Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-670

3<<>. országos ülés 1601. f biztos tudomásom van róla, (Mozgás. Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy a belügyminiszter úr már különben is foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a jövőben a, legfelsőbb fokban a kihágási ügyels: hogyan intéztessenek el. Széll Kálmán miniszterelnök: Egyike a. legkellemetlenebb dolgaimnak. (Derültség.) Plósz Sándor igazságügy miniszter: A t. képviselő úr továbbá utasítani kivan engem arra, hogy (olvassa): »a letartóztatási intézetekben áldott állapotban levő nőszeniéIvek várandóságuk utolsó idejére, nevezetesen a. szülés idejére alkalmas betegápoló intézetekbe helyeztessenek el, vagy addig szabadon bocsáttassanak, és illetőleg hogy megfelelő rendelkezéseket tegyek arra nézve, hogy az anyakönyvbe az, hogy az illető fegyházban született, be ne jöjjön. Reám ebből a' kérdésből csali annyi tartozik, hogy én megállapíthatom azt, hogy a. fegyház ós általában a letartóztatási intézet igazgatója minő bejelentést tartozik tenni. Hogy azonban mi jöjjön az anyakönyvbe, az már nem hozzám tartozik. Az anyakönyvi törvénynek ezt a részét a belügyminiszter hajtja végre; én csak a házasságjogra vonatkozó résznek végrehajtásával vagyok megbízva.. Különben ez a kérdés úgy áll, (Halljuk! Halljuk!) hogy mellőzhetetlen, hogy a bejelentésbe betétessók, hogy az illető letartóztatási intézetben született. Miért mellőzhetetlen ? Mert a törvény megmondja azt, hogy ki van kötelezve a bejelentésre. Az állami anyakönyvekről szóló törvény 35. §-a szerint' a bejelentésre fokozatosan köteles a törvényes atya, a szülésnél közreműködő bába, a szülésnél segédkezett orvos, mindazok, a kik a szülésnél jelen voltak, az. kinek lakásában a szülés történt, ós végre az anya, mihelyt erre már képes. A 37. §-ban pedig az van mondva, hogy a letartóztatási intézetekben történt születések bejelentése az intézet elöljáróságának kizárólagos kötelességét képezi. Ha tehát az intézet elöljárósága bejelenti a születést, akkor neki azt is meg kell mondania, hogy hol született a gyermek. Visontai Soma: Ez a legnagyobb igazságtalanság, ezen csak segíteni kell, hogy egy ártatlan gyermeknek bizonyítványába ilyen bele ne jöjjön. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Plósz Sándor igazságügyminiszter: Azt. a mit Visontai Soma t. képviselő úr kivan semmiesetre sem vállalhatom magamra, mert a bűnvádi perrendtartás igaz, hogy a- miniszterre bizza, azt, hogy fontos okokból bármely szabadságvesztés-büntetés félbeszakítását elrendelheti, de ez csak arra jogosítja fel őt, hogy esetről-esetre intézkedjék, nem pedig arra, KÉPVII. NAPLÓ, 1869—190L XXXIV. KÖTET. íruár 28-án, csütörtökön. 4 | hogy egy általános rendeletet bocsásson ki. A t. képviselő úr megnyugtatásául egyébiránt annyit bátor vagyok még felhozni, hogy gondolkozni kívánok erről a dologról és a lehetőség szerint orvosolni kívánom ezt a keménységet, melyet magam is érzek. A határozati javaslatot azonban, a melyet a. képviselő úr benyújtott, mindenesetre mellőzni kérem. (Halljuk! Halljuk!) Végre a: képviselő úr egy határozati javaslatot nyújtott be, a melyben utasíttatni kivan engemet arra, hogy hassak oda, hogy a katonai büntető perrendtartás javaslata, mielőbb a törvényhozás elé kerüljön. A kérdés xígy áll, a mint ezt már úgy én, mint a honvédelmi miniszter úr több ízben kijelentettük a t. ház előtt, hogy ezen kérdésben mindenek előtt a hadügyminiszternek, továbbá a két honvédelmi miniszternek kell tisztába, jönni, ós csak miután ezek egymással megegyeztek, akkor fogja a., két igazságügyi miniszter ezt a javaslatot tárgyalni. Én magam is óhajtom a katonai büntető perrendtartásnak létrejöttét ós örömmel jelenthetem, hogy most már a kérdés abban a. stádiumban van, hogy remélhető, hogy nemsokára hozzám fog kerülni az ügy. A magam részéről akkor kötelességemnek fogom tartani, hogy ennél közreműködjem. A határozati javaslatot azonban mellőztetni kérem, mert mindenesetre nem az én feladatom elsősorban, hanem elsősorban a honvédelmi miniszternek feladata, hogy ezt a kérdést irányítsa. Ezek után, t. ház, legyen szabad reá térni azokra a teendőkre, a melyek a törvényhozás terén nézetem szerint legközelebb szükségesek. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt, mint méltóztatnak tudni, a polgári törvénykönyv-tervezet megjelent. Ezidőszerint tolynak az indokolásra nézve az előmunkálatok. Remélhető, hogy ez évnek közepén az indokolás már el fog készülni. Időközben gondoskodtam arról, hogy a tervezet lehető tág körben terjedjen. Megküldetett az a bíróságoknak, az ügyvédi kamaráknak, az ügyvédi köröknek, jogász-egyleteknek, gazdasági egyleteknek, a kereskedelemügyi miniszter urnak és ennek útján a kereskedelmi kamaráknak, továbbá gazdasági intézeteknek is. Olcsó kiadás útján pedig a legszélesebb körben való terjesztéséről gondoskodtam. (Helyeslés.) A közönség részvéte már is szépen nyilvánul és a mennyiben tudom, az ügyvédi kamarák és a közjegyzői kamarák, valamint a bíróságok készülnek arra, hogy ezen tervezet felől véleményeket adjanak. A külföld is érdeklődik a javaslat iránt, és hogy fogialkozhassék vele. gondoskodtam német fordításról. Magától értetik, hogy minden nyilat0