Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-690
494 í;í ' 0, országos ülüs 1901. azt meggyőződése kívánja. Az én jogom ópúgy, mint bárkié e házban. —- a minisztert sem véve ki — hogy saját álláspontom mellett, ha nekem úgy tetszik, hangulatot keltsek, kapaczitácziót is folytassak, vagy nem. Kijelentem, hogy e téren ós e tekintetben nincs a képviselőházban ember, a kinek én, daczára ezen súlyos aggodalmamnak, daczára ezen felfogásomnak, azt mondtam volna, hogy az »Adria« javaslatot nem kell megszavazni. Én továbbá egy ideig kész voltam arra,, hogy itt a t. ház előtt felszólaljak, és hogy mindazokat, a miket a. tarifára nézve tudok vagy ismerek, a ház előtt fogom érvül felhozni, arra voratkozólag, hogy miért kell a szerződés ezen részletét módosítani, ós ettől csak azért állottam el, — és ezen alkalommal nem volt szükségem szócsőre, magam is elmondhattam volna — mert nem tartottam a, logikával megegyeztethetőnek, hogy egy szerződés ellen bizonyos részében ellenérveket hozzak fel, ós a dolog vége az legyen, hogy azt mégis elfogadom. De, t. képviselőház, én diskrécziót nem kértem Rakovszky István képviselő úrtól sem. (Halljuk! Halljuk!) Én vele a Nemzeti Kaszinó földszinti éttermén kivűl sehol és soha nem érintkeztem, vele négyszemközt nem beszéltem; de se vele, sem mással szemben, sem pártomról, sem bárkiről besugásokat tenni nem szoktam, és a. mit mondok és mondtam valaha, azért a felelősséget vállalom. Ez a tiszta tényállás, t. képviselőház. Midőn ón ezt előadom, (Halljuk! Halljuk!) a t. kereskedelmi miniszter úrtól függ, vájjon azon súlyos kijelentései, a melyeket azon dologra vonatkozólag elmondott itt a házban, a melynek ime ón vagyok a tettese, megállhatnak-e, vagy tartozik-e nekem valamely, ezen súlyos kijelentéseknek megfelelő elégtétellel. És végezetül, t. képviselőház, az általam felolvasott közleményben, illetőleg a történtekben a sértéseknek oly halmaza van ellenem felhordva,, a melyekre itt a t. ház iránti tekintetből és tiszteletből nem válaszolok. Maga Rakovszky István képviselő úr azonban felszólalása egyik passzusában kijelenti, hogy az ón tettem incliskréczió, illoyalitás. Sajnálom, t. képviselőház, hogy ón Rakovszky István úrral szemben nem vagyok ezen kényelmes helyzetben. Mert én az ő azon eljárását, hogy egy általam mondott, a felelősséget elvállalva mondott dolgot besúgja, (Igaz! jobbfelöl.) határozottan rosszhiszemű denuncziálásnak tekintem. (Úgy van! Ügy van! a jobbos szélső baloldalon. Mozgás.) Másrészről az a ténye, hogy engem ezen tényállás daczára miirczíns 29-én, pénteken. úgy állít oda, mint egy nyomorult gazembert, ez meg egy nemtelen orvtámadás. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Hosszantartó mozgás.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kivan szólani. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter : T. ház! (Halljuk! Halljuk! Nagy mozgás ré zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Rakovszky István: A kvalitás azt-követelte volna, hogy most ón beszéljek. (Ellenmondások és felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk a minisztert! Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Az elnök csenget.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Tessék! (Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk a. minisztert!) T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Alapúi jvéve azon tényállást, melyet Győrffy Gyula úr az imént előadott, kijelentem, hogy ennek folytán tegnapi nyilatkozatom reá nem vonatkozhatott. (Élénk helyeslés és tetszés.) Rakovszky István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azzal a loyalitással, a melylyel én tegnap a kereskedelemügyi miniszter úrnak felszólalásában elmondottakért a felelősséget vele vállaltam, elvárom, hogy itt nem pártkérdésként fog ez tekintetni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Itt egy 1 ovális, tisztességes, jóhiszemű eljárás beigazolásáról, vagy be nem igazolásáról van szó. (Halljuk! Halljuk! Úgy van ! Úgy van! jobbfelöl.) A t. képviselő úr azt mondta,, hogy ő nem enged annak a gyűlöletes pressziónak, a melyet Rakovszky István kifejt, ós nem volt neki szava arra a presszióra, a melyet Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter úr tegnap, Rakovszky István loyalitásában bizva, kifejtett ón reám is. A t. képviselő úr kétféle mértékkel mór az ellenzéki képviselőnek ós a miniszternek. Nem reflektálok reá. A t. képviselő úr alkalmat akart adni a kereskedelemügyi miniszternek, hogy a mennyiben őt nem tudva sértette, elégtételt adjon itt a házban. A t. képviselő úr nekem nem akarta megadni az alkalmat. Veszem magamnak az alkalmat. Veszem magamnak az alkalmat és kijelentem ezennel, hogy a t. képviselő úrra nézve nagyon is javára fordidtak a körülmények folytán az állapotok. (Felkiáltások jobbról: Miért? Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Nem tudtam, nem ismertem, nem tudhattam és nem ismerhettem, saját hibámon kivűl, mert a nyilvánosság' előtt a hírlapok, a mennyire én ezeket ismertem, nem hozták a kéjDviselő úrnak külön álláspontját, a melyet ő kifejtett a szabadelvű, pártban. Abban a perczben, a