Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-690
<i90. országos ülés 1901. ha kell, levonom a konzequencziát, hogy az ország kárát az én nevemhez ne fűzzék. En a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés balfelöl.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Csak egy nagyon rövid észrevételt kiváhok tenni Rakovszky István t. képviselő úr iménti felszólalására és első sorban utolsó szavaira. A mely perczben én bármilyen kombináczióban lehetőnek tartanám azt, hogy csak egy kis mértékben is kedvezőbb megoldás ez idŐ szerint lehetséges volna, . . . Polónyi Géza: Próbáljuk meg! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Bocsásson meg Polónyi t. képviselőtársam, experimentálni nem lehet akkor, ha az ember ex sessione beszól. Méltóztassék elhinni, hogy megpróbáltam. Kijelentem, hogy megpróbáltam, és abban a perczben, midőn arról győződném meg, hogy ez megtörténhetnék, — és ebben már tökéletesen egyetértek Rakovszky IstA T án képviselő úrral — abban a perczben ismerném kötelességemet, levonnám a konzequencziát és azt mondanám: azt hittem, hogy nem lehet, de meggyőztek arról, hogy lehetséges, s ennek következtében áldozatul kell, hogy essem. A legkevesebb ez. a mit az ország ilyenkor meg;követeibet egy embertől, a ki tévedt. Pichler Győző: Dehogy kell áldozatul esnie! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Rakovszky István képviselő úr így állította fel, ón tehát reá akarok menni az ő követelményére. Rakovszky István képviselő úr állította így és ennek következtében ezt elfogadom, és kijelentem, hogy akármely perczben megtörténhetik ez, azonnal alávetem magamat annak, hogy levonjam a konzequencziát. Polónyi Géza: Majd megmutatom, hogy lehetséges! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Polónyi Géza képviselő úr indítsa meg a dolgot, én majd bevárom az eredményt. Polónyi Géza: Nem vagyok még miniszter ! (Derültség.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: A mi megint visszamenő sorban a négy milliót illeti, nem tudom, hogy hányszor ismételtem, de még egyszer bocsánatot kell kórnem, hogy kijelentem, hogy az opczionális jog későbbi, mert csak 1905-ben élhet vele, illetőleg realizálhatja a kikötött feltótelek következtében a Bankverein ezt, ehhez a joghoz ón hozzá nem férhetek a kötött szerződések értelmében; ezt, azt hiszem, bebizonyítottam. Hogy ezzel a joggal kapcsolatosan márczius 29-én, nőnteken. 5Q7 1905-ben milyen nyereségre tehet szert a Bankverein, azt ezklőszerint ki nem számíthatom. De ha úgy állana is a dolog, hogy az ő nyeresége, a mint Polónyi Géza képviselő úr mondta, 3,200.000 korona, vagy a mint Rakovszky István képviselő úr mondta, négy millió lenne, semmi szin alatt el nem fogadhatom azt a vádat, hogy azt az ország dobná ki, mert ehhez az ország egy fél krajczárral sem járul. (Helyeslés a jobboldalon.) Ne méltóztassék itt a szegény nép megadóztatását, a létminimumot felhozni. Ez az opcziő joga. az Adria-szerződéssel, azzal a szerződéssel, a mely itt van, abszolúte semmiféle összefüggésben nincsen, annak elfogadására vagy el nem fogadására ez abszolúte semmi befolyást nem gyakorolhat. Ezt kérem még egyszer evidencziában tartani. A mi .már most a hajókat illeti, itt is tévedésben van a t. képviselő úr, mert engedjen meg, az, hogy öt kis hajó építésének elhalasztására nyert engedélyt és most tíz nagy hajót keh építtetnie, az óriási nagy különbség. Prolongáltál! k neki öt hajó, egyenként 800 tonnatartalommal, tehát összesen 4.000 tonna tartalommal. Ezt prolongáljuk neki, ebben igaza van a. t. képviselő úrnak, ezt átteszszük a szerződés második felére. De most építtetnie kell tíz hajót 40.000 tonnatartalommal. Nem lehet tel iát úgy beszélni, hogy itt csak öt hajóval többről van szó; B9.450 tonnatartalommal több. A forgalom szolgálatában pedig nemcsak a hajók száma, dönt, hanem egyszersmind a tonnatartalom. (Úgy van! Úgy vau ! jobbról.) Ebben van a dolognak súlypontja. Ennyi áll a fiumei forgalomnak rendelkezésére és erre fektetem én a súlyt. Ezzel kapcsolatosan mondom én azt, hogy sietni kellett, és most már nagyon szeretném feltételezni, hoev talán már eltértünk attól, hogy más külső és tahin nem is szép és morális motívumokat tulajdonítsanak ezen szerződés siettetósére nézve. Nem, t. ház. Itt egyetlen motívum volt, a mely engem ki nem bocsátott a kötelesség kényszerű érzete alól, ós ez az, hogy nekünk egy-két év alatt erőnkhöz képest lehetőleg fölszerelve kell lennünk, mert a forgalom fejlődését, nemzetközi viszonyainknak, vámviszonyainknak állapotát előre nem láthatjuk ; de annyit már látunk, hogy az elzárkózás politikája óriási mértékben terjed mindenfelé, fenyegetnek mindenütt kiviteli vonalaink elvágásával, tehát azt ki kell egyenlíteni, a mi teljesen rendelkezésünkre áll, azt fenn kell tartanunk ós fejlesztenünk, még pedig minél nagyobb erővel. (Ügy van! Úgy vau! jobb felöl.) És ha a szegény adózók filléreiről beszélnek, akkor mondják meg azoknak azt is, hogyha kivite64*
