Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-671

(571. országos ülés 1901. íiiárcrius lén, pénteken. 59 uzsoratörvónynyel támadnak, sem az, a ki ezzel támadni akar, a jogérzékét sérti min­denkinek, a ki komolyabban foglalkozik ezek­kel a kérdésekkel. Példáiíl míg a magánember az által, hogy egy áldozatnak szorult helyze­tét felhasználva, magasabb kamatokat köt ki magának, mint a milyent a törvén}" korlátai megszabnak, ezzel uzsoravótségbe esik, addig ugyanaz az ember, ha kereskedelmi törvé­nyünk értelmében maga mellé még hat társat szerezve részvénytársaságot csinál, a részvény­társaság keretében szabadon űzheti a maga­sabb kamatszedóst, mert bankok ós takarék­pénztárak alakjában szedhet 15°/ü-ot is, a nélkül, hogy a büntető igazságszolgáltatás keze őt utolérné. (Ugy vau! Úgy vaui a szélső bal oldalon.) Hol itt az igazság? Hol van az uzsoratörvénynek áldásos hatása ? (Ugy van ! a szélsőbalon.) Az, a ki üldözöttnek tekinti magát, panaszkodik, mert tudja, hogy a másik mily módon búvik ki a megtorlás alól; az pedig, a kit ily módon tönkre tesznek, szin­tén panaszkodik, hogy nem talál orvoslást. Én azt tartom, t. ház, az élet követelményei­hez kell mindig alkalmazkodni ok az igazság­ügyi alkotásoknak. (Ugy van ! Igaz! a szélső baloldalon.) Nem kell attól tartózkodni, hogy novelláris intézkedéseket tegyünk, a mikor az élet kimutatja szükségét, tartózkodni azért, mert nagy alkotásokon törjük a fejünket. így van ez a büntetőtörvénynyel is. Evek hosszú sora óta az egymást felváltó igazságügyim ­niszterek, a szónokok jobb- és baloldalról egy­aránt hangoztatják a módosítás szükségét ; hangoztatják, hogy a büntető törvénynek a csalásra vonatkozó rendelkezései tarthatatla­nok, mert az igazságszolgáltatásnak ezen módja mellett ezreket fosztottak már ki Magyar­országon, még pedig épen a kisebb exiszten­cziák közül, kifosztották például ügynökök oly ígéretekkel, a melyek megbízóikat nem köte­lezték. Hogy ezeken ne lehessen egy három soros novelláris törvénynyel segíteni és módo­sítani akár a kereskedelmi törvényt, akár a büntető törvónykönynek a, csalásra vonatkozó részét és ezt azután az élet szükségletéhez képest alkalmazni mindaddig, a míg a nagyobb revízió- megtörténhetik, azt az ón gyarló eszemmel belátni nem tudom. (Helyeslés és tet­szés a szélsőbalon.) Hiszen szép dolog az, hogy ankéteken felhangzanak az óhajtások: vajha a büntető­törvénykönyv revideáltatnék. Hiszen míg egy szerves, nagy munka, létesül, ezer meg ezer jogtalanság történik a bíróságok szeme láttára és az igazgágügyminiszter úr tudtával. Ezt tovább tűrni egy napig sem volna szabad. Hacsak egy ártatlant ítélnek el, vagy csak egy bűnös szabadul büntetlenül, a. jogrendnek ép oly zavara áll elő, mintha száz ilyen eset történnék. (Ügy van! Igaz! a_ szélsőbalon.) Az igazságszolgáltatásnak mindenkire ki kell ter­jednie, az igazságszolgáltatásnak utói kell érnie mindenkit, a ki a büntető törvénykönyv­vel, a közérdekkel összeütközésbe jön. így vagyunk a feltételes elítélésre vonat­kozó kérdéssel is, a melyre nézve szintén ígé­reteink vannak. Miért ne lehetne a feltételes elítélés intézményét beilleszteni a büntetőtör­vénykönyvbe? Hiszen ha a, büntetőtörvény­könyv illető részét novelláris úton kiegészít­jük, meg van oldva a kérdés. Készen van a tervezet, mégis késlekedünk, mert várjuk, hogy újabb ós újabb novelláris intézkedést igénylő eszmék támadjanak. így azonban soha sem leszünk készen, pedig a képviselőhá,z nap­lói évtizedek óta mutatják fel a panaszokat és ígéreteket a nélkül, hogy ezek a beváltás stádiumába jutnának. Egy sajnálatos tényre kell rámutatnom, és ez az, hogy a t. miniszter úr tegnap csak ismételte, a mit már a múlt évben is kijelen­tett, hogy ugyanis a telekkönyvi betétek szer­kesztésére szerzett tapasztalatai, fájdalom, olyanok, a melyek a mieinkkel megegyeznek. Nem vált be az intézkedés, nem hozta meg azt az eredményt, a melyet hozzáfűztek. Ha ez így áll, akkor ebben a kérdésben nem sza­bad tovább experimentálni. A t. miniszter úr Ígéretét, hogy törvényt kell készíteni, és módo­sítani kell az eddigi törvényt, hogy új telek­könyvi intézményeket kell létesíteni, megnyug­tató tudomásul veheti mindenki ; a t. miniszter úr ígéreteit az ő szakértelmével be fogja vál­tani. De addig mi fog történni ? Folynak a betótszerkesztósek, ugyanazon, az alapon, mint eddig, tehát kidobjuk a pénzt; nem foly ­nak azonban a szerkesztések azzal a kitar­tással, azzal az erélvlyel, a mint kívánatos volna, tehát a. munkát sem valósítjuk meg. Thaly Kálmán : Nagyon lassan csinálják. Barta Ödön: A t. miniszter ár ígéreté­ben nem foglaltatik ugyan benne, de impli­czite belemagyarázom, hogy a miniszter úr egyik feladatául tekinti a telekkönyvek oly átdolgozását, amely jobban megfog felelni a hitel- ós birtokbiztonság követelményének. Mert ez eddig nem volt meg, ós nem lesz meg addig, a míg a telekkönyv a kataszterrel össz­hangba nem hozatik. Oly állapot mellett, a. mely ma fennáll, a mely miatt egész vár­megyéket fenyegetnek a jelzálogintézetek a hitel megvonásával, azért mert a jelenlegi viszonyok közt megtörténik, hogy valamely azonossági bizonyítvány tételei később nem találtatnak valódiaknak ilyen állapotok mel­8*

Next

/
Thumbnails
Contents