Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-670

gg 670. országos ülés 1901. február 28-án, csütörtökön. maciikat,, és így az ő Ítélkezése hogy lehet teljesen igazságos és jogos. Hogyha a polgári életben ndegkövetéljük, hogy meglegyenek a kellő forumok, akkor azok a polgárok, kik fegy­verrel szolgálják a hazát, kik szükség esetén életüket adják hazájukért, kik egy nagyon ter­hes hazafiúi szolgálatot rónak le, legyenek megfosztva az igazságszolgáltatás áldásaitól és legyenek kiszolgáltatva az egyéni felfogá­soknak, az egyéni Ítélkezésnek, vagy czopfos eljárásnak. Én tehát csak melegen üdvözöl­hetem Visontai Soma t. képviselőtársam ezen határozati javaslatát. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Most legyen szabad áttérnem az ón szak­mámhoz tartozó kérdésre, és ez a judikaturá­nak orvosi tudással való ellátása. Én teljesen azon meggyőződéstől vagyok áthatva, hogy judikaturánk fejlődésével mindig nagyobb fon­tossági! lesz az a jótékony befolyás, a melyet az Ítélkezéseknél az orvosi látkör és tudomány ad a biró kezébe. E tekintetben nem szabad sajnálni semmi olyan eszközt, a melylyel ezt javítani, tökéletesíteni lehetséges. Nézzünk körül, hogyan áll ez a dolog ma. Az 1883 : I. törvónyczikk 9. §-a megadta azt a jogot úgy a belügyminiszternek, mint az igazságügyminiszternek, hogy azt a többletet, a melyet az orvosi szigorlaton túl kivannak, vizsga alakjában effektuálhássák. Azonban itt csak gyakorlati dologról volt szó és ez a, tör­vény korántsem akarta azt, hogy az orvosi szigorlat fölé még két orvosi szigorlat helyez­tessék. Nem akarta azt, hogy még elméleti, írásbeli és gyakorlati vizsga, tehát még három­féle vizsga követeltessék, hanem csak azt czé­lozta, hogy a mennyiben az a szigorlati rend­szer, a mely fennállt, nem képes magába fog­lalni mindazon követelményeket, a melyeket a jndikatura megkívánt, annyiban azok később pótoltassanak. Mi azonban a törvény világos szavai ellenére, igen ferde irányban lett meg­oldva. A belügyminisztérium csinált magának egy fizikátusi vizsgát, a mely egy egész szi­gorlat ; az igazságügyminisztérhmi csinált ma­gának egy törvényszéki orvosi vizsgát, a mely megint egy egész szigorlat. És talán elérték vele, hogy ezáltal jobb lesz majd a jndikatura terén az orvosi szolgálat? korántsem. Úgy­nevezett okniány-fabrikálássá sülyedt le ez a vizsga, a mely csak arra jó, hogy az orvosokat ide felcsalják, velük itt több száz forintot el­költessenek és hat hét múlva kezébe nyom­janak egy diplomát, hogy ő most már vizs­gázott törvényszéki orvos. Bocsánatot kérek, ez nem lehetett érdeke az igazságszolgáltatás­nak, mert én jól tudom, hogy ezzel azt akarta az igazságszolgáltatás elérni, hogy igazi szak­emberek álljanak rendelkezésre. De ezzel nem éri el azt, sőt ellenkezőleg, . mert ezzel bizo­nyos proletarizmusnak nyitott utat. (Úgy néni balfelöl.) Nem ez volt a czól, t. ház, hanem az, hogy a judikatura gyakorlati emberekkel ren­delkezzék. Ezt pedig kótfóleképen lehet elérni. Először úgy, hogy gyakorlat adatik az illető­nek, másodszor úgy, hogy a , gyakorlati ki­kópeztetós lehetőleg fokoztatik. A mai új szi­gorlati rendszerben, tudjuk, hogy az elmekórtan be van véve a szigorlati tárgyak közé. Tehát egyike a legfontosabb tárgyaknak, a mely eddig nem volt benn, ma már helyet foglal a szigorlatban. A törvényszéki orvostan szintén helyt foglalt már és most is követeltetik. Tehát a legfontosabb tárgyak magában az orvosi szigorlatban foglalnak helyet ós a leg­kiválóbb kapaczitások teszik vizsgálat tár­gyává. Tehát képzelhető-e az, hogy ugyan­ezen tárgyakban azután kevésbbé elsőrangú tekintélynek elismert egyének felülbíráló vizs­gát tartsanak és ezáltal mintegy megszégye­nítsók magát az orvosi grádust, az orvosi szi­gorlatot? Feltétlenül szükséges, és hiszem ós tudom, ismerve a szakminiszter úrnak igazán kiváló jogérzékét, hogy ő a legjobb indulattal igyekszik a leghelyesebb utat megtalálni, hogy ezen intézmény javíttassák, és ha nem töröl­tetik el egészen ez a szigoidat, feltétlenül szük­séges, hogy egyesíttessók ez a vizsga a fizi­kátusi vizsgával a legszűkebb körre redukálva, ha erre ugyan egyáltalában szükség van. (He­lyeslés a baloldalon.) Hogy azonban beigazoljam azt, hogy a a gyakorlat mily fontos a judikatura terén épen az orvosi teendők ellátásában, hivatko­zom a mai helyzetre. Ma azt a törvényszéki orvost, a ki vizsgát tett, csak a' központban használják fel. A vidéken nem ő, hanem a kör és a kerületi orvosok végzik a törvény­széki orvosi teendőket, tehát azok, a kik ez­előtt is végezték, a kiktől pedig nem kíván­tatik meg a tiszti vizsgálaton a törvényszéki orvostanból a külön vizsga. Ma tehát tulaj ­donképen ott vagyunk, hogy törvényszéki or­vosi vizsgát követelnek ugyan, de azért a törvényszéki orvosi teendőket nem ezek vég­zik, hanem azok, a kiktől nem követelnek külön törvényszéki orvosi vizsgát. Ennek azután kétszeres hátránya van. Először hátrány ez a törvényszéki orvosokra és a juciikaturára azért, mert ezen törvény­széki orvosoktól elvonják a gyakorlatot. Az illető nem dolgozhatja bele magát a törvény­széki orvosi teendők ellátásába, mert nem vé­tetik igénybe, hiszen a megyében ós a tör­vényszék kerületében nem mindenütt őt küldik ki, hanem az illető községi és kerületi orvos

Next

/
Thumbnails
Contents