Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-690

4í)(; 090. országos ülés 1901. szelve. Ez nem igaz. (Mozgás és felkiáltásuk jobbról: Senki se mondta !) Hát mi hallottuk, hogy ezt mondták. Ez nem igaz. én a miniszter úrral erről nem beszéltem. A második, a mit hallottam, az, hogy én ezt a hirt és ezeket a híreket a volt nemzeti pártnak tagjai közül vettem. (Felkiáltások jobbfel'öl: Ezt sem mondta senki! Halljuk! bal felől. Zaj jobbfelöl.) A harmadik, a mit most a historikus igazság szerint elő kell adnom, hogy hogyan játszódott le az eset. (Halljuk! Halljuk!) A midőn én beszédemet az Adria ellen meg akartam tartani, előre egy bizonyos oknál fogva megcsináltam bevezető éles támadásomat. Elmentem a ház t. elnökéhez és azt mondtam: én egy igen éles támadással fogom kezdeni, de az csak látszólagosan éles: (Derültség a jobbés a szélső baloldalon. Halljak! Halljuk! a baloldalon.) én a kereskedelemügyi miniszter urat nem fogom ebben bántani, ha megengedik, hogy végig elmondjam a mondatot. Így volt ez. Tallián Béla: Úgy van! Rakovszky István: Kérem, e kis részletre méltóztassék nagyon figyelni, mert ez még szerepet fog játszani abban, a mit most elmondok. Szünet előtt beszéltem a kereskedelemügyi miniszter úrral és megmondtam, hogy éles támadással fogom kezdeni, legyen szives hallgassa végig, mert ez csak látszólagos támadás, ez a védelmet képezi. (Mozgás jobbról.) Ez a, támadás, t. képviselőház, ekként hangzik (Nagy zaj. Elnök csenget. Olvassa): »Én egy súlyos váddal illetem a t. miniszter urat, azzal, hogy oly könnyelműséggel, oly előre meg nem fontoltsággal ez öt évi parlamenti eziklus alatt még egyetlenegy törvényjavaslatot sem terjesztettek be, mint ezt. És daczára annak, hogy ón ezen súlyos vádat emelem a t. miniszter úrral szemben, ezen vád a védelmet is képezi*.. Ezt mondtam itt a ház szine előtt. (Mozgás jobbról.) Ez a. szünet előtt volt. Szünet előtt beszéltem a t. miniszter úrral. A miniszter úr azon ajtón kiment. (A baloldali ajtóra mutat.) itt állt az illető. (A szélsőbal i padsorok előtti térségre mutat.) mikor idsszafordultam, hozzám jött és ezt mondta,: »Tudod mit, a miniszternek, a kasszájában az Adriarészvényeknek egy harmada megvolt. (Felkiáltások a jobboldalon : Ki volt az? Felkiáltások a baloldaléra: Majd meglátják! Nagg nyugtalanság.) Vészi József: Kérjük a személyleirását, majd eltaláljuk! (Elénk derültség.) Gr. Zichy Aladár: Micsoda gondolkozás ez? (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István: Nem voltam soha az anthropometriai intézetben, nem értek hozzá. T. ház! Elmondtam itt a beszédet; dólmárezius 29-én, pénteken. után az összeférhetieiiségi bizottság ülése volt. Én a t. miniszter urat, mint többször, ez alkalommal is rá akartam birni, hogy az Adriatörvényjavaslatot vegye le a napirendről. Beszéltünk arról, — akkor még nem ismertem azt a súlyos opezionális jogot — hogy ez a két legsútyosabb dolog: az adómentesség és a tengeri hitbizomány-paragraphus. Akkor azt tettem hozzá,, hogy figyelmeztetem, hogy ilyen meg ilyen hirek járnak a házban ós a városban, tudniillik, hogy az akcziák egy harmada a t. kereskedelemüffvi miniszter úr kezében van, a miről én akkor biztosan tudtam, hogy nincs. így van-e? Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Én pedig akkor mit mondtam? Rakovszky István: Azt mondta, hogy nincs egyetlenegy sem. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: És hogy gazember az, aki mondja! Rakovszky István: Többet is mondott a miniszter úr. Kérdezte tőlem, hogy ki a,z és én megtagadtam a feleletet. De, t. ház. ennek egy fontos előzménye van. Én tizennégy nappal ezelőtt jöttem ide a házba faluról. Odaültem, a hol.most Hieroj nymi Károly képviselő úr ül és a t. miniszter 1 úrhoz az Adria-javaslat érdekében beszéltem. | Akkor a t miniszter úr felindulva azt mondta ón nekem : »az még sem járja, hogy én ő róla ! azt híresztelem, hogy neki Adria-akcziái van' nak ós e miatt akarja ezt a javaslatot keresztül! vinni«. Akkor, mikor a miniszter úr ezt mondta, I közbevágtam és azt mondtam : »én ma jövök, senkivel sem beszéltem, ez az első szó, a mit hallok Adria-akcziákról; első szó, hogy az ő nevét vették kombináczióba. Én erről egy szót sem szólottam, becsületszavamat adtam,« s a t. miniszter úr abban a perezben azt mondta.: »én becsületszavamat adom, hogy egyetlenegy sincs«. Mikor én ezt az aljas hirt hallottam, kérdezem, nem állottam-e én morális presszió alatt? Kern volt-e kötelességem ezt a hirt meghozni a t. miniszter úrnak. Úgy van-e, vagy nincs-e úgy? (Mozgás.) A t. miniszter úr engem jóhiszeumleg gyanúsított, hogy én aljasságot követtem el. Tisztázva lett köztünk ez az eset. Én azért, mert, bántott ez, inert meg akartam adni a t. miniszter úrnak a megdönthetetlen bizonyítékot, annál inkább, mert a szünetközben ez az új aljas rágalom engem megközelített, mondtam el azt a bevezetést, hogy a t. miniszter úr is lássa, hogy én ebben a rágalomban abszolúte tiszta vagyok, mert nem is tudhattam, micsoda utakon megy ez a dolog tovább; nem tudhattam, vájjon ez a személy nem akar-e ártani a mi-