, mert tudta., hogy a magyar államnál csak úgy lehet valamit lei vinni, ha mindjárt pénzbeli ellenértéket is kínálnak. A községnek ezt az ajánlatát az igazságügyi kormány, mint lealázót. visszautasította ; de hogy semmit sem tesz, azt nem tekinti lealázónak. Mert odalent nem történt egyetlenegy lépés sem. Kineveztek egy telekkönyvvezetőt, és egy telekkönyvvezetőnek a. munkájával "akarják ezt megcsináltatni, pedig akkor el fog tartam tíz évig. T. képviselőház! Ismét csak a szegény ember szenvedi ezeket a umlasztásokat. Tudok ott telekköm-veket, méltóztassék az igen tisztelt igazságügyminiszter úrnak utánna nézni, 2—400 négyszögöl területű telkek földarabolva 8—10—15—20 telekkönyvben külön vannak. Most egy-egy hagyaték-tárgyalásnál, vagy egy rendezésnél minden telekkönyvet ki kell venni, mindegyikért egy forint bélyeget és egy forint díjat fizetni, úgy, hogy egy 200 forint értékű hagyatéknál a telekkönyvek beszerzésének költsége 25— 30—40 forintra rug. T. ház! Ezek a, nmlasztások nem menthetők. Ha a t. igazságügyi kormány lealázónak tartja a községnek azt a.z ajánlatát, hogy fizeti a. kiküldendő bírónak és telekkönyvvezetőnek munkáját, akkor méltóztassék gondoskodni arról, hogy ez a munka végre is legyen hajtva! És ha ez az indok nem elegendő az igen tisztelt kormánynak, akkor hozzáteszem, hogy a kincstár sem fog károsodni, mert ezen a 29.000 hold területen most nem adják és veszik a birtokokat, nem lóvén azok telekkönyvezve, holott, ha a telekkönyvezós megtörténik, az a-dás-vétel is fog szaporodni, és biztosíthatom az igen tisztelt miniszter urat. hogy a biró, meg a telekkönyvvezető költsége bélyegekben is megtérül a. kincstárnak. Erre kívántam felhívni az igen tisztelt miniszter úr figyelmét. Elnök: Szólásra senkisem lévén feljegyezve, kérdem a, t. ház tagjait, kíván-e valaki jogával élni? (Nem!) A mennyiben nem, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kivan szólani! Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad mindenekelőtt Barta Ödön t. képviselőtársam nagyérdekű beszédére reflektálni. O mindenekelőtt egy szemrehányással illet engem, azzal tudniillik, hogy ki van adva, a rendelet, hogy egy bírónak a törvényszéknél legalább 120 ítéletet kell szerkesztenie évente, ha. előléptetésre akar számítani. Barta Ödön: Azt nem mondtam! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Erre nézve semmiféle rendelet nem létezik ; nem is készítenek átlagban 120 ítéletet a törvényszéki bírák, nem is jut egyre annyi, hanem csak 40—70 ítélet. Van ugyan olyan biró, a ki 120 ítéletet dolgoz ki, van olyan, a ki többet is dolgozik a járásbíróságnál, a, dolog természete szerint a 120 nem is valami sok, mert 200, 200-on felül, sőt 300 Ítéletet is hozhat egy biró, ós még ez sem valami sok. Felhozza a t. képviselő úr azt, hogy az időszaki vizsgálatoknál a tábla elnöke klasszi-
