Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-689
fiSS. országos Ülés 1901. márczius 2S-án, csütörtökön. 4R7 demet holnap mondhassam el. (Helyeslés. Nagy zaj és ellenmondéisok). Elnök: T. ház! A.képviselő úr kéri, hogy beszédét holnap mondhassa el. Tekintettel azonban arra, hogy a házszabályok nem- adnak rerre jogot, minthogy még csak 1 óra 10 perez van, tekintettel arra., hogy a, nagyhét következik, a húsvéti szünetet is meg akarjuk kezdeni és így kívánatos, hogy ez a tárgyalás befejeztessék, nekem a. házat kell megkérdeznem, hozzájárúl-e. hogy a képviselő úr holnap mondhassa, el beszédét? (Hosszantartózaj és mozgás a ház minden oldaléin. FeVkiéätások: Nem!)De most aztán csendet kérek 1 A képviselőház azt kívánja, hogy a képviselő úr ina beszéljen, még 50 percze van, de akkor a képviselő úr megvárhatja, hogy csend legyen, és hogy a tárgyhoz nyugodtan beszélhessen. Pichler Győző: Kérem az elnök urat, legyen szives feltenni a kérdést, megadja-e a. ház az engedélyt: igen, vagy nem? (Hosszantartó zaj a ház minden oldalán.) Elnök: Szíveskedjenek a képviselő urak mindenekelőtt helyökre menni. Felteszem tehát a. kérdést, vájjon a ház hozzájáriil-e a képviselő úr azon kérelméhez, hogy beszédét daczára annak, hogy még nincs negyed kettő, holnap mondhassa el : igen, vagy nem ? (Igen! Nem ! Hosszantartó zaj.) Tehát kérem azokat, a kik hozzájárulnak ahhoz, hogy a képviselő úrnak megadassék az engedély, hogy ne ma beszéljen, álljanak fel. (Megtörténik . Hosszantaiiá zaj.) A többség nem adja meg. Kubik Béla: Nem voltak tisztában a kérdés feltevésével! Látszott is a túloldalon, hogy nem tudták, hogy miről van szó. (Élénk ellenmondás a jobboldalon. Hosszantartó zaj és mozgás.) Elnök: A kérdést mindenütt értették. (Elénk ellenmondás a szélső baloldalon.) A határozatot enuncziáltam és ebben a tekintetben nem tehetem a tanácskozást attól függővé, hogy egy képviselő mennyi figyelemmel akarja még az elnököt is megajándékozni. A világ nevetsége lenne. ha. az elnök egy és ugyanazon dologban három kérdést intézne ós három határozatot provokálna. Tartsuk szem előtt azt, hogy minket miért küldtek ide! Majdnem 11 óra van, mikor megkezdjük a tanácskozást és 1 órakor már szakítsuk félbe! Mindnyájunk érdekében van, hogy a. képviselőház reliommója e tekintetben mégis fentartassék! Molnár Józsiás: T. képviselőház! (Hoszszantartó zaj a jobboldalon.) Kubik Béla: Akkor csendet kérünk! (Hosszantartó zaj a jobboldalon.) Pichler Győző: Tessék csendben lenni, ő is egy besugást akar elmondani. (Derültség.) Molnár Józsiás: Mélyen tisztelt képviselőház! Mi most oly teendők intézésé vei foglalkozunk, a melyeknek elintézése szerény nézetem szerint öt- -hat év múlva sem lenne késő, vagy talán még akkor is igen korai lenne, mert a mint méltóztatnak tudni, a.z Adriával kötött szerződésünk még körülijeiül tiz évig érvényben van. Hogy miért kell nekünk az Adriával kötendő szerződós időelőtti tárgyalásával a jövő nemzedék kezét megkötni? vagy hogy van-e egyáltalában jogunk arra., hogy most olyan intézkedéseket tegyünk, a melyek által a jövő nemzedék akaratát korlátozzuk és végűi hogy mi haszon származik ebből a. rendkívüli sietségből és óvatosságból a magyar államra és a magyar nemzetre nézve? Hogy mindezekre a kérdésekre milyen nehéz megfelelő jó választ adni, azt az igen tisztelt kereskedelmi miniszter úr tegnapelőtt elmondott, mondhatom igen nagyszabású és művészi tökélylyel előadott beszédéből láthattuk. Az igen tisztelt miniszter úr is ez eljárás indokolásául nem igen tudott megczáfolhatatlanabb indokot felhozni annál, mint hogy ő e szerződés megkötését ezidő szerint jónak látja. Hogy az igen tisztelt miniszter úr jónak látja, e felett legkevésbé sincs okom kételkedni: de én és igen sokan nem látjuk jónak és így ez az egyetlen érv is, a mely különben megczáfolhatatlannak 1 átszanék, elesik. Hanem sokkal könnyebben megtalálhatjuk e szerződés süra;ősséo'ének okát az Adria érdekköreiben. a mint talán szerencsés leszek bebizonyítani. Ezelőtt tiz évvel e társasággal szerződés jött létre, a magyar állam és az. Adria között, a melynek megkötése alkalmával kétségenkivűl úgy a magyar állam, mint az Adria megbízottjai számot vetettek az előre nem látható eshetőségekkel, a. kezdet nehézségeivel, még pedig, a mint a 140.000 koronánvi szubvenczió bizonyítja, az Adria u^yancsak gondoskodott arról, hogy részvényesei semmi esetben se károsodhassanak. A mao'var államnak akkor igen természetesen be kellett látnia, a kezdettel járó nehézségeket és tengeri kereskedelmünk biztosítása érdekében a társaság követeléseit nem tagadhatta meg. A lefolyt tiz év alatt az Adria részvényesei eléggé meggyőződhettek arról, hogy a szerződés rájuk nézve mennyire hasznos, mert a magyar állammal szemben elvállalt kötelezettségek teljesítése közben nagyon sok idegen árút is szállíthattak, a mi rájuk nézve újabb jövedelem forrása volt ós így alaptőkéjük a legutóbbi tiz esztendő alatt több, mint háromszorosan megszaporodott és emellett még a
