Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-671

U71. országos ülés 1901. íiiArc/ius 1-én, pénteken. 57 nek, van szerencséin az érdeklődők felvilágo­sítása végett szíves betekintés czéljából átadni egy rovatos példányt, a melyben nem keve­sebb, mint 197 pont van, (Mozgás.) a melyek­nek kitöltése által lehetővé válik, hogy az igazságügyi kormány tájékoztatva legyen a felől, hogy a bíróságoknál mily mérvű a te­vékenység. Nem akarok túlozni, t. ház, és egyáltalában nem vagyok barátja az ilyen dolgokban a túlzásoknak. Konstatálom, hogy nem minden rovatot kell minden kérdésnél ki­tölteni, de a míg kikeresik azt, hogy melyik rovatot, és hogyan kell kitölteni, az alatt az idő alatt, — jó lélekkel mondhatom. — egy tisztességes aktát minden biró elintézhet. 197 kérdés niegállajntása szükséges ahhoz, hogy a felsőbb hatóság tájékoztatva legyen az egyes bíróságok tevékenységéről! Az első bíróságok tételénél rá akarok mii­tatni, t. ház, egy olyan kérdésre, a mely em­lékezetem szerint legalább ebben a házban szellőztetve nem volt, és amelyet — őszintén megvallom, — már eddig is nagyon ferdének tartottam, de a melynek aktuális voltát egy legutóbb törtónt sajnos haláleset mutatta leg­jobban. Méltóztatnak tudni, hogy legutóbb koronaügyészi helyettessé neveztetett ki egy időközben megboldogult tisztviselő, a ki az­előtt is igen szép állásban volt, és közbecsü­lósben állott; a ki teljesen megérdemelte azt az előléptetést, a melyben részesült, a ki azon­ban mielőtt új állását elfoglalhatta volna, meg­halt. Ez megtörténhetik máskor is, ez ellen a t. igazságügyminiszter úr csakugyan nem nyújthat orvosságot, és ha ez esetet most fel­említem, azért teszem, mert ezzel kapcsolat­ban áll törvényünknek egy intézkedése, a mefyet ferdének, hibásnak tartok egyrészről szolgálati tekintetben, másrészről a. tisztvise­lők anyagi érdekeinek szempontjából, harmad­szor az eskü szentsége szempontjából. Méltóz­tatnak tudni, hogy már az 1869 : IV. törvónyczikk ós az ezt módosító 1891: XVII. törvónyczikk értelmében hivatalba lépésekor minden biró esküt tartozik tenni. Teljesen ér­tem és helyesnek tartom azon intézkedést, hogy az, a ki egy birói állásra pályázott, ós azt el akarja foglalni, annak elfoglalása előtt ünnepélyes fogadalmat, esküt tegyen arra, hogy hivatali kötelességeit teljesíteni fogja, a hivatali titkot megőrzi, az alkotmányhoz, ha­zánk törvényeihez ós ő Felségéhez hű marad. De ha ez esküt egyszer letette, akkor azt hi­szem, hogy ezen eskünek kísérnie kell őt egész életén keresztül; (ügy van! Úgy vau! a szélső haloldalon.) ez eskü alól nincsen dispenzáczió, és ha az eskü oly szent, mint a milyennek lennie kell, ha azt akarjuk, hogy az eskü KÉPVil. KAl'LÓ. 1896-1901. XXXIV. KÖTET. szentsége a polgárok széles rétegeiben is- ál­talánosan elterjedt hitté váljék, akkor azt az esküt nem lehet profanizálni az által, hogy lépten-nyomon megismételtetjük az illetővel. Mert mi szükség van arra, hogv egy törvénv­széki biró, ha holnap táblai bíróvá lép elő, újból esküt tegyen ugyanarra, hogy bírói te­endőit becsületesen és híven fogja teljesíteni? (ügy van! ügy vart! a szélső baloldalon.) Mi szük­ség van arra. hogy egy fiatal ember, a ki pályája kezdetétől fogva késő ősz koráig a legmagasabb hivatalnoki fokra is eljuthatott, — ha szerencsés avancement-ja volt — nyolcz­kilencz izben tegye le ugyanazon czólra, ugyan ­azon tartalommal ós ugyanazon szankczióval ugyanazon esküt ? Én ebben az eskü profani­zálása mellett oly intézményt látok, a mely mellett az eskü arra van felhasználva, hogy az interkalaris jövedelmek szaporíttassanak, és ezt az eskü szentsége ellen még nagyobb attentátumnak tekintem. Az esküt arra hasz­nálni fel, hogy le nem tétele miatt, letételé­nek, elmulasztása, vagy elkósóse miatt vagyoni hátránynyal sújtassók az a tisztviselő, a lei már ki van nevezve: ezt nem tartom helyes­nek s az állam méltóságával megegyeztethe­tőnek. Az illető biró, a ki állásban van, ha előlépett, nem az eskü erejénél fogva lépett elő, a melyet le fog tenni, hanem azon mi-­nőségnél fogva, a melyet már korábban meg­szerzett és megkapta kinevezését ő Felsége aláírásával a felelős miniszter ellenjegyzésével. Azt hiszem, hogy őt azon a napon, a mikor a. kinevezést megkapta, vagy helyeseb­ben, mikor a hivatalos lapban megjelent a ki­nevezés, mindazon jogok megilletik, a- melyek azon állással járnak. Az eskü pedig azért van kombináczióba hozva a hivatali jogokkal, hogy míg az új állásra vonatkozó új esküt le nem teszi, addig a hivatali illetményeit meg nem kapja. Méltóztassék csak kombinálni, mi kö­vetkezik ebből? Méltóztassék megnézni a hely­zetét egy Budapesten működő törvényszéki bírónak abban az esetben, ha kinevezték őt például nagyváradi, vagy debreczeni királyi táblai bíróvá. Az a biró előlépett. Már most ahhoz, hogy ő Budapestről átköltözzék Nagy­váradra, vagy Debreczenbe, bizonyos előké­születeket kell tennie, családja ós gyermekid vannak, tehát bizonyos idő telik el, a mely alatt húzza itteni fizetését, jóllehet ő már táblabíró, már ki van nevezve, mert tábla­bíró azon a napon, a midőn a hivatalos lap az ő kineveztetését hozta. De ha véletlenség­ből, mielőtt átköltözhetett volna, meghal, ak­kor az ő özvegye táblabíró özvegye lesz-e ? Mindenki annak fogja tartani, de a magyar királyi kincstár rubrikái között mint törvén.}'-

Next

/
Thumbnails
Contents