Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-670
február 28-án, csütörtököm 4g ($30. országas iile"s 1901. fordulnak. Az ügyvédi kamarák minden oldalról kivétel nélkül hangsúlyozzák évi jelentéseikben, hogy az ügyvédi kereset nem méltányolta tik, az ügyvédi munka nem díjaztatik eléggé, a birói megállapításra; van bízva, a birói kegynek van kitéve az ügyvád a maga fáradságos munkájának díjazásában. Mindennapi eset az, hogy egy ötesztendeig folyó perben az ügyvéd még annyi díjat sem kap meg, a. mennyit más alkalmazásban más talán néhány nap alatt jogosan igényel ós birói Ítélettel is megkap. A javaslatokban, melyeket a kamarák felterjesztettek, azt kérik, hogy engedtessék meg ezen ügyvédi díjak megállapításánál a kamarák részéről is némi befolyás. Tovább nem megyek, csak ezt ajánlom az igen tisztelt igazságügyminiszter úrnak a figyelmébe. Az ügyvédi foglalkozások jutalmazása bizony nagyon csekély, pedig' az ügyvédnek. — nem úgy mint a hivatalnoknak, a ki nyugdíjra számít, — egész élete munkásságának folyamán szüksége van arra, hogy valamit meg is takaríthasson. Jelenleg a dolog úgy áll, — hivatkozott most reá Molnár Jenő t. képviselőtársam is, — hogy Budapesten több mint ezer üervvéd van. Ezek közül az első 10°/ -nak brilliáns jó keresete van, azt mondhatom, hogy a- második 10 f| /o is elég tisztességesen megélhet, úgy hogy még vendéget is hívhat magához, a mit a harmadik vagy negyedik 10% nem tehet meg, az ötödik, hatodik és a többi 10°/o hogy élhet meg, az már valósággal oly feladat, a melyet megfejteni alig lehet. Innen van azután, hogy az. ügyvédek nem ügyvédeskednek, hanem gsefteket csinálnak ós nagyon gyakran előfordul az az eset, hogy az ügyvéd csak azért szerez diplomát, hogy az ilyen gsefteléshez hozzáfoghasson, hogy magának exisztencziát biztosítson, és gyakran arra törekszik, hogy jó házasságot kössön. Ha. ilyen nehéz az ügyvéd anyagi megélhetése, szükséges gondoskodni arról, hogy ezt a túlnépességet valahogyan korlátozzuk, vagy pedig az ügyvédi kar javára nyugdíjintézetet létesítsünk. Ezt a létszámkorlátozást lehetne ugyan létesíteni, a mint említette a t. előadó úr, beszélt a, numerus klauzusról, de ón a magam részéről ezt visszautasítom, mert én azt akarom, hogy a. ki nagy fáradsággal és költséggel erre a pályára, a képesítést magának megszerezte, azt elzárni ettől az úttól, ettől az életmódtól senimi körülmények közt nem szabad. A mi a nyugdíjazást illeti, arra nézve is annyi javaslat van már, hogy azokat elővenni, megbírálni és az ügyvédi karral egyetórtőleg elintézni, esetleg az állam részéről is valami intervenczióba részesítem e tekintetben nem nehéz feladat. De hát mindezeket a kérdéseket elő kellene venni; mert azt mondhatom, hogy az ügyvédi karnak erkölcsi tekintélye a mostani helyzetben folytonosan alább és alább süly ed. Az is előfordul, mondta ma épen Molnár Jenő t. képviselőtársam is, hogy a mi az egyik legjelentékenyebb jövedelem az ügyvédségnél, a tömeggondnokságok nem igazságosan osztatnak fel. A javaslatban ez is benfoglaltatik, hogy engedjen a törvényhozás a bíróság mellett is némi befolyást az ügyvédi kamaráknak. Még az ügyvédi díjak megállapításánál is engedjen a törvényhozás a, kamaráknak befolyást. Talán lehetne szükség esetében az ügyvédi kamarákban alakítani valamely választott bíróságot. Mert bizony most annyiban is hiányos ez az ügyvédi rendtartás, hogy az ügyvéd, mikor a díját akarja keresni a felén, bíróságot sem talál. Az erkölcsi tekintély emelésére az volna, az óhajtásom, hogy a fegyelmi ügyekben a királyi ügyészségnek ne engedtessék oly túlságos befolyás, mert erre semmi szükség nincsen. Ez csak a kamarának magának, mint ítélkező hatóságnak tekintélyét ássa alá. Nem akarok ennek az indokolására, kiterjeszkedni. Az idő múlik, ón pedig szeretném, hogy minél előbb tiüessünk ezen az általános tárgyaláson. Én csak azt ezéloztam, hog}^ az igazságügyminiszter úrnak a figyelmét az ügyvédi rendtartásról szóló törvény revíziójára és esetleg újjáalkotásära irányítsam, hogy a.z minél előbb megtörténhessék. Egyébmondanivalómnincsen, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobb felöl.) Molnár Antal jegyző: Páder Rezső ! Páder Rezső: T. ház! Tekintettel kívánok lenni a ház hangulatára: és türelmére; különben senkisem várja tőlem azt, hogy itt mélyre ható jogi ós igazságszolgáltatási fejtegetésekkel álljak elő. Csupán meg akarom ragadni az alkalmat, hogy a Visontai Soma t. képviselőtársam által beadott javaslatok támogatására szót emeljek; vagy a mennyiben talán Visontai Soma t. képviselőtársam ezen határozati javaslatainak valamelyikét ma, vagy holnap visszavonná, legalább az ezen javaslatokban foglaltakról némi nyilatkozatot tehessek. Nevezetesen a, magam részéről is kijelentem, hogy a miket ő említett a. katonai büntetőjog és bűnvádi eljárás megalkotásáról, bizony azt magam is nagyon sürgősnek ós kívánatosnak tartom. A laikus elme előtt is igazán tűrhetetlennek tűnik fel az az állapot, a mi katonáéknál ezen a téren fennáll. Én igen sok katonatiszttel érintkeztem, a kik panaszkodtak a náluk fennálló büntető elj miatt; olvastam és hallottam sok esetet, tapasztaltam oly dolgokat, melyek fölött mélyen megbotrán-