Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-671
(571. országos ülés 1901. íiiárcrius lén, pénteken. 59 uzsoratörvónynyel támadnak, sem az, a ki ezzel támadni akar, a jogérzékét sérti mindenkinek, a ki komolyabban foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Példáiíl míg a magánember az által, hogy egy áldozatnak szorult helyzetét felhasználva, magasabb kamatokat köt ki magának, mint a milyent a törvén}" korlátai megszabnak, ezzel uzsoravótségbe esik, addig ugyanaz az ember, ha kereskedelmi törvényünk értelmében maga mellé még hat társat szerezve részvénytársaságot csinál, a részvénytársaság keretében szabadon űzheti a magasabb kamatszedóst, mert bankok ós takarékpénztárak alakjában szedhet 15°/ü-ot is, a nélkül, hogy a büntető igazságszolgáltatás keze őt utolérné. (Ugy vau! Úgy vaui a szélső bal oldalon.) Hol itt az igazság? Hol van az uzsoratörvénynek áldásos hatása ? (Ugy van ! a szélsőbalon.) Az, a ki üldözöttnek tekinti magát, panaszkodik, mert tudja, hogy a másik mily módon búvik ki a megtorlás alól; az pedig, a kit ily módon tönkre tesznek, szintén panaszkodik, hogy nem talál orvoslást. Én azt tartom, t. ház, az élet követelményeihez kell mindig alkalmazkodni ok az igazságügyi alkotásoknak. (Ugy van ! Igaz! a szélső baloldalon.) Nem kell attól tartózkodni, hogy novelláris intézkedéseket tegyünk, a mikor az élet kimutatja szükségét, tartózkodni azért, mert nagy alkotásokon törjük a fejünket. így van ez a büntetőtörvénynyel is. Evek hosszú sora óta az egymást felváltó igazságügyim niszterek, a szónokok jobb- és baloldalról egyaránt hangoztatják a módosítás szükségét ; hangoztatják, hogy a büntető törvénynek a csalásra vonatkozó rendelkezései tarthatatlanok, mert az igazságszolgáltatásnak ezen módja mellett ezreket fosztottak már ki Magyarországon, még pedig épen a kisebb exisztencziák közül, kifosztották például ügynökök oly ígéretekkel, a melyek megbízóikat nem kötelezték. Hogy ezeken ne lehessen egy három soros novelláris törvénynyel segíteni és módosítani akár a kereskedelmi törvényt, akár a büntető törvónykönynek a, csalásra vonatkozó részét és ezt azután az élet szükségletéhez képest alkalmazni mindaddig, a míg a nagyobb revízió- megtörténhetik, azt az ón gyarló eszemmel belátni nem tudom. (Helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Hiszen szép dolog az, hogy ankéteken felhangzanak az óhajtások: vajha a büntetőtörvénykönyv revideáltatnék. Hiszen míg egy szerves, nagy munka, létesül, ezer meg ezer jogtalanság történik a bíróságok szeme láttára és az igazgágügyminiszter úr tudtával. Ezt tovább tűrni egy napig sem volna szabad. Hacsak egy ártatlant ítélnek el, vagy csak egy bűnös szabadul büntetlenül, a. jogrendnek ép oly zavara áll elő, mintha száz ilyen eset történnék. (Ügy van! Igaz! a_ szélsőbalon.) Az igazságszolgáltatásnak mindenkire ki kell terjednie, az igazságszolgáltatásnak utói kell érnie mindenkit, a ki a büntető törvénykönyvvel, a közérdekkel összeütközésbe jön. így vagyunk a feltételes elítélésre vonatkozó kérdéssel is, a melyre nézve szintén ígéreteink vannak. Miért ne lehetne a feltételes elítélés intézményét beilleszteni a büntetőtörvénykönyvbe? Hiszen ha a, büntetőtörvénykönyv illető részét novelláris úton kiegészítjük, meg van oldva a kérdés. Készen van a tervezet, mégis késlekedünk, mert várjuk, hogy újabb ós újabb novelláris intézkedést igénylő eszmék támadjanak. így azonban soha sem leszünk készen, pedig a képviselőhá,z naplói évtizedek óta mutatják fel a panaszokat és ígéreteket a nélkül, hogy ezek a beváltás stádiumába jutnának. Egy sajnálatos tényre kell rámutatnom, és ez az, hogy a t. miniszter úr tegnap csak ismételte, a mit már a múlt évben is kijelentett, hogy ugyanis a telekkönyvi betétek szerkesztésére szerzett tapasztalatai, fájdalom, olyanok, a melyek a mieinkkel megegyeznek. Nem vált be az intézkedés, nem hozta meg azt az eredményt, a melyet hozzáfűztek. Ha ez így áll, akkor ebben a kérdésben nem szabad tovább experimentálni. A t. miniszter úr Ígéretét, hogy törvényt kell készíteni, és módosítani kell az eddigi törvényt, hogy új telekkönyvi intézményeket kell létesíteni, megnyugtató tudomásul veheti mindenki ; a t. miniszter úr ígéreteit az ő szakértelmével be fogja váltani. De addig mi fog történni ? Folynak a betótszerkesztósek, ugyanazon, az alapon, mint eddig, tehát kidobjuk a pénzt; nem foly nak azonban a szerkesztések azzal a kitartással, azzal az erélvlyel, a mint kívánatos volna, tehát a. munkát sem valósítjuk meg. Thaly Kálmán : Nagyon lassan csinálják. Barta Ödön: A t. miniszter ár ígéretében nem foglaltatik ugyan benne, de impliczite belemagyarázom, hogy a miniszter úr egyik feladatául tekinti a telekkönyvek oly átdolgozását, amely jobban megfog felelni a hitel- ós birtokbiztonság követelményének. Mert ez eddig nem volt meg, ós nem lesz meg addig, a míg a telekkönyv a kataszterrel összhangba nem hozatik. Oly állapot mellett, a. mely ma fennáll, a mely miatt egész vármegyéket fenyegetnek a jelzálogintézetek a hitel megvonásával, azért mert a jelenlegi viszonyok közt megtörténik, hogy valamely azonossági bizonyítvány tételei később nem találtatnak valódiaknak ilyen állapotok mel8*
